Menü

Miért lépnek ki a nők a kapcsolatból?

A férfiak és a nők gondolkodása közötti különbségről sokat hallhattunk már, az eltérések tudatosítása elősegítheti a párok közötti kommunikáció javulását. A házasság, illetve a párkapcsolat a legkiélezettebb terepe a nemek között megfigyelhető gondolkodásbeli, értékelésbeli és elvárásbeli különbözőségeknek.

Mindazok számára, akik boldog és tartós párkapcsolatra vágynak, fontos lehet megérteni, hogy nagy általánosságban nézve melyek azok a kommunikációs tévutak, melyek egy kapcsolat végéhez vezetnek. Mi okozza azt, hogy a szakemberek szerint a válások többségét a nők kezdeményezik, és leggyakrabban azzal indokolják, hogy úgy érzik: magukra maradtak a gondjaikkal?

A tapasztalatok szerint tehát sok nő szenved attól, hogy úgy érzik, csak ők fáradoznak a párkapcsolat jobbá tételén, társuk fel sem ismeri, mi a probléma. És mit gondolnak eközben a férfiak? Nem vagyunk gondolatolvasók, de általánosságként megfogalmazható, hogy a férfiak is úgy érzik, mindent megtesznek a családért, és mégis állandó kritika éri őket. Sokszor mindkét fél részéről megvan az erőfeszítés, de nem egy irányba mutatnak, ráadásul az egymás mellett történő elbeszélés végképp kiábrándítja a feleket.

Gyakori tévút az is, hogy nem a probléma megoldását keressük, hanem arra koncentrálunk, hogy melyik fél mennyire felelős az adott problémáért. Az biztos, hogy ma már a férfi szerep is jóval összetettebb képet mutat, és ennek nem könnyű megfelelni. Ugyanakkor megfigyelhető jelenség, hogy a férfiak szerepeiket elkülönítve, életüknek csak egy szegmensén (férj szerep) gondolnak társként párjukra. A nők alapvetően pedig arra vágynak, hogy a férfiak életének szerves részei legyenek, fontos számukra a meghittség, a lelki, testi, értelmi kötelék és az intimitás. Ha ebből indulunk ki, akkor fontos lenne, hogy a férfiak ne csak férj szerepükre elszigetelve gondolván igyekezzenek megfelelni párjuknak.

Sokszor alkotunk ítéletet saját párunkról igazságtalanul, hiszen saját elvárásainkból táplálkozó feltételezéseket állítunk fel a másikról. A másik meg nem ismerése, vagy annak hiányosságai erősen nehezítik, hogy a kommunikáció megerősítő, és ne eltávolító erőként hasson. 

Kép forrása: http://getrefe.com/

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.

Az ajándékozás szeretetnyelve – amikor a törődés kézzelfoghatóvá válik

Az ajándékozás szeretetnyelve Gary Chapman pszichológus elméletének egyik legismertebb eleme, amely szerint az emberek öt különböző módon fejezik ki és értelmezik a szeretetet. Az ajándékozás azoknak az embereknek a sajátos szeretetnyelve, akik akkor érzik magukat igazán megbecsültnek, ha a szeretet kézzelfogható formában jut el hozzájuk. Bár a „szeretetnyelv” fogalma egyszerűnek tűnik, az ajándékozás jelentése jóval mélyebb annál, mint sokan gondolnák.

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.

Amikor az alkotás gyógyít

A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.