Felnőttként is lehet barátokra lelni
- Dátum: 2017.04.27., 19:00
- barát, barátnő, barátság, felnőtt, felnőttkor, ismerkedés, személyiség, szimpátia
Legtöbben ismerjük a gyermekkori barátok értékét, és értékeljük azoknak az embereknek a társaságát, akik már kiskorunktól kezdve ismertek minket. Tudják honnan indultunk, és milyen volt a gyermekkori, fiatalos énünk, valamint hogy miken mentünk keresztül, akár egyénileg, akár a közös élményeket tekintve. Ez nem zárja ki azonban, hogy felnőtt korban is szükség lehet új barátokra lelni.
A költözés, vagy az érdeklődési körünk, szemléletmódunk változása igényt ébreszthet bennünk, hogy új társaságot (is) találjunk. Sokan azonban tartanak tőle, hogy ilyenkor már nehéz barátokat szerezni. Pedig ez szerencsére nem életkorfüggő...

Kifejezetten egészséges frissíteni a baráti társaságunkon, és új baráti kapcsolatokat kialakítani. Hiszen a barátság nem kizárólagos érzés és kapcsolat, mint a szerelem, gyakorlatilag bármennyi barátunk lehetne - már amennyire időnk engedi. Minden ember számára fontos, hogy új embereket megismerve új tükörképet kapjanak önmagukról. Hiszen ezzel a személyiségünk egy új oldalát fedezhetjük fel! Nincs két ember, akivel egyformán viselkedünk, akivel egyformán érezzük magunkat, s aki pontosan ugyanazt gondolja rólunk.
Sokan pontosan azért unnak rá a párkapcsolatukra, mert úgy érzik, a kapcsolat unalmas - ilyenkor elsősorban nem a társunkat unjuk meg, hanem önmagunkat az adott kapcsolaton belül. Úgy véljük, az adott kapcsolódás nem tud már újdonságot mutatni nekünk - magunkból. Ez a folyamat nem tudatos, de gyakran előfordul, hogy a hosszú kapcsolatból kiszállt friss szerelmesek olyasmiket mondanak, hogy "az új párom mellett olyan viccesnek érzem magam!" - vagy éppen szépnek, kedvesnek és még sorolhatnánk... Hiszen mindnyájunk jó és érdekes embernek szeretné érezni magát. Ahhoz, hogy személyiségünk új oldalait fedezhessük fel, az is kiváló módszer lehet, ha új barátokat szerzünk inkább.

Igen, felnőtt korban sincs ennek akadálya, és ilyenkor is bátran ismerkedhetünk barátilag, éppen úgy, mint amikor még fiatalabbak voltunk. Hogy hol? Számtalan lehetőséget lehetne felsorolni: például a munkahelyi kiküldetésen, egy partnercég kollégájával, a telekocsiban, egy rendezvényen, sportolás közben vagy akár az interneten is. Ma már a facebook nem csak a párkeresésre nyújt kiváló felületet, hanem az új potenciális barátok megtalálására is. Létrehozhatunk vagy csatlakozhatunk településünk vagy városrészünk facebook oldalára, vagy érdeklődési körünk szerint keresgélhetünk. Bátran legyünk kezdeményezőek, és írjunk üzenetet annak, aki barátilag szimpatikus a számunkra, s hívjuk el valamilyen közös időtöltésre!
Mit veszíthetünk...? Ez nem a párkeresés felülete, ahol annyira fájdalmas egy visszautasítás, hanem nyugodtan keresgélhetünk tovább, erős kritériumszűrő nélkül, szimpátia alapján.
Zürich, ahol a drágaság életérzéssé válik
Zürich rendszeresen szerepel a világ legdrágább városainak élén, mégsem a stresszről, hanem a nyugalomról, a tisztaságról és a tudatos életről híres. De mit kapunk valójában a magas árakért cserébe? Luxus kirakatot, vagy egy olyan életminőséget, ami hosszú távon is fenntartható?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?