Menü

A helyes fontossági sorrend: a párunk, majd a gyerekünk

Ha gyermek érkezik a családba, akkor érthető módon átrendeződnek a családi viszonyok. Ezt az eseményt a párkapcsolat egyik fontos fordulópontjaként ismertetik, és nyilván nem véletlenül. Bizonyos, hogy minden esetben átalakítja a kapcsolatot a baba érkezése. Mivel a pici sok figyelmet és energiát igényel, valamint erős szeretethullámot indít el a szülőkben, így általában a gyerek kerül a középpontba.

A szülők általában azt gondolják, hogy akkor jó anyukák és jó apukák, ha a gyereket teszik az első helyre a fontossági sorrendben. Vele kell a legtöbbet lenni, elsősorban az ő igényeit kell kielégíteni, ésatöbbi – csak ezután jöhet minden más, például a párunk, a házastársunk. Érthetően ez a helyzet a kapcsolat rovására megy. Mivel a gyereknevelés és gondozás rengeteg időt igényel, ezért ilyen nézőpont mellett arra már alig futja, hogy a kedvesünkkel is törődjünk, meghallgassuk őt, odafigyeljünk rá.

A szociológusok szerint azonban tévúton járnak a szülők, ha ezt a nézőpontot követik. Nemcsak önmaguknak és a párkapcsolatuknak tesznek rosszat ezzel, hanem a gyereknek is. Bár látszólag a gyermek akkor jár jobban, ha ő kapja a több figyelmet, hosszú távon azonban ő sínyli meg a legjobban, ha a szülők kapcsolata a miatta hozott áldozat révén tönkremegy. A gyerekeknek ugyanis elsősorban szerető, biztonságos családra van szükségük – noha ezen igényüket érthetően nem tudják kifejezni.

Hallgassunk a szociológusokra, az erre vonatkozó kutatás ugyanis hosszú évek munkájával született a családok körében. A kapcsolati szakértők pedig egyetértenek ezzel a nézőponttal: a szülőnek a gyermek iránti intenzív és összehasonlíthatatlan érzések ellenére bizony előtérbe kell helyeznie férjét, feleségét, párját, ha valóban boldog családi életre vágyik. 

Fotó:
Pixabay.com

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.