Mire jó a „tökéletes” babafotó?
A közelmúltban közösségi oldalakon több bejegyzésben is közzétettek olyan fotókat, melyeken a babák „széttrollkodták” a műtermi családi fotózást. Vicces, és emellett egyben fricska is.
Egyre népszerűbbek a műtermi családi fotók, ünnepek alkalmával is megsokszorozódtak az olyan fényképek, melyeken a gyerekek beállítva, jelmezekben, kiretusálva mosolyognak vissza ránk. A megörökítés igényét nem lehet vitatni, mégis bizonyos szemszögből nézve bármennyire is édesek, cukik és szépek a képek, visszatetszést kelthetnek. A családi együttlét, a gyerekek növekedése, fejlődése, bájos világa önmagában érték. Miért kell mesterségesen tökéletes képet festeni valamiről, ami egyébként tényleg tökéletes, csak egészen másképpen, mint az ahogy ezeken a művi képeken megjelenik?
Az említett bejegyzésekben olyan képeket tettek közzé, melyeken a babák nem éppen együttműködőek a tökéletes családi kép megalkotásában. Pisilnek, kakilnak, szóval természetesen viselkednek. De persze mi nem ezt szeretnénk megörökíteni, hanem olyan jeleneteket, melyek gyakorlatilag csak a képzeletben léteznek, a hétköznapokban biztosan nem. Persze erre biztosan sokan azt válaszolnák, hogy miért ne lehetne a hétköznapokból kiragadva, szépen felöltözve családi képeket megörökíteni profi módon. Az erre való igényt nem lehet kritizálni, de azt már igen, hogy nagy százalékban valószínűleg nem ez a motiváció áll a háttérben, hanem az, hogy mások előtt tökéletes családként tüntessük fel magunkat. Ha megnéznénk egyébként, hogy a gyönyörű képek mögött mi a valóság, biztos meglepődnénk.
Megvallva az igazságot én is szeretem megnézni ezeket a képeket, de az első benyomáson túl úgy érzem, valami nem stimmel. Ennek talán az az oka, hogy a gyerekek sokszor inkább díszletnek, mint szereplőnek tűnnek ezeken a „tökéletes” képeken.
Persze azért ne szedjük le mindjárt mindenkiről a keresztvizet, feltételezzük azt, hogy sokan őszinte, jó szándékból, nem pedig divatból szeretnék megörökíteni családjukat.
A boka betegségeinek lelki háttere: a stabilitás, irány és önazonosság rejtett üzenetei
Az emberi test minden mozdulata mögött ott rejlik a lélek finom mintázata. A fizikai tünetek nem csupán biológiai folyamatok következményei, hanem gyakran annak a belső történetnek is a kivetülései, amelyet magunkban hordozunk. A boka, mint az egyensúly és irányváltás egyik legfontosabb szerve különösen érzékeny a pszichés terhelésekre. A testen betöltött szerepe szimbolikusan is jelentős: azt mutatja meg, milyen biztonsággal állunk a földön, mennyire merünk előre lépni, és hogyan viszonyulunk a saját életutunkhoz.
Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik
Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.
Nyugalom a rohanásban – így őrizheted meg a mentális egyensúlyod a mindennapokban
A modern életvitel tempója sokszor felülmúlja a szervezet alkalmazkodóképességét. A folyamatos információáradat, a munkahelyi nyomás és a teljesítménykényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy nehéz megtalálniuk a lelki egyensúlyt. Pedig a mentális egészség megőrzése nem luxus – hanem alapfeltétel ahhoz, hogy jól működjünk testileg és lelkileg egyaránt.
Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?
Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?
Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus
Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.