Miért lépnek ki a nők a kapcsolatból?
- Dátum: 2015.09.24., 10:31
- kommunikáció, párkapcsolat, válás
A férfiak és a nők gondolkodása közötti különbségről sokat hallhattunk már, az eltérések tudatosítása elősegítheti a párok közötti kommunikáció javulását. A házasság, illetve a párkapcsolat a legkiélezettebb terepe a nemek között megfigyelhető gondolkodásbeli, értékelésbeli és elvárásbeli különbözőségeknek.
Mindazok számára, akik boldog és tartós párkapcsolatra vágynak, fontos lehet megérteni, hogy nagy általánosságban nézve melyek azok a kommunikációs tévutak, melyek egy kapcsolat végéhez vezetnek. Mi okozza azt, hogy a szakemberek szerint a válások többségét a nők kezdeményezik, és leggyakrabban azzal indokolják, hogy úgy érzik: magukra maradtak a gondjaikkal?

A tapasztalatok szerint tehát sok nő szenved attól, hogy úgy érzik, csak ők fáradoznak a párkapcsolat jobbá tételén, társuk fel sem ismeri, mi a probléma. És mit gondolnak eközben a férfiak? Nem vagyunk gondolatolvasók, de általánosságként megfogalmazható, hogy a férfiak is úgy érzik, mindent megtesznek a családért, és mégis állandó kritika éri őket. Sokszor mindkét fél részéről megvan az erőfeszítés, de nem egy irányba mutatnak, ráadásul az egymás mellett történő elbeszélés végképp kiábrándítja a feleket.
Gyakori tévút az is, hogy nem a probléma megoldását keressük, hanem arra koncentrálunk, hogy melyik fél mennyire felelős az adott problémáért. Az biztos, hogy ma már a férfi szerep is jóval összetettebb képet mutat, és ennek nem könnyű megfelelni. Ugyanakkor megfigyelhető jelenség, hogy a férfiak szerepeiket elkülönítve, életüknek csak egy szegmensén (férj szerep) gondolnak társként párjukra. A nők alapvetően pedig arra vágynak, hogy a férfiak életének szerves részei legyenek, fontos számukra a meghittség, a lelki, testi, értelmi kötelék és az intimitás. Ha ebből indulunk ki, akkor fontos lenne, hogy a férfiak ne csak férj szerepükre elszigetelve gondolván igyekezzenek megfelelni párjuknak.
Sokszor alkotunk ítéletet saját párunkról igazságtalanul, hiszen saját elvárásainkból táplálkozó feltételezéseket állítunk fel a másikról. A másik meg nem ismerése, vagy annak hiányosságai erősen nehezítik, hogy a kommunikáció megerősítő, és ne eltávolító erőként hasson.
Kép forrása: http://getrefe.com/
Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.
A kétszínűség valódi arca
A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?