Menü

Sétáljunk egyet a terapeutánkkal!

A tavasz elkezdődött, itt az ideje, hogy kimenjünk a szabadba sétálni! Mindannyian hallottuk, hogy a természetben lenni és mozogni nagyon hasznos az egészségünk megőrzéséhez. De mi a helyzet akkor, ha ezt a sétát egy beszélgetős terápiával kombináljuk?

Néhány terapeuta már alkalmazza ezt a módszert, amit gyakran „séta és beszélgetés” terápiának neveznek. „Ahelyett, hogy irodai környezetbe lennénk bezárva, a terápia helyszíne a természetbe helyeződik át” – mondja Denice Clark, atlantai házassági tanácsadó és családterapeuta. Denice szerint ez segít a pácienseknek, hogy ne forduljanak annyira magukba.

A mozgás endorfint termel, amitől jobban érezzük magunkat. Tehát ha valaki depressziós vagy éppen gyász időszakát éli, már az is segíthet az emocionális és mentális állapotának javításában, ha idejét a szabadban tölti. A tanácsadás erre segít rá.

Edward Adams egy olyan páciens, aki híve a terápia ezen fajtájának. „Ha a szabadban vagyok, rendkívül jól érzem magam. Nem vagyok a négy fal közé zárva. Az egész természet az enyém. A park valóban részét képezi a terápiás folyamatnak.”

A mai napig csak kevés klinikai kutatást firtatta az ilyen irányú terápia hatékonyságát. Bizonyított azonban, hogy a közlés és a nyitottság ilyenkor jobban teret nyer, és a dolgokba való belelátás is sokkal jobb ezekben a helyzetekben. Az „aha élmény”-t fokozni lehet a fizikai aktivitással.

Denice szerint a séták segítik a pácienseket tudatosságra ébreszteni. Időnként fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy figyeljék az esőt, a légmozgást, a levelek zörgését, azt, ahol éppen az adott pillanatban vannak. Ösztönözni kell őket, hogy hazafelé tartva gondolkodjanak ezeken a természeti csodákon.

Ez a mód sokkal kevésbé hivatalos, a páciensek nyugodtabbnak és szabadabbnak érzik magukat, így a problémáikról is könnyebben beszélnek.

Nem mindenkinek jó?

Vannak kihívások is. A beszélgetéseket bizalmasan kell kezelni. Denice minden alkalommal, mielőtt pácienseivel sétálni indulnak, figyelmezteti őket, hogy ügyeljenek arra, amit nem szeretnének, ha mások is meghallanának. Ő mindig figyel az őket körülvevő emberekre. Ha valakihez túl közel vannak, megállnak, és hagyják őket elhaladni. A terapeutának figyelnie kell arra is, hogy a kliense milyen gyorsan szeretne sétálni.

Ebből kifolyólag bizonyos típusú embereknek az irodai tanácsadás a legjobb megoldás. A négy fal egyfajta határt képez számukra, amely biztonságot teremt.

Edward viszont azt mondja, neki a séták másként segítenek, hogy megnyíljon. A beszélgetéseket könnyedebbé varázsolja, semmit nem érez erőltetettnek. Csak sétálnak, trécselnek és közben jól érzik magukat. Azt mondja, az út, amin sétálnak, mintha valamiféle irányba vinné őket. A séta végére úgy érzi, elért valamit, valamiféle áttörést.

Forrás: edition.cnn.com

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Novemberi kertészkedés – ezek a zöldségek télen is jól érzik magukat

A hidegebb hónapok beköszöntével sem kell felhagyni a kertészkedéssel. Több zöldségféle a hűvös időben is szépen fejlődik, és jókor elvetve már kora tavasszal friss termést ad.

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?