Így kerülheted el a rossz leheletet
- Dátum: 2017.11.28., 16:37
- fog, fogágybetegség, fogmosás, fogorvos, fogselyem, folyadék, folyadékbevitel, ínygyulladás, ivás, lehelet, nyelv, rossz lehelet, szájhigéne, szájszag
A rossz lehelet meglepően gyakori probléma, ami különböző okokból jöhet létre. Lehet csupán átmeneti, de a tartósan rossz lehelet a lakosság mintegy harmadánál fordul elő, ezért érdemes felhívni ré a figyelmet, hiszen akár súlyos, általános megbetegedés is meghúzódhat a háttérben.
Leggyakrabban az átmeneti rossz lehelettel találkozunk, amit jellegzetes szagú élelmiszerek (hagyma, fokhagyma) elfogyasztása után a fogak közt megrekedt kis ételmaradékok okoznak. A dohányzás önmagában is jellegzetes lehelettel jár, de a dohányzás következtében kialakuló szájszárazság egyébként is súlyosbíthatja a helyzetet, hiszen a természetes „átöblítési” mechanizmus kiesik, ezért könnyebben képződnek lepedékek. Természetesen ugyanez igaz a vízhajtó szedése, a túlzott sófogyasztás, vagy az alacsony folyadékbevitel esetén is. Sőt, a reggeli rossz lehelet oka is az éjszaka során csökkent nyáltermelődés miatti szájszárazság.

Mivel a kellemetlen szájszagot elsősorban a szájüregi mikroorganizmusok által lepedékekben található ételmaradékok lebontása okozza. Ezek a mikroorganizmusok természetesen is jelen vannak a szájüregben. Legnagyobb számban a nyelven találhatóak, ezért nagyon fontos, hogy fogmosáskor a nyelvünket is mindig tisztítsuk. A legtöbb fogkefének már nem csak a sörtés oldala használható, hanem annak hátoldala is. Az ott kialakított barázdák ideálisan tisztítják a nyelvet. Ha a fogkefénken ilyen nincs, és sima a fej másik oldala, akkor a tisztításhoz felhelyezzük a fogkefe sörtéit keresztben nyelvünkre és forgató mozdulattal, a sörtékkel „leseperjük” a nyelvet. Még a szájhigiénére egyébként adó embereknél is sokszor elmarad a nyelv ilyetén tisztítása, pedig ez a szájszag leggyakoribb oka. A 80-as években a fogmosás oktatásakor ugyanis ere nem fektettek hangsúlyt, még a fogselyem használata sem volt elterjedt hazánkban, ezért a ma középkorú népesség nagy százaléka nem ismeri a helyes fogmosás folyamatát, szájhigiénéje hiányos.
A napi rendszeres (min 2/nap, 3 percnél tovább tartó) fogmosás, fogselymezés, nyelvtisztítás hiányában így gyulladás, fogágybetegség alakul ki, ami még jóval azelőtt, hogy panaszt okozna, szinte uralhatatlan rossz lehelettel hívja fel magára a figyelmet. Érdemes ere figyelnünk, hiszen a látszólag ép fogak mellett tisztíthatatlan zugok, tasakok fejlődnek, melyek először az ínyszélt, majd annak összes szövetét, végül a fogakat körülvevő fogmeder csontját érintik, és súlyos esetben a fogak megmozdulásához vezethetnek. Ezért aztán ne szégyelljünk segítséget kérni fogorvosunktól, ha mi magunk nem tudunk úrrá lenni a kellemetlen szájszagon!

