Testképzavarok kamaszkorban
- Dátum: 2016.05.09., 10:16
A média és a társadalom teljesen irreális elvárásokat támaszt az emberi, de főként a női testtel kapcsolatban. Bőven hallhattunk olyan véleményeket híres emberek szájából, hogy a nem megfelelő külsővel rendelkezők igénytelenek, és hogy ez a párkapcsolatukat is megbélyegzi. Ezen túl ott van még, hogy a televízióban, a plakátokon tökéletes testű lányok állnak modellt - igaz, néha nem is olyan kicsi retusált rásegítéssel. Bár a fiatalok azt állítják, nem a Photoshop a fő probléma, ők elsősorban egymáshoz hasonlítják magukat.
Sajnálatos, hogy arról sem az oktatási anyagban, sem más úton nemigen esik szó, hogy a testiség ilyen szintű túlhangsúlyozása teljesen irreális és földhöz, valamint jelenbe ragadt hozzáállás, amelybe a fiatalok sokszor szó szerint belebetegednek, testileg és lelkileg egyaránt.

A szülők sokszor csak vállvonogatva és szomorúan nézik végig a fiatalok gondolati ámokfutását, ahogy negatív gondolatokat támasztanak magukkal szemben, ahogy fogyókúráznak, vagy ahogy hullámzanak az étkezési szokásaik a csokoládétól a salátákig. Véleményük az, hogy beszélgetéssel nehéz befolyásolni a mai fiatalokat, hiszen a szülő véleménye csupán egyetlen szalmaszál, amely ráadásul az árral szemben próbálna meg úszni. Elsőre ez elég reménytelen vállalkozásnak tűnik. No de mit tehetünk ezen túl?
A legfontosabb, hogy próbáljuk megérteni a gyerekeket, fiatalokat. Ne "ugassuk le" őket, amikor az általunk akár véznának is tartott emberpalánta a vékonyka bőrt összecsippentve a hasán közli, hogy jóval "hájasabb", mint xy barátnője. No és természetesen kisebb/nagyobb a melle, kevésbé fényes és sűrű a haja, vagy nem hollywoodi a fogsora. Inkább próbáljunk vele beszélgetni erről, megértést tanúsítva. Igyekezzünk beleérezni a helyzetébe, és ily módon kérdezgetni őt, hogy miért gondolja így, ahogy, vagy pontosan mik az ebből fakadó nehézségei. Ezzel mondhatni egyedülállóak leszünk, ugyanis a barátnői beszélgetések során inkább licitálnak egymásra, a fiúk pedig nem is igen beszélgetnek komolyabban ilyesmiről.
Az is pozitív hatású lehet, ha otthon "segítő kezet" kap a gyerek az éppen aktuális kedvteléseihez. Ha épp edzeni vágyik, akkor kapjon tőlünk 1-1 ajándék órát, ha pedig diétázik, akkor vegyünk neki néhány egészséges ételt, sőt, akár valamilyen szinten tartsunk is vele a kezdeményezésekben. Lehetőleg ne vágjuk hozzá, hogy múltkor még nem diétázott, amikor a nagyi fánkot sütött, inkább szemrehányás nélküli, megértő és barátságos, szinte baráti beszélgetéseket kezdeményezzünk, mindig konstruktív hangnemben.
A gyereknek épp elég nehéz dolga - és lelke! - van a szülő szemrehányása nélkül is, amellyel biztosan nem segítünk semmit ebben az életkorban. A legtöbbet természetesen azzal tehetjük, ha magunk is példát mutatunk. De fogadjuk el azt is, hogy kamaszok, fiatalok esetén mindez egy időre hatástalannak tűnhet. Vélhetően idővel, később hasznosítani tudja azt, ha a család jó példával áll elő. Nagyon fontosak továbbá a közös családi étkezések még akkor is, ha nem ugyanazt eszi minden családtag. Ilyenkor kritika helyett csak próbáljunk örömteli, beszélgetésekkel, viccelődésekkel tarkított családi evéseket folytatni. Egy felmérésben kimutatták, hogy az anorexiás és bulímiás emberek nagyrészének egyáltalán nem volt része jó hangulatban folytatott közös családi étkezésekben.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?
Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?
Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.