Rendhagyó edzésnapló – kezdek belejönni?

Folytatom a rendhagyó edzésnaplómat, ahol is arról mesélek Nektek, hogy milyen teljesen kezdőként a konditeremben. Bocsánat, de most már nem is vagyok teljesen kezdő. Nem annyira. Nem annyira, mint első alkalommal.

Már magamtól tudom, hogy merre van az öltöző. Na jó, meg azt is, hogy néhány gépet hogyan kell használni. Mire az edzőm megérkezik, néhány feladatot már teljesítek, megdicsér. S hogy többet bírok-e, mint előtte? Nos, egyáltalán nem. Ettől a néhány alkalomtól nem lehet megerősödni. De tény, hogy valamit talán javít az önbizalmamon az edzés, mert szinte kockásnak látom a hasam a tükörben, míg bemelegítek a szobabiciklin, és vékonynak a testemet az (egyetlenegy) edzőruhámban, amíg végzem a guggolásokat. Sajnos az otthoni tükrökben mindebből semmit sem látok viszont.

Na igen, a guggolások… Ebben kezdett növekedni a teljesítendő mennyiség, ugyanis már a dupláját kell csinálnom, mint első alkalommal. Persze nem a hasprést, ami nekem pont könnyen megy… Abból még ugyanannyit nyomok, bár néha ráteszek egy kicsit szorgalomból, ha már egyszer… Még az sem veszi el a kedvem, hogy a minap olvastam egy tréner oldalán a facebook-on, hogy a hasprés semmit sem ér. Biztos rosszul tudja. Bár erre kevés az esély, de nekem ér valamit, mert hiszek benne, és kész.

A teremben igazi kis csapat van, már mindenki barátságosan fogad. Megkedveltem ezeket a fiatal srácokat, akik ide járnak. Járnak persze lányok is, de ők nem olyan közvetlenek. Nem tudom, mi lehet az oka, talán a női féltékenység? A fiúk pedig felszabadultabbak sportolás közben? Ki tudja, mindenesetre nagyon segítőkészek, és elnézően mosolyognak, hogy csak a rudat emelgetem súlyok nélkül, és hogy minden eszközt a legkisebb fokozaton használok. Pedig nem is sejtik, hogy nemrég még vízzel megtöltött fél literes palackokat emelgettem otthon súlyok gyanánt.

Az edzőm kedves és türelmes, békésen irányítgatja a profi, szálkás, kigyúrt srácokat ugyanúgy, mint a csajokat, akiken semmi izom nem látszik. Mondanom sem kell talán, hogy én jócskán az utóbbi kategóriába tartozom… 

Képünk illusztráció.
Fotó: Pixabay.com