Menü

Ki törődik az idősekkel?

Az éltesebb korúakkal méltánytalanul keveset foglalkoznak. A médiában például mindössze csak gyógyszerfogyasztóként tekintenek rájuk, egyéb tekintetben viszont úgy érzik: a műsorok, a híradások, az olvasnivalók egyáltalán nem nekik szólnak - mintha elfelejtették volna, hogy nem csupán a fiatalabb korosztály létezik. Nem csoda, hogy az öregek azt vallják, szinte a társadalom "láthatatlan" részének érzik magukat.

Elég szomorú ez a helyzet, főleg hogy alapesetben azt gondolnánk, hogy ez a generáció az élettapasztalatai, a sok munkája, a megélt évei miatt megfelelő tiszteletet és kellő odafigyelést érdemelne. Vajon mi állhat annak a hátterében, hogy ennyire a figyelem perifériájára szorultak az öregek? Íme néhány ok:

  • Kis hazánkban igen ritka, hogy az öregebb generáció jómódú, vagy komoly vásárlóerővel rendelkezne. A közszemlélet szerint a nyugdíjasok szegények (ennek ellenére ki segít nekik, hogy megélhetésük ne kerüljön veszélybe egy élet munkája után...?), valamint ha rendelkeznek is anyagi javakkal, azt már nem önmagukra, vagy önmaguk költik el. Ennek révén tehát nem tartják őket potenciális vásárlónak (kivéve persze az egészségügyi területet, ami szükségleti indíttatású). Márpedig a média a reklámok révén inkább arra fókuszál, ahonnan a profitot sejti.
  • Magyarországon jellemző, hogy az idősek élettere beszűkül: a nyugdíjazás után kevesen utaznak és élnek aktív életet, így sokkal könnyebben válnak láthatatlanná. Ennek az oka persze egyrészt az anyagi oldalon van - pénzügyi helyzetük révén nem engedhetik meg maguknak az aktívabb életmódot. A másik problémaforrás a hazai szokásrendszer: itt az az általánosabb, szokványosabb, ha az idős személy az éltesebb korával egyenesen arányosan egyre inkább visszavonul.
  • A magyar idősek mentális és egészségügyi állapota nemzetközi viszonylatban vizsgálva is elkeserítő. Ez gyakorlatilag egy ördögi kör: állapotuk révén is beszűkül az őket körülvevő tér, de ebben a helyzetben ragadva a helyzetük egyre romlik.

A változáshoz mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztály összefogására van szükség, de az biztos, hogy egy éltesebb korú embert már nehéz megváltoztatni. Úgy tűnik, hogy még fiatalabb korban kell felkészülnünk arra, ha a későbbi éveinkben aktívabb, úgymond láthatóbb életet szeretnénk élni. Természetesen ez a felkészülési nem csak és nem elsősorban a pénzügyi megtakarításokban rejlik, hanem az egészségi állapot, a mentális frissesség megőrzésére való törekvésben, valamint az előre tervezésben.

Induló cikksorozatunkban az idősebb generáció életének különböző területeivel foglalkozunk.

Hol érdemes manapság álláslehetőségeket keresni?

A munkakeresés a digitális korszakban jellemzően nem abból áll, hogy hetente egyszer fellépünk egy portálra, elküldünk pár jelentkezést, majd várunk. A munkaerőpiac felgyorsult, az ajánlatok vándorolnak, és a jó pozíciók sokszor el sem jutnak a klasszikus hirdetésekig. A kérdés nem az, hogy van-e lehetőség, hanem az, hogy hol és hogyan keressük – illetve, hogy végül egymásra talál-e a két fél.

A 2026-os év szín és öltözködési trendjei

Minden évnek megvannak a maga divatszínei és jellegzetes stílusai, nézzük, hogy a 2026-os évben ezek hogyan alakulnak.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Milyen színkombinációk illenek egymáshoz a ruhatárban – és melyek azok, amelyekkel érdemes óvatosnak lenni?

Nemrég olvastam egy cikket a francia nők öltözködési szokásairól, amely arra világított rá, hogy az elegancia nem elsősorban a ruhadarabok árában vagy aktuális trendiségében rejlik, hanem a színek tudatos és harmonikus párosításában. A francia stílus egyik legfontosabb alapelve, hogy bizonyos színkombinációk képesek azonnal lerombolni az összképet.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.