Menü

Mingliség, az átmeneti kapcsolati forma

A mingliség már nem újkeletű, csak az utóbbi években alkottak fogalmat erre az élethelyzetre. Leginkább azokra a párokra alkalmazzák a mingli kifejezést, akik felnőttek, önálló életet élnek, azonban nem laknak együtt a párjukkal, és ez az állapot tartósan fennáll. Tehát a párkapcsolatban, de külön élők a minglik.

Ha tehát távkapcsolatban élsz, vagy valamilyen meghatározott okból döntöttetek úgy, hogy Ti bizony nem költöztök össze, akkor mondhatjuk, hogy minglik vagytok. A szingliség és az élettársi helyzet közötti szakasz is ilyen lehet, de főleg azokra a párokra használják ezt a kifejezést, akiknél ez a szituáció néhány hónapnál tovább, hosszú időn át tart.

Vitatott, hogy vajon a mingliség jó-e, vagy sem a kapcsolatra nézve, továbbá hogy ebben a helyzetben megélheti a pár a párkapcsolat valós mélységét. Hogy előnyös-e, vagy sem, az bizonyára emberfüggő: van, akinek bejön, és van, akinek nem kedvez. Sokan állítják: kétféle párkapcsolat létezik – az egyikben akkor vannak békességben és harmóniában a felek, ha sokat vannak együtt, a másikban pedig akkor, ha keveset. Létezhet az utóbbi esetben is harmonikus párkapcsolat, de az azért könnyedén kikövetkeztethető, hogy hosszú távon nagyobb az esélye azoknak a társkapcsolatoknak, ahol a felek szeretnek együtt lenni.

A mingliség persze lehet kényszerhelyzet is, de azt eldönthetik a pár tagjai, hogy számukra kényelmes és komfortos-e ez a helyzet, továbbá tartható-e hosszú távon. Nem kell hozzá párkapcsolati szakértőnek lenni, hogy kijelentsük: ez a kapcsolati forma akkor jár előnyökkel, ha mindkét embernek így kellemes. Például jól működik azoknál, akik idősebb korban, válás, vagy hosszú egyedüllét követően létesítenek kapcsolatot, és nem akarják feladni a megszokott életformájukat, életterüket.

Amennyiben viszont nem közös döntés eredménye a mingli életforma, az sok rejtett, vagy felszínen lévő feszültséget terhel a kapcsolatra.

Kivándorlási gyász - avagy miért félünk a külföldre költözéstől?

Sokan álmodoznak arról, hogy családi okból, kalandvágyból, esetleg egy stabilabb gazdasági, vagy politikai helyzet reményében kivándorolnak külföldre. Vannak, akik ezt a lépést meg is teszik, és elindulnak egy olyan ismeretlen úton, ami tele van kihívással, lehetőséggel, újfajta tapasztalatokkal, örömökkel, alkalmazkodással – és veszteséggel –. A cikkben azt tudhatjuk meg, hogy miért jár vegyes érzésekkel az áttelepülés, milyen veszteségekkel küzdünk meg a kiköltözés kapcsán, és hogyan érdemes erre felkészülni.

Hallottál már az AQ-ról?

Ismerjük az IQ és az EQ kifejezéseket, melyek az intelligenciát és az érzelmi intelligenciát írják le, de ki ismeri az AQ-t?

A családi szocializáció hiánya

A családban-lét nem csupán a felnövő generációk érdeke. Számtalan vizsgálat támasztja alá, hogy a házasságban és családban élő személyek egészségkilátásai jobbak, mint a családon kívül élőkéi (az infarktus-kockázat például nagyobb az egyedül élő, mint a házas férfiaknál). Sőt, a már kialakult betegségek gyógyulási és rehabilitációs esélyei is jobbak azoknál, akik családban élnek. A magányos életmód bizonyos mentális betegségek - a depresszió, az öngyilkosság, az alkoholizmus - szempontjából kifejezetten kockázati tényezőnek minősül.

Sport és pszichológia. Kéz a kézben járnak, vagy mítosz az egész?

Sportolóként hogyan viseli el valaki a szélsőséges nyomást? Mennyire törékeny az önbizalom, és hogy lehet hasznosítani a szorongást? A sportpszichológia egyre nagyobb teret kap, és egyre inkább divatba jön, rengeteg professzionális, és amatőr sportoló is pszichológushoz fordul, egy-egy nagyobb megmérettetés előtt. Azonban van-e haszna ennek, mindenkinek kell-e szakember, hogyan lehet egy versenyzőt jól felkészíteni?

Miért szorongunk?

A szorongás az egyik leggyakoribb mentális betegség, így nagyon sokan szembesülnek ezzel nap, mint nap. Kezelésében a pszichoterápia nagyon hatékony gyógyítási forma. Mi a szorongás és hogyan nyilvánul meg?