Bár a tartósan fennálló rossz leheletnek leggyakrabban a felszaporodó, kénhidrogéneket termelő baktériumok okozzák, a fentebb említett fogászati megbetegedés mellett súlyosabb általános kórkép is állhat a hátterében (tüdő-, máj- és vesebetegségek, cukorbetegség, de akár rák is.) Ezért a fogorvosi kezelés mellett előfordulhat, hogy más szakorvos bevonására is szükség lehet. A fogorvos meg tudja mondani, hogy fog eredetű-e a problémánk, meg tudja-e oldani, vagy további vizsgálatokat tart szükségesnek. Ha tehát nem lenne elég, hogy nincs az a sűrű fogmosás, vagy cukorka, szájspray, ami huzamosabb ideig biztosítaná a kellemes leheletet, akkor gondoljunk erre is!
Ilyenkor az emberek fejében két fő gondolat fordul meg általában. Egyrészt az, hogy ez ciki, ilyesmivel miért mennék fogorvoshoz. Másrészt pedig a mit tudna ő csinálni ezzel gondolat. Mindkettő hibás. A fentebb részletezett okok miatt el kell mennünk orvoshoz. És igen, segíteni is tud. Ha ínygyulladásunk van, enyhe esetben otthoni használatra ad ecsetelőt, súlyosabb esetben mechanikailag kitisztítja a fognyaknál lévő tasakokat, megszabadítva minket a könnyen bomlásnak induló ételmaradékok „búvóhelyétől”, megmentve azt a későbbi kihullástól. Ha pedig úgy ítéli meg, hogy nem fogászati probléma okozza a szájszagot, akkor javaslatot tesz, hogy milyen másik orvost érdemes felkeresnünk. Csodálatos, hogy külön szűrővizsgálat nélkül fény derülhet ilyesmire, nem? Egyszerűen csak figyelnünk kell a jelekre, és keresni a miérteket.
Mivel az esetek több, mint két harmadában a nem megfelelő szájhigiéne miatt alakul ki a rossz lehelet, ezért első körben az alapos fogmosásra(3 percig tartó, alapos fogmosásra min. napi kétszer szükség van!), nyelvtisztításra és a megfelelő folyadékbevitelre (kb napi 2,5-3 l) helyezzük a hangsúlyt.
Fokozatosság a napfényben – így védd bőröd a nyári UV-sugárzástól
A nyár beköszöntével egyre többen vágyunk arra, hogy minél több időt töltsünk a szabadban, és élvezzük a nap melegét. A barnulás sokak számára az egészséges megjelenés szimbóluma, ám kevesen gondolnak bele, hogy a bőr természetes UV-védelme nem egyik napról a másikra alakul ki.
Porfíria, a test rejtett zavara
A porfíria egy ritka, de annál érdekesebb betegségcsoport, amely az emberi szervezet egyik alapvető működéséhez, a hemképzéshez kapcsolódik. A hem a vörösvértestek fontos alkotóeleme, amely az oxigén szállításáért felelős. Amikor ennek az anyagnak a képződése valamilyen enzimhiba miatt zavart szenved, különféle porfirinek halmozódnak fel a szervezetben, amelyek számos tünetet okozhatnak.
Végtagzsibbadás és B-vitaminhiány: az egyoldalú táplálkozás rejtett következményei
A végtagzsibbadás sokak számára ismerős, mégis gyakran félvállról vett tünet. Időszakos bizsergés, érzéketlenség vagy „hangyamászás” a kézben vagy lábban legtöbbször ártalmatlannak tűnik, azonban tartós fennállása komolyabb problémákra is utalhat.
Mire figyeljünk sampon választáskor?
Ahogy bőrünket, úgy hajunkat is illik tisztán tartanunk, de nem mindegy, hogy azt milyen samponnal tesszük.
Az emberi ökoszisztéma törékeny egyensúlya: A diszbiózis
Az emberi test nem egy elkülönült sziget, hanem egy bonyolult és nyüzsgő ökoszisztéma, ahol több billió mikroorganizmus él velünk szimbiózisban. Ennek a belső világnak, a mikrobiomnak a központja a bélrendszer, ahol a baktériumok, gombák és vírusok finom egyensúlya határozza meg nemcsak az emésztésünk hatékonyságát, hanem immunrendszerünk állapotát és mentális közérzetünket is.