Add a randin önmagad!

Miért van ennyi sikertelen párkapcsolat és házasság? Sokszor éppen az alapok hiányoznak, azaz már a párválasztás is problémás. Annyi okosságot olvashatunk arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy közben elfelejtünk önmagunk maradni, a másik pedig csak egy kreált képet ismerhet meg rólunk a kapcsolat elején.

"A férfi szeret vadászni a nőre, legyél elérhetetlen, megközelíthetetlen!"- hangzik a nőknek szóló tanács. "A nők szeretik a rosszfiúkat, nem kell annyira futni utánuk, az nem férfias!" - így a férfiaknak szóló. S akkor arról még nem is beszéltünk, amit a szüleinktől tanultunk, hogy milyennek illik lenni, vagy mit javasolnak a barátok. Természetesen jó, ha próbálunk fejlődni, és tudatosan párkapcsolatot kialakítani, de a kulcs nem abban rejlik, hogy kívülről kreált bölcsességekkel próbáljuk megtalálni a boldogságot.

Ha úgy érezzük, valamely területen fejlődni szeretnénk, akkor a belső változásért érdemes dolgoznunk önmagunkon, akár egy szakember segítségével. Az viszont nem megoldás, hogy "alakoskodunk", másmilyennek mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, hiszen ha a párkapcsolat komolyra fordul, úgyis kibújik a szög a zsákból.

"Az elején nem ilyen voltál, nem ilyennek tűntél" - hangzik el gyakran, ha rosszabbra fordulnak a dolgok. Persze van, hogy időközben megváltozunk, de ha már a kapcsolat kezdetén sem vagyunk, lehetünk önmagunk, akkor minden hazugságra épül.

Természetes reakció, hogy tetszeni szeretnénk a randipartnerünknek, ha a vonzalom kölcsönös. Ezért aztán részben ösztönös reakció is, hogy azt mondjuk, amit a másik hallani szeretne, vagy amiről úgy véljük, hogy az számára imponáló. De nem véletlenül hangsúlyozzák egyre több helyen az önismeret fontosságát a párkapcsolat tekintetében is. Csak úgy tudunk olyan kapcsolatot kialakítani, amelyben kiteljesedhetünk, ha önmagunkért szeretnek.

"Fogadj el olyannak, amilyen vagyok" - ez a mondat sokaknak okoz fejtörést. Létezik ilyen fajta szeretet? S vajon ez azt jelenti, hogy ne legyen elvárásaink a párunk felé? Véleményem szerint akkor tudjuk elfogadni a társunkat, ha hasonlóak vagyunk, hiszen akkor az ő milyensége, az ő normái közel vannak ahhoz, ahogy mi gondolkodunk és érzünk. Így a kisebb hibákat, negatív tulajdonságokat el tudjuk fogadni, tehát az összképet szeretjük, és szeretettel tudjuk befogadni. Ehhez viszont az kell, hogy legyen lehetőségünk megismerni a másikat minél teljesebb valójában.

Tény, hogy gyakorlatilag "széllel szemben" kell gyakorolnunk, hogy merjünk önmagunk lenni, ami már igényel egy kis önismeretet és tudatosságot. Ehhez engednünk kell a félelmeinkből, rossz tapasztalatainkból, no és persze kapcsolatfüggőségünkből, hogy alóluk ki tudjuk hámozni, milyenek is vagyunk valójában. Csak így tudjuk minél hitelesebben képviselni magunkat egy kapcsolat kezdetén, felvállalva annak kockázatát is, hogy lehetséges: randipartnerünknek, potenciális jelöltünknek nem éppen ránk van szüksége - vagy fordítva. Hiszen ha tisztában vagyunk magunkkal, akkor mi is könnyebben és magabiztosabban keresgélünk, hogy ki az az ember, akivel kapcsolódni szeretnénk. Így pedig elég sok jövőbeni kudarctól kímélhetjük meg magunkat még a legelején.