Az anyai önismeret tükrében
„Nem bírom, hogy állandóan csak anya, anya..., nincs türelmem ehhez!” Elítélendő-e ez az anyuka, aki így fogalmaz a saját gyerekével kapcsolatban?
Elsőre azért durván hangzik, minek vállalt akkor gyereket? - kérdezhetnénk, ha az az első gondolata, hogy minél előbb lepasszolja másoknak a csemetét a bölcsődébe, mert nincs türelme hozzá.
De másodszori nekifutással azért érdemesebb az ítélkezésen túljutni. Mert akármennyire nem értünk esetleg egyet ezzel a gondolkodással, hozzállással azért lássuk be, legalább ennek az anyának van reális önértékelése. Tudja magáról, hogy mihez nincs türelme, és nem próbál meg erőszakot téve önmagán megfelelni másoknak. Rosszat tesz-e ezzel gyermekének? Jó lenne, ha az alig egy éves gyerek még anyukával lehetne, de ha az anyuka türelmetlen, s ezt tudja magáról, talán nem is olyan égbekiáltó bűn. Nem bűn, ha olyanokra bízza gyermekét, akiknek ez a hivatása, foglalkozása. Hozzátartozik az esethez az is, hogy ez az anya azt is vallja, hogy a kevesebb időt igyekszik minőségibb formában együtt tölteni gyermekével, ami azért más megvilágításba helyezi a dolgokat.
Igen, tudjuk, hogy a gyereknek alapvetően az a jó, ha minél tovább otthon maradhat az anyával, vagy az apával, de ez nem minden esetben feltétlenül igaz. A feltétel a szülő személyisége. Ma már azt is egyre gyakrabban hangsúlyozzák a szakemberek, hogy az anya jóléte, jó közérzete is kardinális kérdés, még ha elsőre önzésnek is tűnik. Bármennyire is törekszik valaki jó szülőnek lenni, gyermekének mindent megadni, ha önmagával nincs rendben, ha saját szükségletei hosszú távon és jelentősen háttérbe szorulnak, óhatatlanul is ártó hatással lesz a gyerekre nézve is. Ezért ha valaki úgy tud a legjobb anya lenni, hogy mellette dolgozik, sportol, de emellett képes minőségi időt, valódi figyelmet biztosítani gyermekének, akkor ez egyáltalán nem megvetendő. Ahogyan az sem, ha valaki úgy tud jó szülő lenni, ha nem kell megosztani figyelmét és idejét a gyereknevelés és a munkavégzés között.
Csak mindehhez szilárd, biztos önismeretre van szükség, mert ha külső elvárások irányítanak minket, a legjobb szülői szándék is félrecsúszhat...
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?
Amikor éjjel ugat a köhögés
Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már minden gyerekbetegséget láttam. Aztán emlékszem egyik éjszaka a középső fiam furcsa, ugató köhögésre ébredt. Az a jellegzetes hang azonnal megijesztett. Akkor találkoztam először a kruppal – és azóta sajnos nem egyszer.
A nonverbális jelek pszichológiája a randevúkon
A párkeresés és az ismerkedés folyamatában gyakran hangoztatjuk, hogy az első benyomás döntő jelentőségű, ám azt kevesebben tudatosítják, hogy ez a benyomás ritkán a kimondott szavakon alapul. Bizonyos kontextusokban akár 90 százaléka is – nem verbális csatornákon zajlik. Egy randevún a testbeszéd, a tekintet iránya, a hangszín és a gesztusok egy olyan „néma nyelvet” beszélnek, amely gyakran sokkal őszintébb és árulkodóbb, mint bármilyen gondosan megfogalmazott, tudatosan kontrollált mondat.
Biohacking – hogyan „hackelhetjük meg” a saját testünket?
Megannyi módszer van ara, hogy befolyásoljuk testünk működését, a biohacking is ide tartozik. Nézzük, miről is van szó.