Mit mutatsz meg magadból? - a netes társkeresőkről
- Dátum: 2016.09.09., 19:30
- internet, közösségi oldalak, párkapcsolat, profilkép, szingli, társ, társkeresés, társkereső
A mostani szüleink, nagyszüleink korában valamiféle ijesztő és rémisztő ciberfilmben lehetett csak ilyesmire gondolni, hogy a számítógépes "csodaeszközök" révén keresnek párt az emberek. Ellentétben ez manapság teljesen természetes, sőt a nem netes alapú ismerkedésekbe is jelentősen befurakodik ez a felület. Ha két ember megismeri, vagy még csak nézegeti egymást, máris lecsekkolják, mit lehet tudni a másikról, és sok esetben a facebook-on, vagy e-mailben folyik a kommunikáció a randevúk előtt, vagy közben.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy lehet-e az interneten párt találni, avagy sem. Többen állítják: zavaros az egész, sőt nehézkes, de tény az is, hogy rengeteg sikertörténet cáfol rá a kételkedőkre. Ha itt keresel társat, vagy beékelődik az ismerkedésedbe az internet, úgy rajtad is múlik a dolog kimenetele: fontos, hogy mit mutatsz meg önmagadból ebben az elektronika által leszűkített világban.

Először is kezdjük a fotókkal. Manapság már nem csak a nők jellemzője, hogy felturbózott és a lehető legelőnyösebbnek mutató képeket tesznek ki magukról. A törekvés persze teljesen érthető, hiszen ki szeretné rossz szögben feltüntetni magát? A jó marketing alapja a klassz fotó - tartják mindannyian. Ennek ellenére érdemes egy egészséges határt szabni, mert rengeteg internetről indított randevú sült már fel amiatt, mert a célszemély nem úgy nézett ki, mint a fényképeken. Nagyjából előnyösebb fotó még rendben van, de minőségében és tartalmában túlzó, sőt agyonfilterezett és photoshoppolt fotó már túlzás - mindezek után senki se csodálkozzon, ha a randevúpartnerének valami csoda folytán már öt perc múlva sürgős dolga akad a találkozást követően.
Miért említjük a tartalmat is? Mert sokan esnek e tekintetben is a maguk csapdájába, miszerint olyan dolgokat sugallnak a képekkel, csak hogy izgalmasabbnak tűnjenek, ami egyébként nem jellemző rájuk. Sokszor ezek a valótlanságok csak a kapcsolat későbbi szakaszában okoznak problémát, amikor már fájdalmasabb szembesülni vele. Tehát ne pózolj cuki kiscicákkal, ha allergiás vagy a macskaszőrre, ha pedig megosztod az ejtőernyős videókat, de egyébként súlyosan tériszonyos vagy, és még a repüléstől is rettegsz, legalább írd oda, hogy fantasztikus az egész, de te csak távolról csodálod őket. Kellemetlen lehet, ha a gyors egymásba habarodás után az újdonsült kedves repjeggyel lep meg - hisz látta az adatlapodon, hogy számodra ez vonzó (legalábbis távolról, csak ezt ő már nem tudja).

Fontos tehát, hogy mit mutatsz meg magadból, és mi az, amit sugallsz - lehet, hogy ebben az időszakban érdemes lehet körültekintőbben használnod a közösségi felületeket. Ettől függetlenül ez egy jó időszak lehet arra, hogy ennek kapcsán megtapasztald a VALÓDI önmagad. Nem azt, akit mások miatt mutatsz, hanem azt, ami valóban a szívedből, a személyiségedből fakad. Ezzel egyúttal elhagyhatod a teljességgel unalmas és milliószor olvasott adatlap sablonszövegeket is - ahol csodamód a világ 80%-a kerékpározni és tévét nézni szeret. Ha úgy érzed, futja belőled, légy bátran egyedi: azaz önmagad!
Rumináció - rágódás a mindennapokban
Hát ki ne ismerné az érzést, amikor valami sokszor eszünkbe jut, újragondoljuk, rágódunk rajta, pedig néha egyáltalán nincs a hasznunkra.
A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?
Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.