Mit mutatsz meg magadból? - a netes társkeresőkről
- Dátum: 2016.09.09., 19:30
- internet, közösségi oldalak, párkapcsolat, profilkép, szingli, társ, társkeresés, társkereső
A mostani szüleink, nagyszüleink korában valamiféle ijesztő és rémisztő ciberfilmben lehetett csak ilyesmire gondolni, hogy a számítógépes "csodaeszközök" révén keresnek párt az emberek. Ellentétben ez manapság teljesen természetes, sőt a nem netes alapú ismerkedésekbe is jelentősen befurakodik ez a felület. Ha két ember megismeri, vagy még csak nézegeti egymást, máris lecsekkolják, mit lehet tudni a másikról, és sok esetben a facebook-on, vagy e-mailben folyik a kommunikáció a randevúk előtt, vagy közben.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy lehet-e az interneten párt találni, avagy sem. Többen állítják: zavaros az egész, sőt nehézkes, de tény az is, hogy rengeteg sikertörténet cáfol rá a kételkedőkre. Ha itt keresel társat, vagy beékelődik az ismerkedésedbe az internet, úgy rajtad is múlik a dolog kimenetele: fontos, hogy mit mutatsz meg önmagadból ebben az elektronika által leszűkített világban.

Először is kezdjük a fotókkal. Manapság már nem csak a nők jellemzője, hogy felturbózott és a lehető legelőnyösebbnek mutató képeket tesznek ki magukról. A törekvés persze teljesen érthető, hiszen ki szeretné rossz szögben feltüntetni magát? A jó marketing alapja a klassz fotó - tartják mindannyian. Ennek ellenére érdemes egy egészséges határt szabni, mert rengeteg internetről indított randevú sült már fel amiatt, mert a célszemély nem úgy nézett ki, mint a fényképeken. Nagyjából előnyösebb fotó még rendben van, de minőségében és tartalmában túlzó, sőt agyonfilterezett és photoshoppolt fotó már túlzás - mindezek után senki se csodálkozzon, ha a randevúpartnerének valami csoda folytán már öt perc múlva sürgős dolga akad a találkozást követően.
Miért említjük a tartalmat is? Mert sokan esnek e tekintetben is a maguk csapdájába, miszerint olyan dolgokat sugallnak a képekkel, csak hogy izgalmasabbnak tűnjenek, ami egyébként nem jellemző rájuk. Sokszor ezek a valótlanságok csak a kapcsolat későbbi szakaszában okoznak problémát, amikor már fájdalmasabb szembesülni vele. Tehát ne pózolj cuki kiscicákkal, ha allergiás vagy a macskaszőrre, ha pedig megosztod az ejtőernyős videókat, de egyébként súlyosan tériszonyos vagy, és még a repüléstől is rettegsz, legalább írd oda, hogy fantasztikus az egész, de te csak távolról csodálod őket. Kellemetlen lehet, ha a gyors egymásba habarodás után az újdonsült kedves repjeggyel lep meg - hisz látta az adatlapodon, hogy számodra ez vonzó (legalábbis távolról, csak ezt ő már nem tudja).

Fontos tehát, hogy mit mutatsz meg magadból, és mi az, amit sugallsz - lehet, hogy ebben az időszakban érdemes lehet körültekintőbben használnod a közösségi felületeket. Ettől függetlenül ez egy jó időszak lehet arra, hogy ennek kapcsán megtapasztald a VALÓDI önmagad. Nem azt, akit mások miatt mutatsz, hanem azt, ami valóban a szívedből, a személyiségedből fakad. Ezzel egyúttal elhagyhatod a teljességgel unalmas és milliószor olvasott adatlap sablonszövegeket is - ahol csodamód a világ 80%-a kerékpározni és tévét nézni szeret. Ha úgy érzed, futja belőled, légy bátran egyedi: azaz önmagad!
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
 
                            Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
 
                            Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
 
                            A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
 
                            Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mentális nagytakarítás
 
                            Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.
