Pályaválasztás: mi leszek, ha nagy leszek?
- Dátum: 2017.11.12., 22:54
- Martinka Dia
- családsegítő, döntés, egyetem, elhelyezkedés, felsőoktatás, felvételi, főiskola, gyermek, ifjúsági iroda, iskolatáska, iskolaválasztás, középiskola, non-profit szervezet, osztálytárs, önismeret, önismereti játék, pályaorientációs szakember, pályaválasztás, pályaválasztási teszt, pedagógus, segítség, szak, szakma, szakmacsoport
"Mi leszel, ha nagy leszel?" Ismerős a közhelyes kérdés...? Mindig is utáltam rá válaszolni gyerekként, hiszen hol van az még! Amíg az ember nincs ebben a helyzetben, addig azt gondolja, még ráér foglalkozni a saját vagy később gyermeke iskolaválasztásával, pályaválasztásával, aztán egyszer csak hirtelen ott állunk és azt látjuk, pikk-pakk első osztályos iskolatáskás vagy netán középiskolás lesz a gyermekünk, esetleg már a felsőoktatásba lép. November táján számtalan intézmény biztosít nyílt napokat a pályaválasztás előtt álló leendő diákoknak.
A jó pálya- és iskolaválasztás hosszú időre befolyásolhatja a nebulók életét. Az iskola hatással van a későbbi életpályánkra is, ezért fontos, hogy tudatosan végiggondolt döntést hozzunk, természetesen a gyermekünk véleményét is figyelembe véve.
A pályaorientációhoz fontos, hogy ismerjük gyermekünket és ő is magát, az önismeret alapvető szempont, csakúgy mint a munkaerőpiac terén való jártasság, hiszen ha tisztában vagyunk a kereslet-kínálattal, akkor tudjuk, hogy miből van hiány, és hol van nagyobb esély az elhelyezkedésre.
Nagyon sok segítség található a világhálón, számos felvételi információ, továbbá rengeteg intézmény tart nyílt napot, ahol betekintés nyerhető az adott iskola működésébe, napi tevékenységeibe. Minden szülő és diák vagy leendő diák kíséri figyelemmel az osztálytársak döntését is, hiszen a társaság is fontos, de még lényegesebb szempont a gyermekünk számára legmegfelelőbb általános iskolai tagozat, szakma, szakmacsoport vagy főiskolai, egyetemi szak kiválasztása.
Pályaorientációval kapcsolatban segítséget kaphatunk non-profit szervezetektől, ifjúsági irodáktól, alapítványoktól, családsegítőktől, illetve az iskolákban tevékenykedő pedagógusoktól, pályaorientációs szakemberektől, kompetenicamérésből. Zseniális ötlet az interneten fellelhető pályaválasztási teszteket kitölteni, önismereti játékokat elvégezni, mely ad némi támpontot a "hogyantovábbhoz". Hogy végre magabiztosan tudjunk válaszolni a kérdésre: "mi leszek, ha nagy leszek?"
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?
Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?