Menü

Mi lenne, ha minden érzelmünket ünnepelnénk?

Napjainkban rengeteg ember ünnepli a szeretet és a szerelem érzését, például Valentin-napkor. Míg február 14-e egy világszerte elismert szimbóluma lett a szerelemnek a maga Teddy mackóival, a szív alakú csokoládéival és üdvözlőkártyáival, a naptárban szereplő sok más napot különböző nemzetek, vallások és más embercsoportok kötnek egy specifikus érzéshez, a szeretethez, a szerelemhez. Romániában hagyományosan például február 24-én ünneplik a szerelmet, és ezt „Dragobete”-nek hívják.

A szerelem nem az egyetlen emberi érzés, amit ünneplünk, hiszen a boldogságot és annak különféle megnyilvánulási formáit is globálisan megbecsülik. De vajon miért ünnepeljük csak a jó érzéseket? Miért nem ünneplünk minden érzést?

Az egész érzelmi skálánk tesz minket azzá, akik vagyunk, emberi lényekké, biztosítják a túlélésünket és asszisztálnak a fejlődésünkhöz és az alkalmazkodásunkhoz. Igen, néhányuk valóban nem boldog érzés, de ez nem teszi őket kevésbé jelentőssé vagy intenzívvé, mint azok, amelyek jó érzéssel töltenek el minket.

Ünnepeljük a félelmet, amiért engedi nekünk, hogy a veszély állapotában is megtaláljuk magunkat, ünnepeljük a szomorúságot, amiért segít nekünk abban, hogy megbirkózzunk a veszteséggel, vagy figyelmeztet arra, hogy valamit meg kell változtatnunk. Még a gyűlöletet is ünnepeljük! Hiszen az is saját magunkról tanít minket.

Természetesen a világot el tudnánk képzelni ezek nélkül a negatív érzések nélkül is. Mindig a rosszat szeretnénk kiiktatni a mindennapjainkból. De milyen áron? Az érzelmek sokszínűsége segít minket abban, hogy meg tudjuk különböztetni a saját valóságunkat a világtól. Kevesebb érzelem, kevesebb megkülönböztetés, kevesebb különbözőség. A kevesebb különbözőség viszont kevesebb szépséget, a természet kevesebb csodáját jelenti.

Ünnepelnünk kellene a képességünket, hogy az érzelmek ilyen széles tárházával rendelkezünk. Ünnepeljük tehát a szerelmet ma és minden nap, minden formájában, de talán érdemes időt szentelnünk annak, hogy emocionálisan ilyen összetett lények vagyunk.

Az észlelés és a megismerés nagyon fontos, de ennek az érzelmi birodalommal való kölcsönhatása az, ami minket, embereket egy ámulatba ejtően különböző és szép létformává tesz.

Forrás: psychologycorner.com

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?

Április 2. Az autizmus világnapja

Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.

A nonverbális jelek pszichológiája a randevúkon

A párkeresés és az ismerkedés folyamatában gyakran hangoztatjuk, hogy az első benyomás döntő jelentőségű, ám azt kevesebben tudatosítják, hogy ez a benyomás ritkán a kimondott szavakon alapul. Bizonyos kontextusokban akár 90 százaléka is – nem verbális csatornákon zajlik. Egy randevún a testbeszéd, a tekintet iránya, a hangszín és a gesztusok egy olyan „néma nyelvet” beszélnek, amely gyakran sokkal őszintébb és árulkodóbb, mint bármilyen gondosan megfogalmazott, tudatosan kontrollált mondat.

Mit tehet a család, ha túlságosan érzékeny a gyerek?

Sok szülő tapasztalja, hogy gyermeke az átlagnál érzékenyebben reagál a világ történéseire. Egy hangos szó, egy kritika vagy akár egy apró kudarc is mély nyomot hagy benne. Fontos megérteni, hogy az érzékenység önmagában nem probléma, hanem egy veleszületett temperamentumjegy, amely megfelelő támogatással erősséggé is válhat.