Edzés egyedül
- Dátum: 2017.08.01., 11:17
- edzés, edzőterem, egyedül, konditerem, motiváció, mozgás, önállóság, sport, személyi edző
Edzésnaplóm legújabb részében az önállósodásról lesz szó. (A korábbi részekre a cikk végén kattinthatsz.) Rászántam magam, hogy egyedül is elkezdjek edzeni. Számomra ennek nagy jelentősége van, komoly lépcsőfoknak tekintem.
Eddig ugyanis, ha el is kezdtem mozogni, mindig megragadtam a külső motiváció szintjén. Például barátnővel edzettem, és ő vett rá a sportolásra, vagy ő maga volt az edző, így „két legyet egy csapásra”, jó ideig eljártam sportolni.
Most pedig személyi edző segítségét vettem igénybe a konditeremben. Mivel mindig megbeszélt időpontunk volt hetente háromszor, nem volt kérdés, hogy ott leszek. De elgondolkodtam: mi lenne, ha ő nem lenne? Akkor is ilyen becsületesen és lelkiismeretesen ott lennék a teremben?
Így hát jó ideig nem csak technikai okok miatt nem mertem elengedni az általa nyújtott biztonságos védőhálót. Ha már ugyanis eddig eljutottam, hogy végre rendszeresen mozgok, nem szeretném ezt feladni. Történt aztán, hogy valamiért nem sikerült közös nevezőre jutnunk egy időpont kapcsán, mert elfoglaltabb napom volt a szokásosnál, így egyedül mentem a megszokott napon.
Megmondom őszintén, az első ilyen alkalom jelentős felkészülést igényelt a részemről. Mit és hogyan fogok csinálni? Miből mennyit? Jól csinálom-e? Ér-e valamit? Megnéztem rengeteg Youtube videót, és jegyzeteket készítettem, majd a kis papírkáimmal rohangáltam fel s alá a teremben.
Valójában nehezebb volt így először, de nem a technikai oldal. Valahogy beszélgetés közben könnyebben eltelik az idő, de most csak magamra koncentráltam. Mégis, megcsapott valami kellemes érzés… Olyannyira, hogy muszáj volt kipróbálnom újra. És újra…
Rájöttem, hogy ha egyedül edzek, akkor igazi énidő válik a sportolásból. Közben van időm a gondolataimra - bár ha jól végzem a gyakorlatokat, akkor erőm már kevésbé... és igazán befelé figyelhetek. Csendben szemlélődhetek, és ahogy nézem, más is van így rajtam kívül.
Beállt a rendszer, hogy mely napokon járok edzeni, és megtanultam ezt tartani egyedül is, csak a napon belüli időpontot rugalmasabban alakíthatom, ha nem szükséges előre megbeszélnem azt. Másnak talán vicces lehet, de engem boldogsággal tölt el, hogy igen, egyedül is ott vagyok, és végigcsinálom az edzést! Sőt, már addig is eljutottam, hogy a legkevésbé kedvelt gyakorlatokat is hajlandó vagyok így elvégezni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen elhagyom a személyi edzés igénybe vételét. Nagyon sok tudás szükségeltetne még ahhoz a részemről, továbbra is abszolút kezdőnek számítok, noha már nem analfabétának :) Szükségem van az útmutatásra, az instrukciókra, de igyekszem tanulni. S mellette néhány alkalommal egyedül is boldogulni.
A mesterséges intelligencia használatának előnyei és hátrányai

A mesterséges intelligencia-rendszerek legtöbbje biztonságos és hasznos, növeli a hatékonyságot és költségmegtakarítást tesz lehetővé, egyes rendszerek ugyanakkor kockázatokat is hordoznak magukba, ezért ezek szabályozást igényelnek.
A hiány érzése egy jóléti világ közepén

A XXI. század embere furcsa ellentmondásban él. A történelem során soha nem volt még ennyire kényelmes, biztonságos és kiszámítható az élet, mint manapság. A technológia kitágította a lehetőségeket, szolgáltatások sokasága könnyíti meg a mindennapokat, és a fejlett országokban a legtöbben szinte korlátlanul hozzáférhetnek lehetőségekhez és szórakozáshoz. Ennek ellenére érezhetjük úgy, hogy valami mégsem jó. Hová tűnik a vidámság, és miért olyan nehéz jól érezni magunkat, amikor látszólag semmi sem hiányzik.
Tanulható a pozitív gondolkodás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, a pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Vajon tanulható a pozitív gondolkodás és ezáltal a boldogság?
Indigó emberek, hallottál már róluk?

Az emberek többsége hallotta már az indigó gyermek kifejezést, de sokan nem gondolják tovább, hogy ezek a gyerekek felnőnek. Ők az indigó emberek.
Mit ad a nézőknek a filmzene?

A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?