Imposztorra várva
Nagy érdeklődés övezte Spiró György Az imposztor című könyvét, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. Az író rendhagyó módon a 2000-es évek elején új befejezést írt hozzá és ez az egykoron Major Tamással nagy sikerrel menő színdarab így abszolút új rendező, új színész után kiabált. Kern Andrással a címszerepben sikerült is aktualizálni, Rudolf Péter rendezésében a Pesti Színházban közel egy éve töretlen sikerrel fut. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek, a megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás is egyben az elmúlt 30-50? évünk magyarországi viszonyaira is.
A sztori felütése is remek. Bogusławskit, az egykori varsói színészfejedelmet meghívja a cári Oroszország által megszállt városka, egy megmaradásért küzdő kis lengyel színház, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, és a különleges színházi esttel elnyerje az orosz helytartó mindennemű jóindulatát. A Tartuffe-öt szeretnék előadni, de a premier napján a várt legenda helyett csak egy kissé megroppant idős úr érkezik a messzi távolból. Végül a címszereplő persze vállalja a fellépést, de kérdés mi sül ki ebből az egy napos próba után?
A társulatot alkotó színészek kiválóan megoldják a szerepüket, mindenki dicsérhető, de külön kiemelném Seress Zoltánt (Rogowski) és Fesztbaum Bélát (direktor), akik nemcsak viccesek, de fenntartják a színpadi dinamikát is. A sok humoros jelenet mellett maró társadalomkritikai fátyol várható volt, de a darab hála isten remekül elhinti velük, hogy Kern karaktere lehet egy, az önön kulturális imidzsének, a hatalmat kiszolgáló színházi közegnek vagy egyenesen a rendszer imposztora is. Ezt mindenki maga döntse el, a közel háromórás darab remek kikapcsolódás miközben komoly kérdéseket is feszeget, durván bevállal kikacsintásokat a mai helyzetünkre.
Ami sajnos kissé problémás, hogy miközben remek a színészek közti kapcsolat, jók a párbeszédek, vicces az összkép és mély kérdéseket hagy napokig a nézőkben, olyan prózai probléma, mint az idősebb szereplők hangszíne okoz némi gondot, néha alig lehetett érteni a monológokat. Ez picit rontott az összképen. De soha rosszabb kikapcsolódást. Abszolút dicsérhető a darab, Kern újra megújult. Megérdemelt a vastaps.
fotók forrása: jegy.hu
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.
Halálos séta
A hosszú menetelés nem a klasszikus King-horrorok közé tartozik, hanem egy feszült és lélekpróbáló thriller, amelyben ötven fiú indul el egy halálmenetre, ahol a szabály egyszerű: aki megáll, meghal. A film naturalista ábrázolása, erős dialógusai és színészi alakításai – különösen Cooper Hoffman, David Jonasson és Mark Hamill játékával – folyamatos feszültséget teremtenek. Bár pszichésen megterhelő és helyenként brutális, mély társadalomkritikája és valóságshow-szerű bemutatása miatt elgondolkodtató élményt kínál.
Egy svájci poén is lehet jó
A Bonzsúr, Svájc! 2023-as remek svájci szatíra a helyi nyelvi sokszínűség és szabályozási anomáliák oltárán, megkésve bár, de elstartolt a mozijainkban. A rendező, forgatókönyvíró Peter Luisi igazán kellemes délutánt adhat azon bátraknak, akik a multiplexek árnyékában elcsípik ezt az ironikus vígjátékot a szélesvásznon. Sok helyi, életszerű sztori és megannyi remek, pörgős humoros jelenet, nézzük a részleteket.