Menü

Pályaválasztás: mi leszek, ha nagy leszek?

"Mi leszel, ha nagy leszel?" Ismerős a közhelyes kérdés...? Mindig is utáltam rá válaszolni gyerekként, hiszen hol van az még! Amíg az ember nincs ebben a helyzetben, addig azt gondolja, még ráér foglalkozni a saját vagy később gyermeke iskolaválasztásával, pályaválasztásával, aztán egyszer csak hirtelen ott állunk és azt látjuk, pikk-pakk első osztályos iskolatáskás vagy netán középiskolás lesz a gyermekünk, esetleg már a felsőoktatásba lép. November táján számtalan intézmény biztosít nyílt napokat a pályaválasztás előtt álló leendő diákoknak.

A jó pálya- és iskolaválasztás hosszú időre befolyásolhatja a nebulók életét. Az iskola hatással van a későbbi életpályánkra is, ezért fontos, hogy tudatosan végiggondolt döntést hozzunk, természetesen a gyermekünk véleményét is figyelembe véve.

A pályaorientációhoz fontos, hogy ismerjük gyermekünket és ő is magát, az önismeret alapvető szempont, csakúgy mint a munkaerőpiac terén való jártasság, hiszen ha tisztában vagyunk a kereslet-kínálattal, akkor tudjuk, hogy miből van hiány, és hol van nagyobb esély az elhelyezkedésre.

Nagyon sok segítség található a világhálón, számos felvételi információ, továbbá rengeteg intézmény tart nyílt napot, ahol betekintés nyerhető az adott iskola működésébe, napi tevékenységeibe. Minden szülő és diák vagy leendő diák kíséri figyelemmel az osztálytársak döntését is, hiszen a társaság is fontos, de még lényegesebb szempont a gyermekünk számára legmegfelelőbb általános iskolai tagozat, szakma, szakmacsoport vagy főiskolai, egyetemi szak kiválasztása.

Pályaorientációval kapcsolatban segítséget kaphatunk non-profit szervezetektől, ifjúsági irodáktól, alapítványoktól, családsegítőktől, illetve az iskolákban tevékenykedő pedagógusoktól, pályaorientációs szakemberektől, kompetenicamérésből. Zseniális ötlet az interneten fellelhető pályaválasztási teszteket kitölteni, önismereti játékokat elvégezni, mely ad némi támpontot a "hogyantovábbhoz". Hogy végre magabiztosan tudjunk válaszolni a kérdésre: "mi leszek, ha nagy leszek?"

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?