Menü

Engedjük el a káros gondolatokat!

A rohanó hétköznapok során gyakran nincs időnk magunkra gondolni, nemhogy másokra is odafigyeljünk. Környezetünkben azonban élnek emberek, akik például valamilyen betegség következtében nem tudnak dolgozni, de akár velünk is előfordulhat, hogy nem nagyon illünk bele a környezetünkbe, vagy a munkahelyünkön nincs társaságunk, esetleg még a tevékenység, amit végeznünk kell, sem köt le. Ilyenkor számos, haszontalanabbnál haszontalanabb gondolat férkőzik be a fejünkbe, amik lassan felemészthetnek minket. Gondoljunk bele egy ember helyzetébe, aki dolgozni képtelen, barátai nincsenek, így kénytelen az egész napját saját magával tölteni – beleértve a sötét gondolatait is. Előfordulhat az is, hogy munkanélkülivé válunk, és ebben a helyzetben bizony nem nehéz inkább a sötét oldalnak hinni, és az akkor könnyebbnek tűnő utat választva hagyni neki, hogy átvegye az irányítást. Fontos, hogy időben felismerjük a problémát, és tegyünk ellene!

Ha a családunk, baráti társaságunk egyik tagja kerül nehéz helyzetbe, legyünk annyit mellette, amennyit csak tudunk! Érdeklődjünk a hogylétük felől, kérdezzük meg őket, aznap mit tettek a cél elérése érdekében, de ne legyünk számonkérők! Ha nincs céljuk, segítsünk nekik a keresésben! Kezdjük apró célokkal, apró lépésekkel, amelyek apró sikerélményeket hoznak! Ha nem javul az állapotuk, a hozzáállásuk, a kedvük, érjük el, hogy szakemberhez forduljanak! Sokszor egy idegen előtt könnyebb feltárni a lélek sebeit.

Ha saját magunknak támadnak romboló gondolataink, először megpróbálhatunk önállóan kimászni a gödörből. Próbáljuk meg mindig lefoglalni magunkat valamivel! Főzzünk, találkozzunk a barátainkkal, olvassunk, és közben hessegessük el a negatív gondolatokat, ha támadnak! Fontos, hogy ne hagyjuk a gyötrő állapotnak, hogy eluralkodjon felettünk! Néha tudatosítsuk magunkban a pozitív hozzáállást! Próbáljunk meg hobbit találni. Nem baj, ha az elején nem élvezzük ezeket a tevékenységeket, el fog jönni az idő – észre sem fogjuk venni, olyan hamar -, amikor ráeszmélünk, hogy már nem vagyunk saját negatív gondolathálózatunk rabjai.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.