Ki vagyok a gyerekeim nélkül?
- Dátum: 2016.05.02., 10:18
- Elengedés, gyerek, szülő, szülő-gyerek kapcsolat, továbblépés
Az elengedés nagy feladata életünknek. Mindig van, amit el kell tudnunk engedi. Görcsös ragaszkodásaink, feldolgozatlan veszteségeink rányomják bélyegüket életünk minőségére.
Nagy próbatétel lehet életünknek a gyerekek elengedése is. Ha szülő az ember, óhatatlanul is megváltozik a fontossági sorrend, és általában a sor elejére hosszú évekre a gyerek kerül. Gyerek mellett az élet minden szempontból sűrű, érzelmekben, feladatokban, kihívásokban gazdag. A szülő berendezkedik erre az életre, alkalmazkodik ahhoz, hogy a gyerek állandóan változik, fejlődik, de az elengedés már más kérdés.
Útjára engedni a gyereket, háttérbe húzódni, az életében mellékszerepet játszani olyan mértékű változás, mely elől sok szülő ki akar térni. Vagy legalábbis húzni az időt, amíg lehet, még nem el engedni. Persze az elengedés is fokozatos folyamat. A szülő-gyerek kapcsolat szükségszerűen átalakul a gyerek felnőtté válásával. Ezt el kell fogadni, át kell élni, és nem szabad görcsösen ragaszkodni a múltbéli „szereposztáshoz”. Mindez azért is nehéz sokszor, mert az önmagunkról alkotott képünkön is változtatnunk kell.
Szembe kell néznünk azzal az alapvető kérdéssel - amely általában hosszú évekre háttérbe szorul -, hogy kik is vagyunk mi, és mit szeretnénk az életben azonkívül, hogy szülők vagyunk? Ki vagyok a gyerekeim nélkül? Ha ezzel nem foglalkoztunk, nem tudtunk, vagy nem is akartunk, a gyerek elengedése drámai folyamatba csaphat át. Hiszen ahogy a gyerek felnő, fokozatosan egyre kevésbé van jelen, mint mindent felülíró tényező életünkben. Ez gyakran komoly félelmeket idéz elő a szülők, főleg az anyák esetében. Mihez kezdjek az időmmel? Mi ad értelmet eztán az életemnek? Mi a célom? És így tovább...
Nehéz feladat, de ha sikerül az elengedés, gyerekeink mellett magunkat is szabaddá tehetjük vele. A legfontosabb az, hogy a továbblépés nem lehetséges elengedés nélkül, amely egyúttal nyitottá tesz minket a jelenben és a jövőben rejlő lehetőségek felismerésére és megélésére.
Honnan tudom, hogy társfüggő vagyok?

A társfüggőség nem sokban tér el az alkoholizmustól, a szerencsejáték-függőségtől vagy bármilyen függőségtől. Egy mentális probléma, csak ebben az esetben nem egy tárgytól, egy szokástól, hanem egy másik személytől függünk.
Az érzelmi érvelés: amikor a szívünk vezeti a gondolkodásunkat

Az érzelmi érvelés (emotional reasoning) egy olyan kognitív torzítás, amelyben az emberek az érzéseikre alapozzák a valóság megítélését. Ezt tekintik a tények hiteles tükrének, függetlenül attól, hogy azok valóban megfelelnek-e a tényeknek. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rosszul érzi magát, akkor feltételezheti, hogy valami valóban rossz is van a helyzetben, még akkor is, ha erre nincs objektív bizonyíték.
A pozitív és a negatív szorongás

A mai napig előfordul, hogy olyan dolgokon szorongok, amelyek már rég aktualitásukat vesztették. Bármennyire is kartávolságban vannak tőlünk a stresszkezelő stratégiákat hirdető oldalak, könyvek, tréningek, sőt már workshopok is, valahogy csak nem sikerül tartósan uralni ezt az érzést. Ugyanis teljesen kordában tartani nem is lehet. Azonban gondolunk rá abból a szempontból is, hogy mit vesz el tőlünk a bizonytalanság?
Mantrák, hogy kevesebbet szorongj

Valószínűleg minden ember életében vannak olyan helyzetek, amikor eluralkodik rajtuk az idegeskedés és ezt nehéz kezelni. Ebben segíthet pár mantra, ami gondolati úton erősíthet.
A szerelem jelei testbeszédben

A testbeszéd valóban kulcsszerepet játszik a kommunikációban, különösen a szerelemben. Ahogy a cikk is kiemeli, a testbeszéd gyakran árulkodóbb, mint a szavak, és segíthet megérteni a másik fél érzelmeit és szándékait.