Menü

Téli leárazások vagy átverés?

„Menjünk innen, mielőtt még veszek valamit drágán, amiről azt hiszem, hogy akciós!”-mondta Niki barátnőm a minap, egy hatalmas árzuhanást és téli készletkisöprést, 70%-os óriási kiárusítást messziről hirdető boltban. Beindult a nagy téli leárazási szezon.

Az őszi végkiárusítás és a nagy nyárvégi leárazások után már meg sem lepődöm, mikor olyan feliratokba ütközöm, amelyek harsányan hirdetik: itt bizony 20, 30 és 50 vagy akár még 70 százalékos téli árkedvezménnyel is vásárolhatok! Naná, hogy bevágódom az üzletbe, remélvén, hogy jó áron néhány új holmira tehetek szert, de csalódom. Nem látom, hol az akció?

Akadnak már olyan boltok is, amelyek a karácsonyt megelőző időszakban is árengedményeket adnak, mintha meg akarnának szabadulni bizonyos szezonális termékektől. Nyilván a január és a február elég gyenge hónap a kereskedelem szempontjából, s a kedvezmények, leárazások kiváló vásárló-csalogatók, de biztosan annyira leakciózzák az árakat, ahogy hirdetik?

Anyukám mondása sokszor eszembe jut, mikor méregdrága – pedig leértékelt – árut lát a kirakatokban. Ilyenkor közli: „Ezek a leárazások úgy történnek, hogy mögé írnak egy nullát, aztán áthúzzák!”. Ez talán túlzás, de voltam olyan 70%-os árengedményt messziről hirdető üzletben, ahol nem találtam pénztárcámnak való leértékelt árat, mert szinte olyan magas volt, mint máshol az eredeti.

A rengeteg reklám gyakran csalódássá válik. A beharangozott óriási kedvezmények helyett sok helyen csak 10-20 százalékos kedvezményt ígérnek, ennyit pedig az év többi napjaiban is látni. Sokszor azt gyanítom, hogy az áruházak tipikus trükkje, 50-70%-os akcióval reklámozni termékeket, miközben csak 20-30%-kal árazzák le őket, valószínűleg megtévesztve ezzel a vásárlókat.

Nem azt mondom, hogy nem jön jól néhány karácsonyi utáni leárazás, egy-két kozmetikai szett vagy parfüm fél áron. Azt hiszem érdemes figyelni és kihasználni a valódi januári akciókat, de azért nem árt tájékozódni előtte, pontosan mi mennyibe kerül. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat jól hangzó, csábító feliratokkal és csalogató, ám nem teljesen korrekt reklámokkal, vagy marketingfogásokkal.

Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?

Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?