Menü

Kacagás vagy magány? Melyiket választod?

Néhányan kincsként őrizzük az egyedüllétet, de az az igazság, hogy magányosnak lenni senki sem szeret. Az egyedüllét az emberi tapasztalat szükséges része. Az írók, gondolkodók és filozófusok is megbirkóznak vele.

Egy nagyszerű pszichoanalitikus, Frieda Fromm-Reichmann a magányt a mentális betegségek legrosszabb részének nyilvánította ki. A komoly beteg nem hagyatkozhat a saját érzékelésére, érzéseire, vagy arra, hogy ezeket bizalmasan megossza, mert elméje szinte kifejezhetetlenül egyedülálló.

A vallásos írók is írnak a magányról, az egyedüllétről. Ők az elmélkedés magányának tartják a jelenséget. A magányt hitvallásnak tekintik. A filozófusok azt mondják, nem lehet a magányt elkerülni: az emberi állapot velejárója a létezésen alapuló egyedüllét.

Az egyedüllét egy érzékelés és egy döntés, nemcsak egy objektív állapot. Ellentmondásként írják le a szociális kapcsolat vágyott és elért szintje között, amely inkább a kapcsolatok minőségén, semmint a mennyiségén alapszik. Lehet valaki magányos egy hatalmas tömegben vagy egy teljesen szociális kapcsolatokkal betáblázott naptárral, de még egy házasságban is.

Mindenki volt már magányos, de a krónikus magány a fizikai és mentális egészséget is veszélyezteti. Ezt az állapotot összefüggésbe hozták az immunrendszer alacsonyabb működésével, a csökkent stressztűrő képességgel, a depresszióval, de még a várható élettartam csökkenésével is. Mondhatjuk talán, hogy a magány ragályos.

A kutatók azt találták, hogy azok az emberek, akik magányosnak érezték magukat, a szociális hálózatok szélére vándoroltak. Kevesebb barátjuk volt, és még azt a keveset is hajlamosak voltak elveszíteni. Hiszen mielőtt elveszítették volna őket, a saját magányukat vetítették ki feléjük. A nők pedig sokkal fogékonyabbak, mint a férfiak.

A nevetés dinamikus, a magány ellentétes fizikai és mentális következménye és egzisztenciális ölelése. Mintha fordított tükröt tartanánk magunk elé. Mondhatjuk, hogy a nevetés, a kacagás a magány, az egyedüllét alteregója.

A nevetés szociális kapcsolatokat alakít ki, csökkenti a fájdalmat, az idegességet, növeli a jólétet, és ami nagyon fontos: rendkívül fertőző! A nevetés biztonságot, emberi kapcsolatokat közvetít. Néhányan azt gondolják, a nevetés az első módja annak, hogy közöljük a körülöttünk lévőkkel: megszabadultunk a veszélytől. Valami potenciálisan veszélyes helyzet már nem létezik, megkönnyebbülhetünk. Ezért meglepődéssel és elragadtatással nevetünk.

A filozófusok közül a nevetést Nietzsche a halandóságra és a létezésen alapuló magányra adott válasznak gondolta. Ereje van, hogy felvidítson és összekapcsoljon minket, így a nevetés életigenlést jelent. Ha csak egy pillanatra is, a nevetés kinyitja a tudatot, és arra az időre az emberi félelmet, valamint butaságot egy nagy konténerben tartja.

Ahogy mondani szokás: „Soha ne vedd túl komolyan az életet! Még senki sem jutott ki onnan élve.

A Te döntésed: melyiket választod?

Forrás: https://www.psychologytoday.com

Önmagad ellensége vagy?

Önmagam ellensége vagyok, amikor halogatom valamilyen számomra nem olyan kedves dolognak az elvégzését, még akkor is, ha tudom, hogy nekem kell azt megcsinálnom, s majd kapkodni fogok, s közben hibázhatok is.

Ölelésterápia

A világ egyik legjobb dolga, érzése, mikor megölel a párunk, nyakunkba csimpaszkodik a gyerekünk, átölelnek a szüleink, vagy mi öleljük át a nagyszüleinket. Csupán mert jó. De, hogy ezzel mennyi mindent adunk, talán nem is gondolnánk. Mit is adhat egy ölelés?

Szeretet vagy megszokás?

Költözni, iskolát váltani, szakítani és elválni nem egyszerű. Nemcsak azért, mert maga az esemény megviseli az embert, hanem azért is, mert a megszokott helyszínek, személyek, élethelyzetek új értelmet nyernek, új színt kapnak. És olykor ez nehezebb érzelmi állapotot idéz elő, mint a megrázkódtatás maga. Tehát jó, ha időben felismerjük a különbséget a valódi kötődés és a megszokás között.

A túlsúly lelki hatásai

Kutatások kimutatták, hogy a súlyfelesleggel küzdő tinik szervezete fele annyi tesztoszteront termel, mint a normál súllyal rendelkező társaik. És ez nem, hogy jobb lesz ahogy idősödnek, hanem egyre rosszabb

Szabadulószobák – miért érdemes olykor ellátogatni?

Az izgalmak mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. Szeretünk borzongani, szeretjük a rejtélyeket, ezért is nézünk annyi krimit és horrort, és ezért játszunk stratégiai játékokat is. A szabadulószobák életre keltik ezeket az általunk kedvelt virtuális kihívásokat.