Az emberi lélek üzeneteinek megértése - Könyvajánló
- Dátum: 2017.08.24., 20:02
- diagnosztizálás, egészség, folyamat, gyakorlat, gyógyítás, gyógymód, könyv, könyvajánló, lélek, munka, ok, olvasás, öngyógyítás, önszeretet, pszichiáter, pszichológia, spiritualitás, szeretet, tanácsadás, tanácsadó, tudomány
Biológusként sokszor foglalkoztatott a gondolat, vajon hogyan lehet a fizikai tényeket összeegyeztetni, összevetni a lélek üzeneteivel. Vajon a kettő tényleg egymásból fakad? Tényleg minden fizikai tüneteinket lelki okok váltják ki?
Évekig őrlődtem e két világ között. Hol az egyiket, hol a másikat nem tudtam elfogadni. Mára szerencsére majdnem teljesen letisztázódott bennem: mit érzek még a magaménak és mi az, amit már nem tudok befogadni.
Több mint egy évvel ezelőtt olyan lelki mélypontra jutottam el, hogy beismertem magamnak: nem tudom egyedül megoldani a problémáimat, segítségre van szükségem. Így jutottam el valakihez, akivel azóta már barátságot kötöttem. Ő ajánlotta nekem Buda László - Mit üzen a lelked? című könyvét.

Talán sokaknak ismerős az érzés, amikor egy könyv hívogat, hogy olvasd el, de a kezedbe sem tudod venni, mert még nem állsz rá készen, hogy szembenézz azzal, amit találni fogsz benne. Tudod, hogy fájni fog.
Szerencsére ez az érzés leküzdhető, igaz, akaraterő bőven kell hozzá. Eddigi életem során ez volt a második alkalom, hogy félre tudtam tenni a fájdalomtól való félelmet, és a dolgok közepébe vágtam
Miért tetszett a könyv?
* Mert emészthető módon fogalmaz meg mindent, ami a lélekkel kapcsolatos. Akár egy hitetlenkedő kezébe is szívesen odaadnám.
* Mert összefüggésbe tudja hozni az orvostudományt a lélekkel, a holisztikus, spirituális gyógyítással. A könyv egy gyakorló pszichiáter tollából született, így azok is nyugodt szívvel és lélekkel engedhetik meg maguknak, hogy megismerjenek egy másik nézőpontot, akik eddig szigorúan ragaszkodtak a tudományosan alátámasztott tényekhez.
* Mert rávilágított arra, hogy nem, valóban nem szeretem magam, pedig ez a legfontosabb dolog az életben, mivel ezzel alapozunk meg mindent, ami körülvesz bennünket. Persze eddig is sejtettem, hogy vannak gondjaim saját magam elfogadásával, de a tantusz csak a könyv majdnem legvégén esett le a következő mondat olvasásakor: „A reggeli tisztálkodást tedd önszeretet-rituálévá, a zuhanyzástól a sminkelésig mindent tekinthetsz remek alkalomnak, hogy kifejezd a szeretetedet és a jóindulatodat önmagad felé.” Igen! Ez a biztos pillanat, amikor ha akarnám, sem tudnám letagadni magamnak, hogy reggelente – legyen az munkanap vagy hétvége – mindig igyekszem gyorsan túljutni a reggeli feladatokon: fogmosás, mosdás, fésülködés, sminkelés. Viszont most már nem fáj. Nem nehéz vele szembenéznem. Ezentúl tudatosan tudok rá figyelni.
* Mert meglepő, ám örömmel eltöltő párbeszédekhez vezetett a párommal:
- „Neked ezzel kellene foglalkoznod.”
- „Hogy érted?”
- „Ezt kellene kutatnod.” (Gondol itt a betegségek pszichoszomatikus okaira ő, aki sosem gondolkodott ilyesmin, sosem hitt benne. Már ez mekkora eredmény, hogy pusztán azzal, hogy néha beszélek neki ezekről, megfogant a fejében a gondolat!)
S valóban! Érdekelne ez a dolog. A kutatás, a kérdőívezés, az adatgyűjtés, elemzés, szervezés a lételemem. Látok benne potenciált. Elraktározom most magamban, s ha életemnek a következő szakaszába érek, erre fogok koncentrálni.
Mert nem fél megmutatni azt, hogy ő is ember. Sok tanácsadó könyvvel az a probléma, hogy a szakember csak „észosztó”. Hallgat, diagnosztizál, megmondja a folyamatok helyes sorrendjét. Nem hagy gondolkodni, nem akar megismerni. Ebben a könyvben viszont az író is elégedetlenkedik, bizonytalankodik. Senkit sem akar beskatulyázni. Arra építi módszerét, ami valóban működik, eredményt hoz. Példákat hoz a saját életéből, és ezek összessége teszi őt hitelessé.

Nem jelentenem ki, hogy minden üzenetét megértettem, amiről ír. Nem vagyok még olyan szinten sem önmagammal, és a témában sem vagyok annyira otthon. Egy-két fejezet nekem is emészthetetlen. Kell még hozzá idő, önmagammal való törődés, munka és a könyv újbóli elolvasása. Később.
Viszont ha ismét terapeutát kellene választanom, olyat választanék, amilyenről ő ír ebben a könyvben. Akkor eszembe szökik a gondolat: ahogy olvasom a leírását, rájövök, hogy pont olyan tanácsadóval hozott össze a sors, mint akit ő is bemutat a könyvében! A jellemzőit, a milyenségét pedig mindenki megtudhatod, ha elolvasod Buda László Mit üzen a lelked? című könyvét.
Írni, beszélni vagy videót küldeni? Mikor melyiket válasszuk?
A digitális kapcsolattartás az elmúlt években jelentősen átalakult. A csetelés mellé mára felzárkóztak a hangüzenetek, sőt egyre többen videókat is küldenek. Bár mindhárom forma gyors és kényelmes, eltérő helyzetekben bizonyulnak a leghasznosabbnak.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?
Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert
Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.
A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?
Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.