Miért lépnek ki a nők a kapcsolatból?
- Dátum: 2015.09.24., 10:31
- kommunikáció, párkapcsolat, válás
A férfiak és a nők gondolkodása közötti különbségről sokat hallhattunk már, az eltérések tudatosítása elősegítheti a párok közötti kommunikáció javulását. A házasság, illetve a párkapcsolat a legkiélezettebb terepe a nemek között megfigyelhető gondolkodásbeli, értékelésbeli és elvárásbeli különbözőségeknek.
Mindazok számára, akik boldog és tartós párkapcsolatra vágynak, fontos lehet megérteni, hogy nagy általánosságban nézve melyek azok a kommunikációs tévutak, melyek egy kapcsolat végéhez vezetnek. Mi okozza azt, hogy a szakemberek szerint a válások többségét a nők kezdeményezik, és leggyakrabban azzal indokolják, hogy úgy érzik: magukra maradtak a gondjaikkal?

A tapasztalatok szerint tehát sok nő szenved attól, hogy úgy érzik, csak ők fáradoznak a párkapcsolat jobbá tételén, társuk fel sem ismeri, mi a probléma. És mit gondolnak eközben a férfiak? Nem vagyunk gondolatolvasók, de általánosságként megfogalmazható, hogy a férfiak is úgy érzik, mindent megtesznek a családért, és mégis állandó kritika éri őket. Sokszor mindkét fél részéről megvan az erőfeszítés, de nem egy irányba mutatnak, ráadásul az egymás mellett történő elbeszélés végképp kiábrándítja a feleket.
Gyakori tévút az is, hogy nem a probléma megoldását keressük, hanem arra koncentrálunk, hogy melyik fél mennyire felelős az adott problémáért. Az biztos, hogy ma már a férfi szerep is jóval összetettebb képet mutat, és ennek nem könnyű megfelelni. Ugyanakkor megfigyelhető jelenség, hogy a férfiak szerepeiket elkülönítve, életüknek csak egy szegmensén (férj szerep) gondolnak társként párjukra. A nők alapvetően pedig arra vágynak, hogy a férfiak életének szerves részei legyenek, fontos számukra a meghittség, a lelki, testi, értelmi kötelék és az intimitás. Ha ebből indulunk ki, akkor fontos lenne, hogy a férfiak ne csak férj szerepükre elszigetelve gondolván igyekezzenek megfelelni párjuknak.
Sokszor alkotunk ítéletet saját párunkról igazságtalanul, hiszen saját elvárásainkból táplálkozó feltételezéseket állítunk fel a másikról. A másik meg nem ismerése, vagy annak hiányosságai erősen nehezítik, hogy a kommunikáció megerősítő, és ne eltávolító erőként hasson.
Kép forrása: http://getrefe.com/
A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai
A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.
Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik
Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.