Edzés egyedül
- Dátum: 2017.08.01., 11:17
- edzés, edzőterem, egyedül, konditerem, motiváció, mozgás, önállóság, sport, személyi edző
Edzésnaplóm legújabb részében az önállósodásról lesz szó. (A korábbi részekre a cikk végén kattinthatsz.) Rászántam magam, hogy egyedül is elkezdjek edzeni. Számomra ennek nagy jelentősége van, komoly lépcsőfoknak tekintem.
Eddig ugyanis, ha el is kezdtem mozogni, mindig megragadtam a külső motiváció szintjén. Például barátnővel edzettem, és ő vett rá a sportolásra, vagy ő maga volt az edző, így „két legyet egy csapásra”, jó ideig eljártam sportolni.
Most pedig személyi edző segítségét vettem igénybe a konditeremben. Mivel mindig megbeszélt időpontunk volt hetente háromszor, nem volt kérdés, hogy ott leszek. De elgondolkodtam: mi lenne, ha ő nem lenne? Akkor is ilyen becsületesen és lelkiismeretesen ott lennék a teremben?
Így hát jó ideig nem csak technikai okok miatt nem mertem elengedni az általa nyújtott biztonságos védőhálót. Ha már ugyanis eddig eljutottam, hogy végre rendszeresen mozgok, nem szeretném ezt feladni. Történt aztán, hogy valamiért nem sikerült közös nevezőre jutnunk egy időpont kapcsán, mert elfoglaltabb napom volt a szokásosnál, így egyedül mentem a megszokott napon.
Megmondom őszintén, az első ilyen alkalom jelentős felkészülést igényelt a részemről. Mit és hogyan fogok csinálni? Miből mennyit? Jól csinálom-e? Ér-e valamit? Megnéztem rengeteg Youtube videót, és jegyzeteket készítettem, majd a kis papírkáimmal rohangáltam fel s alá a teremben.
Valójában nehezebb volt így először, de nem a technikai oldal. Valahogy beszélgetés közben könnyebben eltelik az idő, de most csak magamra koncentráltam. Mégis, megcsapott valami kellemes érzés… Olyannyira, hogy muszáj volt kipróbálnom újra. És újra…
Rájöttem, hogy ha egyedül edzek, akkor igazi énidő válik a sportolásból. Közben van időm a gondolataimra - bár ha jól végzem a gyakorlatokat, akkor erőm már kevésbé... és igazán befelé figyelhetek. Csendben szemlélődhetek, és ahogy nézem, más is van így rajtam kívül.
Beállt a rendszer, hogy mely napokon járok edzeni, és megtanultam ezt tartani egyedül is, csak a napon belüli időpontot rugalmasabban alakíthatom, ha nem szükséges előre megbeszélnem azt. Másnak talán vicces lehet, de engem boldogsággal tölt el, hogy igen, egyedül is ott vagyok, és végigcsinálom az edzést! Sőt, már addig is eljutottam, hogy a legkevésbé kedvelt gyakorlatokat is hajlandó vagyok így elvégezni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen elhagyom a személyi edzés igénybe vételét. Nagyon sok tudás szükségeltetne még ahhoz a részemről, továbbra is abszolút kezdőnek számítok, noha már nem analfabétának :) Szükségem van az útmutatásra, az instrukciókra, de igyekszem tanulni. S mellette néhány alkalommal egyedül is boldogulni.
Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik
Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.
Mingliség, azaz együtt vagyunk, mégis külön élünk
Megannyi párkapcsolati formát ismerünk, ilyen a mingliség is, amikor néha jobb külön, mint együtt.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
„Bocsi, nem tehetem, a vallásom nem engedi”
Létezik egy vallás, ami azért jött létre, hogy végre könnyebben tudjunk nemet mondani.
Diszfunkcionális család árnyékában
A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.