Menü

Csökken a spermiumszám az iparosodott országokban

Az iparosodott országokban 38 év alatt felére csökkent a férfiak spermiumszáma! Egy nemzetközi kutatókból álló csoport összegyűjtötte az összes hiteles tanulmányt, és ezek alapján tették közzé azt az információt, hogy az európai, az észak-amerikai, az ausztrál és az új-zélandi férfiak kevesebb spermát termelnek, mint az őket megelőző ugyanolyan korú generáció.

A rémhírkeltések ellenére az emberi fajt természetesen nem fenyegeti a kihalás veszélye, de azért találhatunk néhány zavaró tényezőt a rendszerben.

A férfi fertilitás csökkenésének ötlete 1992-ben jelent meg egy dán tanulmány eredményeként. Ebben közölték, hogy az ondó minősége az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent. Az ezt követő években azonban számos ennek ellentmondó publikáció is napvilágot látott.

A Human Reproduction Update nevű nemzetközi folyóiratban most egy kutatócsoport 185 tanulmány eredményét összegezte, amely 42.935 férfi adatait tartalmazta. Ennek segítségével meggyőző eredményeket tudtak adni legalább a fejlett nemzetek helyzetéről. Az 1973 és 2011 közötti időszakot vizsgálták. Ez idő alatt a spermiumok száma 59%-kal, a koncentrációjuk pedig 52%-kal csökkent.

Sajnos az sem meglepő, hogy egyre több férfi éri el a fertilitás küszöbértékét. Ez nemcsak egy hirtelen csökkenés, hanem egy folyamatos hanyatlás, ugyanis az össz spermiumszám évi 1,6%-kal csökken. 1993 és 2011 között ez a szám nem változott. Előrevetítve 2011 óta a megtermelt spermiumok száma tovább csökkent, erre vonatkozóan azonban még nincsenek megbízható kutatási eredmények.

Néhány egyéb tanulmányt is megvizsgáltak, amelyek Afrika, Ázsia és Dél-Amerika adatait összegezték, ezek esetében azonban azt találták, hogy a spermiumok száma kisebb mértékben csökkent.

A mesterséges megtermékenyítés és más termékenységi kezelések elérhetősége miatt a férfi fertilitás csökkenésének valószínűleg nincs látható hatása a születések összes számára. Ami talán aggasztó lehet számunkra, azok a megtermékenyítő képesség csökkenése mögött rejlő okok.

Számos teóriát állítottak már fel erre vonatkozóan. Ide sorolható az elhízás, a környezetben található, hormontermelést romboló kémiai anyagok, terhesség alatti dohányzás és a kisgyermekes szülők dohányzása, az egyre növekvő szennyezettségnek való kitettség.

Ezek közül néhány az állatokra is hatással van, akiknek viszont legtöbbször nincs lehetőségük igénybe venni a mesterséges megtermékenyítést.

Forrás: www.iflscience.com

Mit jelent az úszófül és mely tünetekkel jár?

A strandolás kellemetlen velejárója lehet a füldugulás, fülfájás, különösen gyermekek és fiatalok körében fordul elő gyakran. Mit jelent az úszófül, s vajon összefügg a strandolással? Mitől fáj a fülünk úszás után, s miért a gyerekek és fiatalok leginkább érintettek ebben?

Napégés után…

A nyár gyakori veszélye az erős UV-sugárzás, ami különösen veszélyes, hiszen percek alatt leéghetünk a napon. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy kellő figyelmet fordítsunk a megelőzésre, ám ha már megtörtént a baj, akkor a napégett bőr ápolására.

Ellenőrizzük rendszeresen a vércukorszintünket!

Sokak életét keseríti meg a cukorbetegség, ami köztudottan az egyik leggyakoribb népegészségügyi probléma Magyarországon. A cukorbetegséget megelőzi az inzulinrezisztencia, mely sokszor tünetmentesen jelentkezik. Mit jelent a magas vércukorszint és az alacsony vércukorszint és miért ajánlott mérni. Erről szól mai cikkünk.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.