Sétáljunk egyet a terapeutánkkal!
- Dátum: 2017.04.21., 10:21
- beszélgetés, egészség, kliens, megnyílás, páciens, séta, tanácsadás, terapeuta, terápia
A tavasz elkezdődött, itt az ideje, hogy kimenjünk a szabadba sétálni! Mindannyian hallottuk, hogy a természetben lenni és mozogni nagyon hasznos az egészségünk megőrzéséhez. De mi a helyzet akkor, ha ezt a sétát egy beszélgetős terápiával kombináljuk?
Néhány terapeuta már alkalmazza ezt a módszert, amit gyakran „séta és beszélgetés” terápiának neveznek. „Ahelyett, hogy irodai környezetbe lennénk bezárva, a terápia helyszíne a természetbe helyeződik át” – mondja Denice Clark, atlantai házassági tanácsadó és családterapeuta. Denice szerint ez segít a pácienseknek, hogy ne forduljanak annyira magukba.
A mozgás endorfint termel, amitől jobban érezzük magunkat. Tehát ha valaki depressziós vagy éppen gyász időszakát éli, már az is segíthet az emocionális és mentális állapotának javításában, ha idejét a szabadban tölti. A tanácsadás erre segít rá.
Edward Adams egy olyan páciens, aki híve a terápia ezen fajtájának. „Ha a szabadban vagyok, rendkívül jól érzem magam. Nem vagyok a négy fal közé zárva. Az egész természet az enyém. A park valóban részét képezi a terápiás folyamatnak.”
A mai napig csak kevés klinikai kutatást firtatta az ilyen irányú terápia hatékonyságát. Bizonyított azonban, hogy a közlés és a nyitottság ilyenkor jobban teret nyer, és a dolgokba való belelátás is sokkal jobb ezekben a helyzetekben. Az „aha élmény”-t fokozni lehet a fizikai aktivitással.
Denice szerint a séták segítik a pácienseket tudatosságra ébreszteni. Időnként fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy figyeljék az esőt, a légmozgást, a levelek zörgését, azt, ahol éppen az adott pillanatban vannak. Ösztönözni kell őket, hogy hazafelé tartva gondolkodjanak ezeken a természeti csodákon.
Ez a mód sokkal kevésbé hivatalos, a páciensek nyugodtabbnak és szabadabbnak érzik magukat, így a problémáikról is könnyebben beszélnek.
Nem mindenkinek jó?
Vannak kihívások is. A beszélgetéseket bizalmasan kell kezelni. Denice minden alkalommal, mielőtt pácienseivel sétálni indulnak, figyelmezteti őket, hogy ügyeljenek arra, amit nem szeretnének, ha mások is meghallanának. Ő mindig figyel az őket körülvevő emberekre. Ha valakihez túl közel vannak, megállnak, és hagyják őket elhaladni. A terapeutának figyelnie kell arra is, hogy a kliense milyen gyorsan szeretne sétálni.
Ebből kifolyólag bizonyos típusú embereknek az irodai tanácsadás a legjobb megoldás. A négy fal egyfajta határt képez számukra, amely biztonságot teremt.
Edward viszont azt mondja, neki a séták másként segítenek, hogy megnyíljon. A beszélgetéseket könnyedebbé varázsolja, semmit nem érez erőltetettnek. Csak sétálnak, trécselnek és közben jól érzik magukat. Azt mondja, az út, amin sétálnak, mintha valamiféle irányba vinné őket. A séta végére úgy érzi, elért valamit, valamiféle áttörést.
Forrás: edition.cnn.com
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
Miért szeretjük a horrorfilmeket?
Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?