Ki vagyok a gyerekeim nélkül?
- Dátum: 2016.05.02., 10:18
- Elengedés, gyerek, szülő, szülő-gyerek kapcsolat, továbblépés
Az elengedés nagy feladata életünknek. Mindig van, amit el kell tudnunk engedi. Görcsös ragaszkodásaink, feldolgozatlan veszteségeink rányomják bélyegüket életünk minőségére.
Nagy próbatétel lehet életünknek a gyerekek elengedése is. Ha szülő az ember, óhatatlanul is megváltozik a fontossági sorrend, és általában a sor elejére hosszú évekre a gyerek kerül. Gyerek mellett az élet minden szempontból sűrű, érzelmekben, feladatokban, kihívásokban gazdag. A szülő berendezkedik erre az életre, alkalmazkodik ahhoz, hogy a gyerek állandóan változik, fejlődik, de az elengedés már más kérdés.
Útjára engedni a gyereket, háttérbe húzódni, az életében mellékszerepet játszani olyan mértékű változás, mely elől sok szülő ki akar térni. Vagy legalábbis húzni az időt, amíg lehet, még nem el engedni. Persze az elengedés is fokozatos folyamat. A szülő-gyerek kapcsolat szükségszerűen átalakul a gyerek felnőtté válásával. Ezt el kell fogadni, át kell élni, és nem szabad görcsösen ragaszkodni a múltbéli „szereposztáshoz”. Mindez azért is nehéz sokszor, mert az önmagunkról alkotott képünkön is változtatnunk kell.
Szembe kell néznünk azzal az alapvető kérdéssel - amely általában hosszú évekre háttérbe szorul -, hogy kik is vagyunk mi, és mit szeretnénk az életben azonkívül, hogy szülők vagyunk? Ki vagyok a gyerekeim nélkül? Ha ezzel nem foglalkoztunk, nem tudtunk, vagy nem is akartunk, a gyerek elengedése drámai folyamatba csaphat át. Hiszen ahogy a gyerek felnő, fokozatosan egyre kevésbé van jelen, mint mindent felülíró tényező életünkben. Ez gyakran komoly félelmeket idéz elő a szülők, főleg az anyák esetében. Mihez kezdjek az időmmel? Mi ad értelmet eztán az életemnek? Mi a célom? És így tovább...
Nehéz feladat, de ha sikerül az elengedés, gyerekeink mellett magunkat is szabaddá tehetjük vele. A legfontosabb az, hogy a továbblépés nem lehetséges elengedés nélkül, amely egyúttal nyitottá tesz minket a jelenben és a jövőben rejlő lehetőségek felismerésére és megélésére.
A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés
Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.
Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?
A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.
Egy barátság vége: miért fáj ennyire, és hogyan lépjünk tovább?
Sokan úgy gondolják, hogy a legnagyobb lelki fájdalmat egy szerelmi csalódás okozhatja. Pedig egy mély barátság elvesztése legalább akkora sebet ejthet rajtunk. Egy igaz barát nemcsak a közös élmények, hanem a bizalom, a támogatás és az elfogadás szimbóluma is.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.