Bockor Gábor és a média elhízás-ellenessége
Bockor Gábor az egyik rádióműsorában igencsak elutasítóan nyilatkozott az elhízott emberekről. A beszélgetésben Pierce Brosnan feleségéről volt szó, aki jónéhány kilót felszedett az utóbbi időben. A hajdani James Bond rengeteg nő kedvence, és azzal is sok nő szívébe belopta magát, hogy azt nyilatkozta: ő így is - úgy is szereti a feleségét. Ennek ellenére a magyar rádiós egy hirdetőoszlophoz hasonlította a túlsúllyal küzdő, de csinos hölgyet, majd azt ecsetelte, hogy aki elhanyagolja magát a párkapcsolatban, az nem méltó arra, hogy szeressék. (Nagy szerencse, hogy az ő fiatal felesége ennyire csinos és vékony, de azért tegyük hozzá, hogy 12 évvel fiatalabb, mint a kritizált asszony...)
Mindebben az a szomorú, hogy nem tudhatjuk a hölgy hízásának hátterét, hiszen akár hormonális, vagy egyéb betegségek is állhatnak a háttérben. Noha tény, hogy a kövérségnél a legtöbb esetben nem ez az ok, ezt a lehetőséget sem szabad kizárni, mielőtt ilyen súlyos ítéleteket állítunk fel.
Súlyos kritika hangzott el a rádióban Bochkor Gábortól
Az mindenesetre biztos, hogy Bockor véleménye igen sarkallatos, de az is tény, hogy a média általában sem sokkal toleránsabb a sztárokkal szemben. Amint valakinek van egy kis súlyfeleslege, narancsbőre, és nem úgy néz ki, mint a címlapfotókon, máris pellengérre állítják. Ebben benne van a hétköznapi emberek egyébként érthető reakciója, miszerint lehetetlen úgy kinézni, mint a plakátokon. A média tehát túlzó elvárásokat közvetít, és Bochkor Gábor kimondta azt, amit sok helyen névtelenül jelent ki a bulvár.
A címlapfotókon mindenki jól néz ki...
Attól még a helyzet szomorú. A gyors ítéletek világában élünk, ahol az embereket csak a külsejük alapján határozzák meg, ez pedig a celebvilágban fokozottan igaz. A végletesség mindenesetre jellemző: vagy teljesen megalázzák azt, akinek a megjelenése nem mintaszerű, vagy a száz százalékos elfogadást propagálják, ami pedig magában rejti a túlsúly egészségügyi kockázatainak elodázását. Valahogy az arany középutat kellene megtalálni, de egy biztos: a média ebben ritkán van a segítségünkre...
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Egy kis figyelmesség, ami közösségeket melegít – szép példa egy kis településről
Van, amikor nem nagy szavakra, hanem apró, őszinte tettekre van szükség. Hőgyészen most pontosan egy ilyen kezdeményezés született: az egyik virágműhely előtt elhelyezett közösségi kabátponttal a település rászoruló családjain szeretnének segíteni.
Hólapátból közösségi élmény – amikor a tél összehozta a szomszédságot
Ritkán gondolunk bele, de néha egy teljesen hétköznapi, sőt kissé nyűgös feladatból lesz a legjobb közösségi program. Így történt ez akkor is, amikor egy vastagabb havazás után nemcsak a járdák, hanem a szomszédok közötti falak is „letakarításra” kerültek. A hólapátolás ugyanis váratlanul közös élménnyé vált, amiből a gyerekek, a szülők és az egész utca csak nyert.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Újév: az év egyetlen napja, amikor mindenki tökéletesen motivált
Az újév különleges jelenség. Egyetlen éjszaka alatt az emberiség kollektíven eldönti, hogy jobb, egészségesebb, szervezettebb és hatékonyabb lesz. December 31-én még pizzás dobozok és halogatott teendők vesznek körül minket, január 1-jén viszont már fejben futunk, salátát eszünk és új életet kezdünk. Legalábbis elméletben.