A gondolatok ereje - Remez Sasson története
Egy napon a jógi és a tanítványa a nagyvárosba érkezett. Nem volt pénzük, viszont szükségük volt élelemre és egy helyre, ahol ellakhatnak. A tanítvány biztos volt abban, hogy majd koldulniuk kell az élelemért, és éjszaka a parkban fognak aludni.
„Van egy nagy park nem messze innen. Ott aludhatunk.” – szólt a tanítvány.
„A szabad levegőn?” – kérdezte a jógi.
„Igen.” – válaszolta a növendék.
A jógi mosolygott, majd így szólt: „Nem, ma este egy hotelben fogunk aludni és enni is.”
A növendék elképedve nézett, majd felkiáltott: „Azt mi nem engedhetjük meg magunknak!”
„Gyere és ülj le!” – kérte a jógi.
Mindketten leültek a földre, és akkor a jógi azt mondta: „Ha erősen és feszülten koncentrálsz az elmédre bármilyen témával kapcsolatban, az egyszer csak jön és elér téged.”
A jógi lehunyta szemeit, és teljes odafigyeléssel kezdett bele a meditációjába. Tíz perc múlva felkelt, és sétálni kezdett tanítványával a nyomában. Számos utcán és sikátoron mentek keresztül, mígnem elértek egy hotelhez.
„Gyere, menjünk be!” – mondta a jógi a növendéknek.
Éppen csak betették a lábukat a bejáraton, egy jól öltözött férfi tűnt fel előttük. „A hotel menedzsere vagyok. Úgy tűnik, Önök utazó hinduk, és fogadok, hogy nincs pénzük. Szeretnének a konyhánkban dolgozni, hogy cserében ételt és szállást adhassunk Önöknek?”
„Rendben.” – felelte a jógi.
A növendék tanácstalanul kérdezte a jógitól: „Használtál valamiféle mágiát, varázslatot? Hogyan csináltad ezt?”
A jógi mosolyogva a következőt válaszolta: „Meg szerettem volna neked mutatni, hogyan működik a gondolatok ereje. Ha valamire, amit szeretnél, hogy megtörténjen, teljesen és erősen koncentrálsz, és az elméd nem áll ellent a gondolataid tárgyának, akkor azok átkerülhetnek a materiális síkra. A titok a koncentrálás, a vizualizálás, a részletek meglátása, a hit, és az, hogy mentális és érzelmi energiákat közvetítsünk. Ezek az általános követelmények. Ha az elméd gondolatoktól mentes, és csak egy apró gondolatot engedsz belépni, azt nagyon nagy erővel lehet felruházni. Mindenkinek rendkívül óvatosnak kellene lennie azzal, amit gondol. Egy erős gondolat rendkívül hathatós, és nagyon nagy befolyással bír.”
A tanítvány a tanárára nézett, majd azt mondta: „Látom, hogy meg kell erősítenem a koncentrálóképességemet ahhoz, hogy képes legyek használni ezt az erőt.”
„Igen, ez az első lépés.” – válaszolta a jógi.
Forrás: http://www.successconsciousness.com
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?