Menü

Rossz a kedved? Tegyél valami jót másokkal!

Mit tesz az ember általában, ha nagyon rossz a kedve? Megpróbál valami olyan időtöltést találni, ami mindig kellemes a számára. Olvasás, találkozó a barátokkal, vásárlás, evés, kellemes zene hallgatása, stb. Ez persze mind-mind jó módszer arra, hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatunkat. Az egyetlen probléma, hogy ilyenkor mégis maradhat bennünk valamilyen kellemetlen érzés. Miért?

Egyszerűen mert rosszkedv esetén hajlamosabbak vagyunk negatívabban értékelni a körülöttünk és bennünk zajló eseményeket. Így könnyedén lelkiismeret-furdalásunk lesz ezektől az eredetileg hangulatjavító időtöltésektől. Eszünkbe jut, hogy az időt nem hasznosan töltöttük el, és mennyi feladat vár ránk, vagy hogy már megint megettünk egy sütit, pedig igyekszünk elkerülni a cukros ételeket. Az egyébként kedvelt zeneszámhoz pedig rosszkedvet kapcsol az agyunk, és máskor ahelyett, hogy feldobódnánk tőle, eszünkbe jut a korábbi levertségünk.

Ezért kiváló hangulatjavító módszer, ha ilyenkor másokkal teszünk valami jót: sütit sütünk a nagyinak, segítünk a bevásárlásban a szomszéd néninek, valamivel meglepjük az ismerőseinket… A lehetőségek végtelenek. És hogy miért fogunk ettől jobb kedvre derülni? Azért, mert egyrészt ilyen esetben a lelkiismeret-furdalás biztosan elmarad: nem csak tétlenül és morcosan olvasgattunk a sarokban órákon át, hanem valódi jócselekedetet hajtottunk végre. Másoknak örömet okozni pedig jó érzés, és a mi arcunkra is mosolyt fog csalni, este pedig kellemes érzésekkel fekszünk le aludni. Másrészt a jótetteink visszatérnek hozzánk. Máskor talán épp ez a szomszéd hölgy fog segíteni kinyitni az ajtót, amikor tele a kezünk bevásárlószatyrokkal. Vagy egyszerűen csak több mosolyt kapunk az utcán, mert megérzik rajtunk a pozitív hozzáállást és a segítő szándékot. De az sem biztos, hogy közvetlen úton érkezik vissza hozzánk a másokba fektetett energia: lehet, hogy éppen olyan kerülő úton, vagy olyan időpontban, hogy nem is számítunk rá.

Igen, a jószándékú energia visszatér hozzánk, és visszahat ránk is. Ez nem csak a mesékben van így. Nem véletlen, hogy gyakorta éppen azok az emberek választanak segítő szakmákat, akik már önmaguk is átéltek valamilyen komolyabb krízist az életükben. De nem kell irgalmas szamaritánusnak állnunk ahhoz, hogy egy mosollyal több legyen aznap a világban, és ezáltal a mi szívünkbe is újra kellemesebb érzések költözzenek.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.