Az „ingyen bébiszitter” agresszívvá teheti a gyereket

A gyerekek környezete sok szempontból megváltozott, eltűntek a nagycsaládok, nincs meg a természet közelségének élménye. Másféle hatásrendszer veszi körül a gyerekeket, ezt tudomásul kell venni, de fontos, hogy az érzelmi biztonság a megváltozott körülmények ellenére is megmaradjon.

A társadalom működésének megváltozása, és a mindennapi élet átalakulása önmagában nem rossz, vagy jó. De fontos, hogy a változás negatív következményei ne a gyerekeket terhelje, legalábbis is ne minden akadály nélkül. A tévénézés, számítógépezés, netezés negatív hatásait még mindig nem kezelik kellő tudatossággal a szülők. Ezeknek az eszközöknek a használata a mindennapok természetes részévé vált, szülőként nagy felelősség, hogy ezt a tényt, hogyan kezeljük a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Nem új keletű figyelmeztetése a szakembereknek, hogy a tévénézés, számítógépezés negatív hatást gyakorol a gyerekekre, de még mindig nem feltétlenül egyértelmű a szülők számára, hogy a tévénézés nem bébiszitter. És nemcsak a függőség kialakulásának veszélyéről van szó.

A gyerekeket rengeteg információ éri, ennek feldolgozása komoly feladatot jelent számukra. Az információfeldolgozást az aktív, mozgásos tevékenységek és a belső képalkotás segíti. Ezek nélkül sok-sok frusztráció halmozódik fel bennük, mely könnyedén agresszióba torkolhat. A tévénézés, számítógépezés, netezés sem a belső képalkotást, sem az aktivitást nem segíti, sőt egyenesen gátolja. Éppen ezért nem is feltétlenül a tévében nézett film, vagy mese tartalma teszi a gyereket agresszívvá, hanem az ezzel járó lefojtott aktivitás.

Persze nem könnyű, hiszen az anyák és apák nem feltétlenül lustaságból ültetik gyereküket a tévé elé. Mi találtuk ki magunknak a kis családot, melyben csak a szülők vannak jelen, meg a gyerekek. Nagycsaládtól izolált szülőként nehéz helytállni minden gyerekkel és háztartással kapcsolatos feladatban. Bár a világban erőteljes az elidegenedési folyamat, biztosítanunk kell az érzelmi biztonságot gyermekeink számára. Hogyan tehetjük ezt meg? Figyelemmel, érzelmi odafordulással, melyeket olyan végtelenül egyszerű játékokon keresztül közvetíthetjük gyerekeink felé, mint például a csiklandozás, térden lovagoltatás, mondókázás, és egyéb mindenféle ölbéli játék. És persze meséljünk, amennyit csak tudunk! A mese ugyanis nem csak a szülő-gyermek kapcsolatra van rendkívül pozitív hatással, hanem nagyban elősegíti a feldolgozást, mivel a belső képalkotás lehetőségét teremti meg.

Kép forrása: flickr.com Fotós: Luci Correia