Egyre rémisztőbb az új függőség
Járt mostanában parkban, vagy kávézóban? No, és körülnézett alaposan? Ha igen, bizonyára észrevette, hogy a fiatalok jelentős része a telefonjába bújik. Még társaságban is. Facebook-ozik, fényképeket néz, csetel (lehet épp azzal, aki szemben ül vele), játszik, vagy valami mást csinál az ezerféle lehetőség közül.
Az okostelefon bizony képes függőséget okozni, és ez egyáltalán nem csak a fiatalokat érinti. A technológia az élet egyre nagyobb területére teszi rá a képzeletbeli kezét, hatékonyan terjeszkedik egy olyan eszközön, amely az esetek többségében a nap 24 órájában nálunk van.

Ezzel már együtt kell élnünk és ahogyan a helyzet áll, egyre tudatosabban kell(ene) együtt élnünk. Ez azt jelenti, hogy oda kell figyelnünk szokásainkra, elsősorban arra, hogy az okostelefonunkkal együtt töltött idő vajon minden perce értékes-e, vagy pedig csak megszokásból nyomkodjuk a kijelzőt...
Van a jelenségnek másik oldala. Sokakat nagyon is idegesít ez a fajta magatartás (akár a sajátjuké is) és ez bizony feszültséget kelt a közösségekben és tágabb szinten magában a társadalomban.
A tendencia rossz, sőt egyenesen rémisztőnek mondható. A fiatalok körében meredeken emelkedik a telefonnal töltött napi időtartam. A kérdés ma már a gyereknevelés egyik kardinális pontja: mit tegyen a szülő, hogyan viselkedjen, vélekedjen a technológia fejlődésével kapcsolatban? Nyilván ez egy messze mutató, bonyolult kérdés, de felvetése is jól példázza a téma súlyosságát.
Amikor az otthonod is „beszél” hozzád
Van az a pillanat, amikor hazaérsz, és azonnal érzed: jó itt lenni. És van az ellenkezője is, amikor valami feszít, nyomaszt, pedig látszólag minden rendben. Sokáig azt gondoltam, ez csak hangulat kérdése. Ma már látom, hogy sokkal több ennél: az otthonunk folyamatosan hat ránk – akkor is, ha nem figyelünk rá.
A számítógép fogságában – így fárad el a szemünk a képernyő előtt
Égő, szúró érzés, mintha homok került volna a szembe – sokan legyintenek rá, pedig a szemszárazság egyre gyakoribb probléma. Nemcsak kellemetlen, hanem hosszú távon a látás minőségét is befolyásolhatja. Nézzük meg a kiváltó okokat, a felismerés módját, és azt, miként óvhatjuk meg látószervünk épségét a monitor előtt eltöltött hosszú órák alatt.
Miként alakult az anyák napja világszerte
Bár sokan úgy gondolják, hogy az anyák napját világszerte ugyanazon a napon ünneplik, valójában országonként eltérő időpontok alakultak ki. Ennek hátterében történelmi, vallási és kulturális különbségek állnak. De hogyan lett egy ünnepből ennyire sokféle hagyomány?
Egyensúly a víz alatt
Egy önfenntartó akvárium nemcsak látványos dísze lehet az otthonunknak, hanem egy kis darab élő természet is, amely képes hosszú távon egyensúlyban működni. Megfelelő kialakítással és tudatos tervezéssel olyan rendszert hozhatunk létre, amely minimális gondozás mellett is egészséges marad.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.