Menü

Ki törődik az idősekkel?

Az éltesebb korúakkal méltánytalanul keveset foglalkoznak. A médiában például mindössze csak gyógyszerfogyasztóként tekintenek rájuk, egyéb tekintetben viszont úgy érzik: a műsorok, a híradások, az olvasnivalók egyáltalán nem nekik szólnak - mintha elfelejtették volna, hogy nem csupán a fiatalabb korosztály létezik. Nem csoda, hogy az öregek azt vallják, szinte a társadalom "láthatatlan" részének érzik magukat.

Elég szomorú ez a helyzet, főleg hogy alapesetben azt gondolnánk, hogy ez a generáció az élettapasztalatai, a sok munkája, a megélt évei miatt megfelelő tiszteletet és kellő odafigyelést érdemelne. Vajon mi állhat annak a hátterében, hogy ennyire a figyelem perifériájára szorultak az öregek? Íme néhány ok:

  • Kis hazánkban igen ritka, hogy az öregebb generáció jómódú, vagy komoly vásárlóerővel rendelkezne. A közszemlélet szerint a nyugdíjasok szegények (ennek ellenére ki segít nekik, hogy megélhetésük ne kerüljön veszélybe egy élet munkája után...?), valamint ha rendelkeznek is anyagi javakkal, azt már nem önmagukra, vagy önmaguk költik el. Ennek révén tehát nem tartják őket potenciális vásárlónak (kivéve persze az egészségügyi területet, ami szükségleti indíttatású). Márpedig a média a reklámok révén inkább arra fókuszál, ahonnan a profitot sejti.
  • Magyarországon jellemző, hogy az idősek élettere beszűkül: a nyugdíjazás után kevesen utaznak és élnek aktív életet, így sokkal könnyebben válnak láthatatlanná. Ennek az oka persze egyrészt az anyagi oldalon van - pénzügyi helyzetük révén nem engedhetik meg maguknak az aktívabb életmódot. A másik problémaforrás a hazai szokásrendszer: itt az az általánosabb, szokványosabb, ha az idős személy az éltesebb korával egyenesen arányosan egyre inkább visszavonul.
  • A magyar idősek mentális és egészségügyi állapota nemzetközi viszonylatban vizsgálva is elkeserítő. Ez gyakorlatilag egy ördögi kör: állapotuk révén is beszűkül az őket körülvevő tér, de ebben a helyzetben ragadva a helyzetük egyre romlik.

A változáshoz mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztály összefogására van szükség, de az biztos, hogy egy éltesebb korú embert már nehéz megváltoztatni. Úgy tűnik, hogy még fiatalabb korban kell felkészülnünk arra, ha a későbbi éveinkben aktívabb, úgymond láthatóbb életet szeretnénk élni. Természetesen ez a felkészülési nem csak és nem elsősorban a pénzügyi megtakarításokban rejlik, hanem az egészségi állapot, a mentális frissesség megőrzésére való törekvésben, valamint az előre tervezésben.

Induló cikksorozatunkban az idősebb generáció életének különböző területeivel foglalkozunk.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Meddig tartanak az újévi fogadalmaink? – A lelkesedéstől a feladásig

Az új év kezdetével emberek milliói tesznek fogadalmat: egészségesebben élnek, többet mozognak, kevesebbet halogatnak, pénzt takarítanak meg vagy új készségeket sajátítanak el. Január első napjaiban a motiváció szinte tapintható.

Újévi babonák – Mit tegyünk (és mit ne), hogy szerencsés legyen az évünk?

Az újév kezdete évszázadok óta különleges jelentőséggel bír: sok kultúrában úgy tartják, hogy az év első napján tett cselekedetek, elfogyasztott ételek és kimondott szavak meghatározzák az előttünk álló tizenkét hónap sorsát.

Most? Most!

Az újévnek van egy furcsa szava, ami ilyenkor mindent áthat: most. Nem holnap, nem majd ha jobb lesz a helyzet, nem ha több időm lesz – hanem most.

Mihez kezdhetünk a porfogó karácsony ajándékokkal?

Van az úgy, hogy már a csomagolásból tudjuk, hogy nem fogunk használni egy karácsonyi meglepetést. Az ünnepi ajándékok többnyire elérik a céljukat, ám az első lelkesedés után gyorsan a feledés homályába vesznek. Felmerül a kérdés, hogy az egész folyamat inkább csak egy korábbi varázsát vesztett megszokás, vagy valóban van még értelme azoknak a tárgyaknak, amelyeket az év végén kapunk.