A gondolatok ereje - Remez Sasson története
Egy napon a jógi és a tanítványa a nagyvárosba érkezett. Nem volt pénzük, viszont szükségük volt élelemre és egy helyre, ahol ellakhatnak. A tanítvány biztos volt abban, hogy majd koldulniuk kell az élelemért, és éjszaka a parkban fognak aludni.
„Van egy nagy park nem messze innen. Ott aludhatunk.” – szólt a tanítvány.
„A szabad levegőn?” – kérdezte a jógi.
„Igen.” – válaszolta a növendék.
A jógi mosolygott, majd így szólt: „Nem, ma este egy hotelben fogunk aludni és enni is.”
A növendék elképedve nézett, majd felkiáltott: „Azt mi nem engedhetjük meg magunknak!”
„Gyere és ülj le!” – kérte a jógi.
Mindketten leültek a földre, és akkor a jógi azt mondta: „Ha erősen és feszülten koncentrálsz az elmédre bármilyen témával kapcsolatban, az egyszer csak jön és elér téged.”
A jógi lehunyta szemeit, és teljes odafigyeléssel kezdett bele a meditációjába. Tíz perc múlva felkelt, és sétálni kezdett tanítványával a nyomában. Számos utcán és sikátoron mentek keresztül, mígnem elértek egy hotelhez.
„Gyere, menjünk be!” – mondta a jógi a növendéknek.
Éppen csak betették a lábukat a bejáraton, egy jól öltözött férfi tűnt fel előttük. „A hotel menedzsere vagyok. Úgy tűnik, Önök utazó hinduk, és fogadok, hogy nincs pénzük. Szeretnének a konyhánkban dolgozni, hogy cserében ételt és szállást adhassunk Önöknek?”
„Rendben.” – felelte a jógi.
A növendék tanácstalanul kérdezte a jógitól: „Használtál valamiféle mágiát, varázslatot? Hogyan csináltad ezt?”
A jógi mosolyogva a következőt válaszolta: „Meg szerettem volna neked mutatni, hogyan működik a gondolatok ereje. Ha valamire, amit szeretnél, hogy megtörténjen, teljesen és erősen koncentrálsz, és az elméd nem áll ellent a gondolataid tárgyának, akkor azok átkerülhetnek a materiális síkra. A titok a koncentrálás, a vizualizálás, a részletek meglátása, a hit, és az, hogy mentális és érzelmi energiákat közvetítsünk. Ezek az általános követelmények. Ha az elméd gondolatoktól mentes, és csak egy apró gondolatot engedsz belépni, azt nagyon nagy erővel lehet felruházni. Mindenkinek rendkívül óvatosnak kellene lennie azzal, amit gondol. Egy erős gondolat rendkívül hathatós, és nagyon nagy befolyással bír.”
A tanítvány a tanárára nézett, majd azt mondta: „Látom, hogy meg kell erősítenem a koncentrálóképességemet ahhoz, hogy képes legyek használni ezt az erőt.”
„Igen, ez az első lépés.” – válaszolta a jógi.
Forrás: http://www.successconsciousness.com
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?