A házasság, mint kincsesláda
- Dátum: 2017.11.13., 19:51
- Martinka Dia
- bensőséges kapcsolat, családi problémák, családtagok, egyet nem értés, érzelmi sérülések, feleség, férj, hangoskodás, házasság, kapcsolat, kedvesség, kihűlt kapcsolat, kincsesláda, látszatharmónia, megoldás, statisztika, szakember, személyiség, szerelem, szeretet, társas magány, válás, veszekedés, vita
"Magyarországon sajnos minden második házasság válással végződik."- olvasom a világhálón. "A második házasságok 60%-a, a harmadik házasságok 75%-a jut ugyan erre a sorsra." Ez a hivatalos adat, ám arról nincsen statisztika, hogy hány feleség vagy férj életében van társas magány, hányan élnek kiüresedett, kihűlt kapcsolatban. Vajon mi az oka ennek a szomorú kimutatásnak?
Talán az, hogy nem értjük a másikat, vagy nem értjük meg, nem tudjuk az ő szemszögéből nézni a dolgokat.
Mindannyian különböző személyiségek vagyunk, és más-más érzelmi előtörténettel kerülünk egy kapcsolatba. Máshogy látunk dolgokat, más az értékrendünk, de nagyon fontos, hogy vigyázzunk arra, hogy a különbözőségek ne álljanak kettőnk közé, hisz megfelelő kommunikációval mindent meg tudunk beszélni.
A kedvenc idézetem arról szól, hogy azt hisszük, a házasság olyan, mint egy kincsesláda. Mindent megtalálunk benne, kedvességet, szerelmet, bensőséges kapcsolatot, figyelmességet, s ebből a csodaládából mindezt kivehetjük, mindez jár nekünk. Az igazság azonban az, hogy ez a láda üres. Ebbe tenni kell valamit, mielőtt bármit kivehetnénk. Szerelmet, odaadást, törődést, szeretet, így telik meg a ládikó. Ha többet veszünk ki, mint amennyit beleteszünk, a láda kiürül. Pontról pontra így van. Az esküvőnk után kitettem a faliújságunkra és soha többé nem vettem le onnan, hogy akár nap mint nap elolvashassam ezt a sok bölcsességet tartalmazó gondolatsort.
A párkapcsolatot folyamatosan építeni kell. Ha nem működtetjük ezt az intézményt, akkor idővel elmúlik a kommunikáció és utána sorban elmúlik a szeretet többi apró jele és beüt a társas magány állapota. A szeretet öt nyelvének ismerete is hasznos eszköz (Gary Chapman könyveiben találhatunk hasznis információkat).
A családi problémákat gyakran sokáig titkoljuk. Sok esetben sikerül éveken át leplezni a gondokat mások előtt, de a látszatharmóniát csak meghatározott ideig lehet fenntartani, tovább nem. Saját magától működő kapcsolatok, házasságok nem léteznek!
Természetesen a jó családokban is előfordulhat hangoskodás, vita, de ezek nem válhatnak mindennapossá. Olykor-olykor előfordulnak, de aztán szépen elsimulnak. A jó családban a kölcsönös tisztelet, szeretet, megbecsülés fűzi össze a családtagokat.
A rosszul működő családban a feszültség, a kiabálás, az indulat, az agresszió mindennapos lehet. Sajnos sok olyan család van, ahol felborulnak a szerepek és a gyerek vigyáz a szülőre, aki alkoholista vagy magatehetetlen, de mindenképp magát sajnálja és elfelejtkezik a felelősségéről. Az érzelmi sérülések nagy része sajnos ebben a közegben jön létre.
"Az egymásra hangolódás a szeretet nyelve." Szép gondolat. Találó hasonlat, hogy a házasság olyan, mint a szívritmus: vannak magasabb és mélyebb vonulatok benne, ez a természetes, hiszen az semmiképp sem jó, ha egy egyenes vonallal jellemezhetjük, mert akkor unalmas lenne. Nem az a probléma, ha van veszekedés, egyet nem értés. A baj az, ha inkább kiszállunk a házasságból, minthogy közösen megkeressük a megoldást.
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.