Imposztorra várva
Nagy érdeklődés övezte Spiró György Az imposztor című könyvét, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. Az író rendhagyó módon a 2000-es évek elején új befejezést írt hozzá és ez az egykoron Major Tamással nagy sikerrel menő színdarab így abszolút új rendező, új színész után kiabált. Kern Andrással a címszerepben sikerült is aktualizálni, Rudolf Péter rendezésében a Pesti Színházban közel egy éve töretlen sikerrel fut. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek, a megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás is egyben az elmúlt 30-50? évünk magyarországi viszonyaira is.
A sztori felütése is remek. Bogusławskit, az egykori varsói színészfejedelmet meghívja a cári Oroszország által megszállt városka, egy megmaradásért küzdő kis lengyel színház, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, és a különleges színházi esttel elnyerje az orosz helytartó mindennemű jóindulatát. A Tartuffe-öt szeretnék előadni, de a premier napján a várt legenda helyett csak egy kissé megroppant idős úr érkezik a messzi távolból. Végül a címszereplő persze vállalja a fellépést, de kérdés mi sül ki ebből az egy napos próba után?
A társulatot alkotó színészek kiválóan megoldják a szerepüket, mindenki dicsérhető, de külön kiemelném Seress Zoltánt (Rogowski) és Fesztbaum Bélát (direktor), akik nemcsak viccesek, de fenntartják a színpadi dinamikát is. A sok humoros jelenet mellett maró társadalomkritikai fátyol várható volt, de a darab hála isten remekül elhinti velük, hogy Kern karaktere lehet egy, az önön kulturális imidzsének, a hatalmat kiszolgáló színházi közegnek vagy egyenesen a rendszer imposztora is. Ezt mindenki maga döntse el, a közel háromórás darab remek kikapcsolódás miközben komoly kérdéseket is feszeget, durván bevállal kikacsintásokat a mai helyzetünkre.
Ami sajnos kissé problémás, hogy miközben remek a színészek közti kapcsolat, jók a párbeszédek, vicces az összkép és mély kérdéseket hagy napokig a nézőkben, olyan prózai probléma, mint az idősebb szereplők hangszíne okoz némi gondot, néha alig lehetett érteni a monológokat. Ez picit rontott az összképen. De soha rosszabb kikapcsolódást. Abszolút dicsérhető a darab, Kern újra megújult. Megérdemelt a vastaps.
fotók forrása: jegy.hu
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.