Mire jó a „tökéletes” babafotó?
A közelmúltban közösségi oldalakon több bejegyzésben is közzétettek olyan fotókat, melyeken a babák „széttrollkodták” a műtermi családi fotózást. Vicces, és emellett egyben fricska is.
Egyre népszerűbbek a műtermi családi fotók, ünnepek alkalmával is megsokszorozódtak az olyan fényképek, melyeken a gyerekek beállítva, jelmezekben, kiretusálva mosolyognak vissza ránk. A megörökítés igényét nem lehet vitatni, mégis bizonyos szemszögből nézve bármennyire is édesek, cukik és szépek a képek, visszatetszést kelthetnek. A családi együttlét, a gyerekek növekedése, fejlődése, bájos világa önmagában érték. Miért kell mesterségesen tökéletes képet festeni valamiről, ami egyébként tényleg tökéletes, csak egészen másképpen, mint az ahogy ezeken a művi képeken megjelenik?
Az említett bejegyzésekben olyan képeket tettek közzé, melyeken a babák nem éppen együttműködőek a tökéletes családi kép megalkotásában. Pisilnek, kakilnak, szóval természetesen viselkednek. De persze mi nem ezt szeretnénk megörökíteni, hanem olyan jeleneteket, melyek gyakorlatilag csak a képzeletben léteznek, a hétköznapokban biztosan nem. Persze erre biztosan sokan azt válaszolnák, hogy miért ne lehetne a hétköznapokból kiragadva, szépen felöltözve családi képeket megörökíteni profi módon. Az erre való igényt nem lehet kritizálni, de azt már igen, hogy nagy százalékban valószínűleg nem ez a motiváció áll a háttérben, hanem az, hogy mások előtt tökéletes családként tüntessük fel magunkat. Ha megnéznénk egyébként, hogy a gyönyörű képek mögött mi a valóság, biztos meglepődnénk.
Megvallva az igazságot én is szeretem megnézni ezeket a képeket, de az első benyomáson túl úgy érzem, valami nem stimmel. Ennek talán az az oka, hogy a gyerekek sokszor inkább díszletnek, mint szereplőnek tűnnek ezeken a „tökéletes” képeken.
Persze azért ne szedjük le mindjárt mindenkiről a keresztvizet, feltételezzük azt, hogy sokan őszinte, jó szándékból, nem pedig divatból szeretnék megörökíteni családjukat.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Nyári táborok gyerekeknek – Melyek a legnépszerűbbek, és miért rajonganak értük a családok?
Amint beköszönt a nyári szünet, sok szülő számára felmerül a kérdés: milyen programmal töltsék tartalmasan a gyerekek a hosszú vakációt? A nyári táborok évről évre egyre népszerűbbek, hiszen nemcsak felügyeletet biztosítanak, hanem élményeket, új barátságokat és rengeteg hasznos tapasztalatot is adnak a gyerekeknek.
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?
Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.