A női magazinokról – őszintén

Hogyan fogyj heti 2 kilót egyszerűen?” „5 tipp, hogy elfogadd magad.” „Flörtölési tippek a profiktól, hogy egy hét alatt becserkészd a választottad.” „4 módszer, amivel a pasi azonnal beléd habarodik.” Ismerősek címek és ismerős témák, melyek ki nem maradhatnak a mai, 21. századi női magazinok tartalmából. Nem kell ahhoz megvásárolnunk, hogy ezek a címek szembejöjjenek velünk, az internetnek hála már az online felületről is elérhetőek ezeknek a magazinoknak a témái, arról nem is beszélve, hogy az újságos polcnál állva is a borítókról is csak úgy villognak felénk az újság tartalmát jelző mondatok.

Ezek alapján megállapítható, hogy a nőknek három dolog fontos:

-fogyni

-megfelelni a párjuknak

-elfogadni magunkat.

Mintha ez legalábbis ilyen egyszerű lenne!

Érdekes belegondolni, hogy pont a női magazinok, melyeknek célja az önbizalom növelése, a nők egyesítése és a nemi szerep erősítése lenne, a legtöbb esetben tárgyiasít és egy általánosított kategóriába sorol. A nőknek mindig nehezebb volt érvényesülni, kisebbség vagyunk, és „gyengébbik” nem, amely az elmúlt 1-2 évben kezdett változni csupán a különböző kampányok és tüntetések hatására. Sokan a feminista erők túlértékeléséről beszélnek ma már, aminek oka, hogy a nők egyszerűen csak felszólaltak a saját jogaikért.

Az, hogy erről ki mit gondol vagy érez, saját szíve joga. De az tény, hogy a női magazinok ettől függetlenül is tele vannak lenéző és kártékony írásokkal, ezekre igyekszem most rámutatni.

Reklám reklám hátán! Bár nagyon inspirálónak tudnak hatni egyes cikkek, esetleg képek, a legtöbbje csak a háttérből irányított propaganda. Teljesen érhető, hogy a magazinnak és az ott dolgozóknak is meg kell élniük valamiből, amelynek nagy része a reklámbevételből jön, az viszont már igen elszomorító és aggodalomra adhat okot, ha egy újság háromnegyede csakis a szponzorált tartalmakból áll. Ettől hitelét vesztik a komolyabb hangvételűnek szánt cikkek és tartalmak. Márpedig tudom, és tapasztaltam már igen körüljárt és lényegre mutató írásokat ezekben a magazinokban. Így azonban azok is elvesznek, vagy meg sem jelenhetnek helyhiány miatt.

Túlhajszolt álom. Borzasztóan általánosított és felszínes témákat tudnak, érintenek a főbb írások, arról nem is beszélve, hogy a magyarországi női magazinok leginkább az amerikai álomnak nevezett lehetetlent próbálják elhozni. Nem a vágyálmokkal vagy annak megmutatásával van a probléma, egyszerűen csak lehetne foglalkozni olyan ügyekkel is, amelyek valóban érvényesek ránk is. Mert azért tegyük a szívünkre a kezünket: nem túl valószínű, hogy 30-as éveiben járó, középosztálybeli dolgozó nő Magyarországon Oscar de la Renta kisruhában és egy Manilo Blahnik magas sarkúban fog betipegni az irodába, hogy napi 8 órát és ki tudja mennyi túlórát ledolgozzon.

A 40 év felettiek semmibe vétele. A magazinok szinte kivétel nélkül a 18-35 közötti korosztályt célozták be, negyven éves kortól pedig megszűnt mindenki létezni! Legtöbbször karrier-orientált témákkal hozakodnak elő, a szépség, a pompa a lényeg. Tökéletes külső, tökéletes arcbőr, tökéletes partner megtalálása és a tökéletesség a hálószobában is. Ez pedig – úgy tűnik – 50 felé közeledve már nem értékelhető. Hiába olvassák ezeket a magazinokat kortól függetlenül, az újság lapjain található modellek, illusztrációkon szereplő egyének átlagosan a húszas éveik elején élnek. Egy negyvenes, vagy afelett élő nő nem tud a fiatal, photoshoppal még tökéletesebbre kreált emberrel azonosulni, viszont önmagát érezheti rosszul, amiért „elmúltak azok az idők”. Ez pedig önbizalomhiányhoz, túlzott önkritikához vezethet, mely később pszichés problémákat okozhat. Apropó ha már Photoshop…

Retus és képtelenség. Hiába kampányolnak ellene, hiába téma lassan több évtizede a képjavítás kártékony pszichológiai hatása, folyamatosan csak a tökéletes, lehetetlenül vékony alkat jön velünk szembe a képeken. Egyenletes, makulátlan bőrrel, és konkrétan szemünket is vakítóan zavaró, hófehér fogsorral. Sokan úgy hitték, hogy a „plus size” modellek divatba való törekvéseivel majd ez megszűnik, de ők is sokszor képjavítás áldozatául esnek, melynek néha a saját közösségi oldalaikon hangot is adnak. A probléma nem onnan adódik, hogy a képek minőségét feljavítják, vagy 1-2 hajszálat eltüntetnek, hanem a teljes abszurditás létrehozása és ennek propagálása teremt később önbizalomhiánnyal és magukat szégyellő nőket. Mintha amúgy nem lenne épp elég probléma manapság az elnyomásból is.

Diéta diéta hátán. Öt legnagyobb példányszámú női magazin aktuális havi kiadását néztem át, mielőtt ezen összegző megírására adtam a fejem. Teljesen pánikkal fogott el, hogy mind az ötben találtam diétára utaló cikket, és nem a jó fajtából. Önsanyargatás, „kávé diéták”, napi max. 1-2 étkezés… mind sokkal több kárt hoz(hat)nak, mint hasznot! Sose felejtsük el, hogy az egészséges étkezés nem időszakaszos, hanem életmódbeli változásokat követel, mellyel saját magunkért, a közérzetünkért és magáért az egészségünkért tehetünk. A három napos káposztaleves diétától ne várjunk egetverő csodákat, még ha az újság meg is próbálja velünk elhitetni a lehetetlent.

Legyen szó a női magazinokról vagy az internetről, mindig figyeljünk oda, mire van alapozva hiteles tény, amely megbízható és valóban jótékony. Elsősorban a magunk képességeiben és elveiben higgyünk, a többi „jó” tanácsot pedig óvatosan és fenntartásokkal kezeljük!

/Szerző: Kecsenovity Erna/