Menü

Legyen mindig nyári szünet!

Kis aggodalommal néztem a nyár elé mozaikanyukaként*: milyen lesz, ha itthon lesznek a gyerekek, és egyáltalán nem lesz suli? Feltalálják majd magukat? Vagy nyüsszögnek, hogy unatkoznak? Egymás agyára megyünk? Minden nap főzni kell, és ebédért sztrájkolnak? Közben - legnagyobb meglepetésemre - az történt, hogy a család minden tagjának jobb kedve van, amióta az iskolai stressz nem szerepel az életünkben.

Amiből egyébként kijutott bőven. Izgultunk, hogy milyenek lesznek a lányok jegyei (rájuk fért a javítás), valamint az iskolai közösség miatt is voltak nehézségek. S noha ránk a pozitív hozzáállás, az optimista szemléletmód jellemző, elég sok olyan tényező szerepelt a hétköznapjainkban, aminek nem örültünk. Hátrányosan kivételező tanárok, felesleges dolgozatok, és rosszindulatú iskolatársak... Persze azért nem csak a negatívumok szerepeltek a palettán, de tény, hogy nem volt egyszerű ez a tanév.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora megkönnyebbülés lesz magunk mögött hagyni, és hogy ennyi felszabadult energiánk és örömlehetőségünk lesz a nyár beköszöntével. A lányok sokkal nyugodtabbak és jókedvűek, nem kell órára kelni és feküdni, több a lazaság, a szabadidő még úgy is, hogy mindeközben segítenek a házimunkában. Többet vagyunk együtt, többet látjuk a gyerekeket, és nem csak kutyafuttában. Nem kell jegyekről és tananyagról beszélgetni, nincs izgulás a felelések miatt... Nagyon élvezzük.

Úgyhogy végülis örülnék neki, ha mindig nyári szünet lenne. Vagy legalábbis jóval lazább iskolarendszer. Perpillanat egyikre sincs nagy esély, így elgondolkodtam: milyen jól is teszi az a szülő, akinek magántanuló a gyermeke! (Legalábbis ha a gyermeknek olyan családja van, amely biztosítja számára a megfelelő oktatás, fejlődés és feltöltődés lehetőségét.) Eddig azt hittem, hogy az ilyen csemeték magányosak. Dehát miért is lennének magányosak? Hiszen annyit találkoznak a barátaikkal, más gyerekekkel a nyári szünetben is! Sőt, így éppenséggel jobban lenne idejük kibontakozni és azt csinálni, amit szeretnek: például eljárni sportolni, vagy valamilyen kreatív foglalkozásra, itt pedig bőven lehet barátokat szerezni. Persze az iskolás gyerekek is űzik ezeket a hobbikat, de általában nagyon elfoglaltak - bizonyosan jobban, mint életkorukhoz mérten kellene.

Belegondoltam, hogy milyen lehet felkészülni magántanulóként a vizsgákra, és ez mennyi tanulással, időráfordítással járna. Nehezen hiszem, hogy napi 2 óránál többet tanulni kellene ahhoz a gyermeknek, hogy ezen vizsgákat sikeresen abszolválja. Nos, ennyit pedig most is fordít házi feladatra, sőt még többet is, de ezen felül gyakorta többet van iskolában, mint egy teljes állásban lévő felnőtt.

Nem marad élete a gyereknek, és nem marad élete a családoknak. Nos, mozaikszülőként nem az én kezemben van a döntés a gyermek tanulásával kapcsolatosan. Sőt, általában hagyjuk őket magukat dönteni, hiszen ez a saját életük - mi annyit tehetünk, hogy felnőttként ismertetjük velük a verziók lehetőségeit. Mindenesetre aki azon gondolkodik szeptembertől, hogy gyermeke taníttatását otthon folytatja - nos, én azt mondom, jól teszi, amennyiben biztosítani tudja hozzá a megfelelő feltételeket.

*értsd: férjem gyermekeinek nevelő"anyukája"

Hova érdemes kirándulni a nyári szezon után?

Az augusztus vége nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a pihenésről. Sőt, sokan épp szeptembertől keresnek lehetőségeket, amikor elcsendesednek a strandok, enyhül a hőség és a szállások ára is kedvezőbbé válik. Ilyenkor több közeli és távolabbi célpont is remek választás lehet a külföldre vágyóknak.

Budapest rejtett kincsei

A fővárost sokan Európa egyik legszebb településeként ismerik. A legtöbb magyar számára is van egyfajta sajátos érzése a frekventált részeknek. A Parlament, a Lánchíd vagy a Halászbástya képei sorra bejárják az Instagramot és a Facebookot. Azonban mi van a kevésbé ismert helyekkel? Ugyanis a metropolisz tele van félreeső szegletekkel, elfeledett történetekkel és olyan zugokkal, amelyeket még az itt élők közül sem mindenki ismer.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.