Menü

A jó szülő titka – Egész lényünkkel nevelünk

Hogyan legyünk jó szülők? Milyen módon tudom a legtöbbet, legjobbat biztosítani gyerekem számára? Kérdések, amelyekre nem egyszerű megtalálni a választ.

A legtöbb szülőben felmerülnek a fenti dilemmák, és tudatosan igyekeznek megtalálni a módját, hogy jó, sőt tökéletes szülők legyenek. Pozitív változás, hogy a neveléssel kapcsolatban egyre tudatosabbá válunk, de ha már tudatosan közelítünk a témához, nem árt megvizsgálnunk, milyen tévhitek tapadnak a „jó szülő” képéhez.

Mindjárt kezdjük annál, hogy a tudatosság sokszor átcsap egy túlzott kontrolligénybe. Vagyis vágyunk arra és egyben hiszünk is benne, hogy ha megteszünk bizonyos konkrét lépéseket, akkor egyszerűen jó szülőkké vállunk. Valójában senki, soha nem fogja megmondani nekünk, hogy a saját gyerekünknek mivel tehetünk a legjobbat. Ezt nehéz elengedni.

De ha pusztán kívülről jövő értékek, elméletek, közhiedelmek, elvárások útján igyekszünk megfelelni az igazán jó szülő képének, lehet, hogy mindenkinek megfelelünk majd, csak saját gyermekünk igényének nem.

Éppen ezért abból az általános megállapításból érdemes kiindulnunk, hogy gyermekeinknek nem tökéletes szülőkre van szüksége, hanem ránk. Ha elfogadjuk ezt a megállapítást, akkor nem egy külső elvárásokból táplálkozó ideálnak próbálunk megfelelni (reménytelenül), hanem tudatosan elősegítjük személyiségünk kibontakozását. Mert továbbhaladva ezen a gondolatmeneten: gyermekeinknek nemcsak „jó szülőkre” van szüksége, hanem hogy személyiségünk (minden szerepünkkel együtt) kerek egész legyen, harmóniát sugározzon.

Konkrét példával élve felhozhatjuk azt a közhiedelmet, mely szerint akkor vagyunk igazán jó szülők, ha sok időt töltünk a gyermekeinkkel. Önmagában ez a felfogás nem hamis, de mégis félre vezethet minket. Hiszen önmagában a gyermekeinkkel töltött idő mennyisége nem határozza meg, milyen szülők vagyunk. A tartalom, a minőség a lényeg, melyet leginkább akkor tudunk biztosítani, ha jóban vagyunk önmagunkkal, önképünk alapvetően pozitív, személyiségünk pedig kiegyensúlyozott.

Kutatások igazolták, hogy olyan, eddig kevésbé szem előtt lévő tényezők is erős hatással vannak a nevelésre, vagyis gyerekek jóllétére nézve, mint például a szülők stresszkezelési képessége. A szeretet, és a törődés mellett sokat számít, hogy a szülők, hogyan képesek megküzdeni az őket érő nehézségekkel, hogyan kezelik a feszültséget, és hogy milyen viszonyt ápolnak egymással. Ez is mind azt bizonyítja, hogy nem (pusztán) szülői szerepünkben kell gondolkoznunk, hiszen személyiségünk ennél jóval összetettebb, egész lényünkkel nevelünk.

Fotók: Pixabay.com

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Amikor a telefon fontosabb lesz a gyereknél – A szülői phubbing rejtett veszélyei

A modern szülői lét egyik legkevésbé látványos, mégis legkárosabb jelensége a szülői phubbing. A kifejezés az angol phone és snubbing szavak összevonásából született, és azt a helyzetet írja le, amikor a szülő fizikailag jelen van a gyermeke mellett, figyelme azonban a telefonjára irányul.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.