Nulladik levél a fiamnak

Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?

Drága Kisfiam,

Itt vagy bennem. Még nem láttalak. Még nem fogtalak. Még nem ismerlek.

De már most nagyon sok mindent szeretnék Neked mondani.

Kérlek, ne haragudj rám.

Még talán nem vagyok kész rá, hogy anyuka legyek. Talán túl váratlanul és korán jöttél nekem.
Néha úgy éreztem, nem akarlak Téged.
Néha pedig mindennél boldogabb voltam, hogy Te itt vagy bennem, nekem: a legédesebb teher.

Sok hibát elkövettem és talán fogok is. Úgy érzem, nem én leszek a világ legjobb anyukája.
Kérlek, ezért se haragudj rám.
De Te már most különleges vagy nekem!

A legszebb emlék vagy Olaszországból, ahol fogantál.
A legváratlanabb ajándék vagy, amit hozhattam onnan.
A lehető legtöbb és legszebb helyekre vittelek el magammal, melyekre születésed után szeretnék Veled majd visszatérni.
Remélem sokat fogsz majd utazni, szép helyeken járni, még többet, mint én.

Talán Te vagy az egyetlen, aki igazán szeret engem és akit igazán szeretek.
Amikor nagyon magányosnak éreztem magam, Te akkor is velem voltál. Remélem, Te soha nem leszel magányos.
Egyszerre gyönyörű és félelmetes, hogy Te létezel.

Nagyon sok mindent szeretnék majd tanítani, átadni Neked; és elmondani olyan dolgokat is, amiket megbántam és nem szeretném, hogy te elkövess.

Remélem, pár dologban igen és sok dologban nem fogsz rám hasonlítani; hiszem, hogy Te több dologra fogsz engem majd tanítani.

Remélem, nálam jobb ember leszel. Nem tökéletes, de ügyesebben és nyitottabban fogod majd élni az életed, mint ahogyan eddig én éltem.

Szeretettel: leendő Édesanyád

Gősi Gabriella