Menü

Mit mutatsz meg magadból? - a netes társkeresőkről

A mostani szüleink, nagyszüleink korában valamiféle ijesztő és rémisztő ciberfilmben lehetett csak ilyesmire gondolni, hogy a számítógépes "csodaeszközök" révén keresnek párt az emberek. Ellentétben ez manapság teljesen természetes, sőt a nem netes alapú ismerkedésekbe is jelentősen befurakodik ez a felület. Ha két ember megismeri, vagy még csak nézegeti egymást, máris lecsekkolják, mit lehet tudni a másikról, és sok esetben a facebook-on, vagy e-mailben folyik a kommunikáció a randevúk előtt, vagy közben.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy lehet-e az interneten párt találni, avagy sem. Többen állítják: zavaros az egész, sőt nehézkes, de tény az is, hogy rengeteg sikertörténet cáfol rá a kételkedőkre. Ha itt keresel társat, vagy beékelődik az ismerkedésedbe az internet, úgy rajtad is múlik a dolog kimenetele: fontos, hogy mit mutatsz meg önmagadból ebben az elektronika által leszűkített világban.

Először is kezdjük a fotókkal. Manapság már nem csak a nők jellemzője, hogy felturbózott és a lehető legelőnyösebbnek mutató képeket tesznek ki magukról. A törekvés persze teljesen érthető, hiszen ki szeretné rossz szögben feltüntetni magát? A jó marketing alapja a klassz fotó - tartják mindannyian. Ennek ellenére érdemes egy egészséges határt szabni, mert rengeteg internetről indított randevú sült már fel amiatt, mert a célszemély nem úgy nézett ki, mint a fényképeken. Nagyjából előnyösebb fotó még rendben van, de minőségében és tartalmában túlzó, sőt agyonfilterezett és photoshoppolt fotó már túlzás - mindezek után senki se csodálkozzon, ha a randevúpartnerének valami csoda folytán már öt perc múlva sürgős dolga akad a találkozást követően.

Miért említjük a tartalmat is? Mert sokan esnek e tekintetben is a maguk csapdájába, miszerint olyan dolgokat sugallnak a képekkel, csak hogy izgalmasabbnak tűnjenek, ami egyébként nem jellemző rájuk. Sokszor ezek a valótlanságok csak a kapcsolat későbbi szakaszában okoznak problémát, amikor már fájdalmasabb szembesülni vele. Tehát ne pózolj cuki kiscicákkal, ha allergiás vagy a macskaszőrre, ha pedig megosztod az ejtőernyős videókat, de egyébként súlyosan tériszonyos vagy, és még a repüléstől is rettegsz, legalább írd oda, hogy fantasztikus az egész, de te csak távolról csodálod őket. Kellemetlen lehet, ha a gyors egymásba habarodás után az újdonsült kedves repjeggyel lep meg - hisz látta az adatlapodon, hogy számodra ez vonzó (legalábbis távolról, csak ezt ő már nem tudja).

Fontos tehát, hogy mit mutatsz meg magadból, és mi az, amit sugallsz - lehet, hogy ebben az időszakban érdemes lehet körültekintőbben használnod a közösségi felületeket. Ettől függetlenül ez egy jó időszak lehet arra, hogy ennek kapcsán megtapasztald a VALÓDI önmagad. Nem azt, akit mások miatt mutatsz, hanem azt, ami valóban a szívedből, a személyiségedből fakad. Ezzel egyúttal elhagyhatod a teljességgel unalmas és milliószor olvasott adatlap sablonszövegeket is - ahol csodamód a világ 80%-a kerékpározni és tévét nézni szeret. Ha úgy érzed, futja belőled, légy bátran egyedi: azaz önmagad!

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?

Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.

Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?

Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.

Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?

Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?