Edzés egyedül
- Dátum: 2017.08.01., 11:17
- edzés, edzőterem, egyedül, konditerem, motiváció, mozgás, önállóság, sport, személyi edző
Edzésnaplóm legújabb részében az önállósodásról lesz szó. (A korábbi részekre a cikk végén kattinthatsz.) Rászántam magam, hogy egyedül is elkezdjek edzeni. Számomra ennek nagy jelentősége van, komoly lépcsőfoknak tekintem.
Eddig ugyanis, ha el is kezdtem mozogni, mindig megragadtam a külső motiváció szintjén. Például barátnővel edzettem, és ő vett rá a sportolásra, vagy ő maga volt az edző, így „két legyet egy csapásra”, jó ideig eljártam sportolni.
Most pedig személyi edző segítségét vettem igénybe a konditeremben. Mivel mindig megbeszélt időpontunk volt hetente háromszor, nem volt kérdés, hogy ott leszek. De elgondolkodtam: mi lenne, ha ő nem lenne? Akkor is ilyen becsületesen és lelkiismeretesen ott lennék a teremben?
Így hát jó ideig nem csak technikai okok miatt nem mertem elengedni az általa nyújtott biztonságos védőhálót. Ha már ugyanis eddig eljutottam, hogy végre rendszeresen mozgok, nem szeretném ezt feladni. Történt aztán, hogy valamiért nem sikerült közös nevezőre jutnunk egy időpont kapcsán, mert elfoglaltabb napom volt a szokásosnál, így egyedül mentem a megszokott napon.
Megmondom őszintén, az első ilyen alkalom jelentős felkészülést igényelt a részemről. Mit és hogyan fogok csinálni? Miből mennyit? Jól csinálom-e? Ér-e valamit? Megnéztem rengeteg Youtube videót, és jegyzeteket készítettem, majd a kis papírkáimmal rohangáltam fel s alá a teremben.
Valójában nehezebb volt így először, de nem a technikai oldal. Valahogy beszélgetés közben könnyebben eltelik az idő, de most csak magamra koncentráltam. Mégis, megcsapott valami kellemes érzés… Olyannyira, hogy muszáj volt kipróbálnom újra. És újra…
Rájöttem, hogy ha egyedül edzek, akkor igazi énidő válik a sportolásból. Közben van időm a gondolataimra - bár ha jól végzem a gyakorlatokat, akkor erőm már kevésbé... és igazán befelé figyelhetek. Csendben szemlélődhetek, és ahogy nézem, más is van így rajtam kívül.
Beállt a rendszer, hogy mely napokon járok edzeni, és megtanultam ezt tartani egyedül is, csak a napon belüli időpontot rugalmasabban alakíthatom, ha nem szükséges előre megbeszélnem azt. Másnak talán vicces lehet, de engem boldogsággal tölt el, hogy igen, egyedül is ott vagyok, és végigcsinálom az edzést! Sőt, már addig is eljutottam, hogy a legkevésbé kedvelt gyakorlatokat is hajlandó vagyok így elvégezni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen elhagyom a személyi edzés igénybe vételét. Nagyon sok tudás szükségeltetne még ahhoz a részemről, továbbra is abszolút kezdőnek számítok, noha már nem analfabétának :) Szükségem van az útmutatásra, az instrukciókra, de igyekszem tanulni. S mellette néhány alkalommal egyedül is boldogulni.
A csend, amely összeköt – Mindenszentek és Halottak napja
Ahogy az ősz lassan átszínezi a tájat, és a hűvös levegőben megjelenik a füst és a gyertyák illata, elérkezik az évnek az az időszaka, amikor megállunk egy pillanatra. November elején nem a rohanásé, nem a zajé a főszerep. A temetők fényei, a mécsesek pislákolása, a virágok halk üzenete mind-mind arról mesél, hogy az emlékezésben ott van az élet legmélyebb szeretete.
A rágógumizás titkai: stresszoldás vagy csak rossz szokás?
A rágógumizás napjaink mindennapjainak szerves része, és sokan úgy vélik, hogy nemcsak az éhség csillapítására szolgál, hanem a stressz csökkentésében is hatékony lehet. De vajon tényleg olyan jótékony hatású a rágózás, mint ahogy a közvélekedés tartja?
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?
Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.