Hatékonyak-e az antidepresszáns gyógyszerek gyermekek és tinédzserek esetében?
- Dátum: 2016.07.13., 18:35
- antidepresszáns, depresszió, gyermek, gyógyszer, orvostudomány, tinédzser
Új kutatási eredmények hatására ismét előtérbe került az antidepresszáns gyógyszerek hatékonyságának megkérdőjelezése. Gyermekek és tinédzserek esetében legjobb esetben is szinte hatástalanok.
Nem kérdés, hogy a depresszió egy közismerten trükkös állapot a maga biológiai, pszichológiai és társadalmi jellegzetességeivel. Most egy neves tudományos folyóiratban megjelent cikk megpróbálja kiegészíteni a témakört.
14 antidepresszáns gyógyszert vizsgáltak meg, melyek közül mindössze egyet találtak hatásosnak gyermekek és tinédzserek esetében. Volt egy gyógyszer, mely jelentősen megemelte az öngyilkossági gondolatok és kísérletek rizikófaktorát, összevetve más antidepresszánsokkal és a placebo-ban (hatóanyag nélküli gyógyszer) részesült csoport eredményeivel.
Peng Xie professzor – a cikk társszerzője – szerint gyermekek és tinédzserek esetében a rizikó-előny viszonyok nem mutatják egyértelműen, hogy a kezelés hatásos lenne az említett csoportok esetében. „Az orvosok rendszerint azt javasolják – mondja Peng Xie professzor -, hogy nagyon figyelmesen kell követni a gyermekek antidepresszáns kezelésének hatékonyságát, különösen a terápia elején, és függetlenül attól, hogy milyen szerrel történik a kezelés.
Ez nagyon fontos, hiszen a depresszió formái váltakoznak a korral és a népesség összetételével is. A 6 és 12 év közötti gyermekek közül durván 3%-ot diagnosztizálnak depresszióval. A 13 és 18 év közötti korcsoportban azonban ez a szám már 5%-ig emelkedik.
Az ismertetett tanulmány 34 korábbi vizsgálat újbóli átnézését ölelte fel, ez több mint 5000 résztvevőt jelentett. Bizonyos hatóanyagokról bebizonyosodott, hogy sok esetben inkább veszélyesek, semmint hatásosak, mint ahogyan azt korábban gondolták.
Összességében a tanulmány felhívja a figyelmet, hogy további széleskörű kutatások szükségesek az antidepresszáns gyógyszerelés hatékonyságának javítására.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?