Menü

Miért lépnek ki a nők a kapcsolatból?

A férfiak és a nők gondolkodása közötti különbségről sokat hallhattunk már, az eltérések tudatosítása elősegítheti a párok közötti kommunikáció javulását. A házasság, illetve a párkapcsolat a legkiélezettebb terepe a nemek között megfigyelhető gondolkodásbeli, értékelésbeli és elvárásbeli különbözőségeknek.

Mindazok számára, akik boldog és tartós párkapcsolatra vágynak, fontos lehet megérteni, hogy nagy általánosságban nézve melyek azok a kommunikációs tévutak, melyek egy kapcsolat végéhez vezetnek. Mi okozza azt, hogy a szakemberek szerint a válások többségét a nők kezdeményezik, és leggyakrabban azzal indokolják, hogy úgy érzik: magukra maradtak a gondjaikkal?

A tapasztalatok szerint tehát sok nő szenved attól, hogy úgy érzik, csak ők fáradoznak a párkapcsolat jobbá tételén, társuk fel sem ismeri, mi a probléma. És mit gondolnak eközben a férfiak? Nem vagyunk gondolatolvasók, de általánosságként megfogalmazható, hogy a férfiak is úgy érzik, mindent megtesznek a családért, és mégis állandó kritika éri őket. Sokszor mindkét fél részéről megvan az erőfeszítés, de nem egy irányba mutatnak, ráadásul az egymás mellett történő elbeszélés végképp kiábrándítja a feleket.

Gyakori tévút az is, hogy nem a probléma megoldását keressük, hanem arra koncentrálunk, hogy melyik fél mennyire felelős az adott problémáért. Az biztos, hogy ma már a férfi szerep is jóval összetettebb képet mutat, és ennek nem könnyű megfelelni. Ugyanakkor megfigyelhető jelenség, hogy a férfiak szerepeiket elkülönítve, életüknek csak egy szegmensén (férj szerep) gondolnak társként párjukra. A nők alapvetően pedig arra vágynak, hogy a férfiak életének szerves részei legyenek, fontos számukra a meghittség, a lelki, testi, értelmi kötelék és az intimitás. Ha ebből indulunk ki, akkor fontos lenne, hogy a férfiak ne csak férj szerepükre elszigetelve gondolván igyekezzenek megfelelni párjuknak.

Sokszor alkotunk ítéletet saját párunkról igazságtalanul, hiszen saját elvárásainkból táplálkozó feltételezéseket állítunk fel a másikról. A másik meg nem ismerése, vagy annak hiányosságai erősen nehezítik, hogy a kommunikáció megerősítő, és ne eltávolító erőként hasson. 

Kép forrása: http://getrefe.com/

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.