Engedjük el a káros gondolatokat!
- Dátum: 2016.08.17., 10:21
- barátok, család, egészség, gondolat, hobbi, hozzáállás, kedv, segítség, tevékenység
A rohanó hétköznapok során gyakran nincs időnk magunkra gondolni, nemhogy másokra is odafigyeljünk. Környezetünkben azonban élnek emberek, akik például valamilyen betegség következtében nem tudnak dolgozni, de akár velünk is előfordulhat, hogy nem nagyon illünk bele a környezetünkbe, vagy a munkahelyünkön nincs társaságunk, esetleg még a tevékenység, amit végeznünk kell, sem köt le. Ilyenkor számos, haszontalanabbnál haszontalanabb gondolat férkőzik be a fejünkbe, amik lassan felemészthetnek minket. Gondoljunk bele egy ember helyzetébe, aki dolgozni képtelen, barátai nincsenek, így kénytelen az egész napját saját magával tölteni – beleértve a sötét gondolatait is. Előfordulhat az is, hogy munkanélkülivé válunk, és ebben a helyzetben bizony nem nehéz inkább a sötét oldalnak hinni, és az akkor könnyebbnek tűnő utat választva hagyni neki, hogy átvegye az irányítást. Fontos, hogy időben felismerjük a problémát, és tegyünk ellene!
Ha a családunk, baráti társaságunk egyik tagja kerül nehéz helyzetbe, legyünk annyit mellette, amennyit csak tudunk! Érdeklődjünk a hogylétük felől, kérdezzük meg őket, aznap mit tettek a cél elérése érdekében, de ne legyünk számonkérők! Ha nincs céljuk, segítsünk nekik a keresésben! Kezdjük apró célokkal, apró lépésekkel, amelyek apró sikerélményeket hoznak! Ha nem javul az állapotuk, a hozzáállásuk, a kedvük, érjük el, hogy szakemberhez forduljanak! Sokszor egy idegen előtt könnyebb feltárni a lélek sebeit.
Ha saját magunknak támadnak romboló gondolataink, először megpróbálhatunk önállóan kimászni a gödörből. Próbáljuk meg mindig lefoglalni magunkat valamivel! Főzzünk, találkozzunk a barátainkkal, olvassunk, és közben hessegessük el a negatív gondolatokat, ha támadnak! Fontos, hogy ne hagyjuk a gyötrő állapotnak, hogy eluralkodjon felettünk! Néha tudatosítsuk magunkban a pozitív hozzáállást! Próbáljunk meg hobbit találni. Nem baj, ha az elején nem élvezzük ezeket a tevékenységeket, el fog jönni az idő – észre sem fogjuk venni, olyan hamar -, amikor ráeszmélünk, hogy már nem vagyunk saját negatív gondolathálózatunk rabjai.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?