Menü

Túlérzékeny vagy? Legyél rá büszke!

Mindenki számára ismerős a mindennapi stressz, amit főleg a munkahelyünkön töltött napi sok-sok óra révén szedünk magunkra. Vannak azonban túlérzékeny emberek, akiknek kevesebb feszültség is megárt. Mit tehetnek ők?

Jómagam is sok mindent magamra veszek, gyakran a dolgok mögé képzelek valamit, ami valójában nincs is ott – de a női agy már csak ilyen szövevényes. Jó érzés tisztában lenni magammal és a gondolati hálóm működésével, tudni, hogy egy-egy adott dolog csak a fejemben létezik, néha azonban mégis akadnak olyan időszakok, amikor úgy érzem, milliónyi sötét felhő takarja el a szemem elő a verőfényes napsütést.

Éppen egy ilyen napon kezdtem el olvasgatni az interneten, egy kimerítő, 9 órás munkanap után, aminek során ráadásul kaptam hideget-meleget. Igyekeztem a kondérból a pozitívumokat kimazsolázni, de mivel mindenhez idő kell, és sok mindent a lelkemre veszek, a nap végére sem tudtam teljesen elengedni a feszültséget.

Ekkor találkoztam egy cikkel, amelyben túlérzékeny emberek számára ajánlottak néhány meglehetősen egyszerű tanácsot, hogyan fogadják el magukat olyannak, amilyenek, és útjuk során hogyan segítsék magukat.

Ezekből írok most le párat:

  • Ha egyszerre több feladatot kell elvégeznünk, akkor is csökkentsük az aktuálisan végzendő feladatlistát.
  • Csökkentsük a környezetünkből érkező intenzív stimulusok számát.
  • Írjuk le a gondolatainkat, az érzelmeinket, így azok nem fogják elborítani elménk bizonyos részeit.
  • Próbáljuk ki a csendes meditációt.
  • Használjuk ki a kreativitásunkat: rajzoljunk, színezzünk, írjunk. Vagyis, mindenféle jobb agyféltekés tevékenység pozitívan hathat ránk.
  • Használjuk ki, hogy magas empatikus készséggel rendelkezünk, és erősítsük meg emberi kapcsolatainkat: legyünk jobb munkatársak, és biztosítsuk önértékelésünket.
  • Érezzük jól magunkat ebben az érzékeny borításban, amivel rendelkezünk, érezzük sajátunknak, és soha ne szégyenkezzünk miatta.
  • Legyünk is büszkék arra, hogy ilyen érzékenyek tudunk lenni, főleg a szoros kapcsolatainkat illetően.

A fenti javaslatokból biztosan mindenki talál testhezállót, amibe kapaszkodva másnap biztosan könnyebb lesz a reggeli felkelés.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.