Menü

Nulladik levél a fiamnak

Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?

Drága Kisfiam,

Itt vagy bennem. Még nem láttalak. Még nem fogtalak. Még nem ismerlek.

De már most nagyon sok mindent szeretnék Neked mondani.

Kérlek, ne haragudj rám.

Még talán nem vagyok kész rá, hogy anyuka legyek. Talán túl váratlanul és korán jöttél nekem.
Néha úgy éreztem, nem akarlak Téged.
Néha pedig mindennél boldogabb voltam, hogy Te itt vagy bennem, nekem: a legédesebb teher.

Sok hibát elkövettem és talán fogok is. Úgy érzem, nem én leszek a világ legjobb anyukája.
Kérlek, ezért se haragudj rám.
De Te már most különleges vagy nekem!

A legszebb emlék vagy Olaszországból, ahol fogantál.
A legváratlanabb ajándék vagy, amit hozhattam onnan.
A lehető legtöbb és legszebb helyekre vittelek el magammal, melyekre születésed után szeretnék Veled majd visszatérni.
Remélem sokat fogsz majd utazni, szép helyeken járni, még többet, mint én.

Talán Te vagy az egyetlen, aki igazán szeret engem és akit igazán szeretek.
Amikor nagyon magányosnak éreztem magam, Te akkor is velem voltál. Remélem, Te soha nem leszel magányos.
Egyszerre gyönyörű és félelmetes, hogy Te létezel.

Nagyon sok mindent szeretnék majd tanítani, átadni Neked; és elmondani olyan dolgokat is, amiket megbántam és nem szeretném, hogy te elkövess.

Remélem, pár dologban igen és sok dologban nem fogsz rám hasonlítani; hiszem, hogy Te több dologra fogsz engem majd tanítani.

Remélem, nálam jobb ember leszel. Nem tökéletes, de ügyesebben és nyitottabban fogod majd élni az életed, mint ahogyan eddig én éltem.

Szeretettel: leendő Édesanyád

Gősi Gabriella

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.