Evészavarok III. - Bulimia

Az anorexia nervosa után a leghamarabb (1979-ben) elkülönített kórkép. Közismertté Diana / walesi hercegné / érintettsége miatt vált. Vannak, akik a két fajta anorexiatípus a restriktív (megszorító) és purgáló (megtisztító, meghajtó) formájának tartják, nem önálló kórképnek. Az anorexiához hasonlóan a pszichiátriai elnevezésben szerepel a nervosa (ideges) szó, utalva arra, hogy elsősorban lelki eredetű kórképről van szó. Lássuk, mit is tudunk manapság erről a betegségről.

Mint minden evészavar, a bulimia is egy kényszerbetegség, melyre a falási rohamok, és az azokat követő önhánytatás a legjellemzőbb. A beteg a falási roham alatt, kifejezetten hizlaló ételeket (jobbára édességet) vesz magához, a normálist jóval meghaladó mennyiségben. A falási roham után lelkiismeret furdalása lesz, és a hízást megelőzendő hányást, hasmenést provokál.

A nagy mennyiségű hashajtó beszedése, illetve az önhánytatás okozta tünetek segítik a betegség felismerését. Az önhánytatás során, akár ököllel garatig nyúló páciens ujjpercei felett gyakorta láthatóak sérülések. Emellett, a hányadék savtartalma a fogzománc nagymértékű kopását (felmaródását, oldódását) okozza. Azon kívül, hogy a beteg étkezések után is gyakorta elvonul (hánytatja magát) , az önhánytatások következményeként a fültőmirigy megnagyobbodhat, a nyelőcső nyálkahártyája begyulladhat. A hányás és a hasmenés következménye lehet: a vér káliumszintjének esése is, ez pedig súlyos következményekkel jár (pl. szívritmuszavart idézhet elő).

Mindezek alapján felmerülő gyanú esetén, tisztázni kell, hogy előfordul-e falási roham és önhánytatás. Biztossá csak akkor válik a diagnózis, ha a beteg maga is beszámol habzsolási, önhánytatási szokásáról. A betegség súlyosbodásával, az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken. A kényszer eluralkodik a beteg életén.

A kényszer faláshoz vezeti, utána lehetőség szerint megméri magát. A kb. fél kilónyi étel elfogyasztása, pedig ennyivel magasabb súlyt is eredményez azonnali mérésnél, ezért, hogy „helyrehozza” hánytatja magát. Ha lehetősége van rá, hányás után is megméri magát, a hányás miatti súlyvesztés, pedig elégedettséggel tölti el. Alapvetően fontos minden evészavar esetében, hogy a testsúly kórosan nagy jelentőséget kap, az átlagosnál jobban befolyásolja hangulatot a testsúly változása.

A bulimia nervosa okai lényegében ismeretlenek. Alapos pszichiátriai feltárás mellett, mindig fellelhető valamilyen személyiségzavar, gyermekkorban elszenvedett trauma, szeretet utáni vágy, magány, önértékelési zavarok. A karcsúság vágya, mely rendellenes étkezési szokásokat eredményez, csak részben ad magyarázatot. Ahogy anorexiában egy fogyókúra indíthatja a folyamatot, úgy bulimia esetében a várandósság időszaka, amikor a falásrohamok, és a hányás „legális”, de a közvetlen trigger (előidéző /programindító) mindig egy olyan esemény, ami meghaladja az egyén megküzdési képességeit. Ezek ugyanakkor nem okai, inkább csak elindítói, kiváltói a folyamatnak.

Valószínűleg az önértékelési zavar lehet az elsődleges, melyben a beteg önmaga elviselésére képtelen. A bulimia jelentkezésekor, a folyamat önfenntartóvá válik. A beteg attól való félelme, hogy érzései kicsúsznak az ellenőrzése alól, súlyosbítja a bulimiát, mely az egész személyiségen eluralkodhat. Olykor a táplálkozási rendellenesség elindítója az unalom, depresszió vagy harag, különösen akkor, ha a beteg magányos.

Előfordulási gyakorisága nehezen megadható, mert feltételezhetően, a rejtve maradó esetek száma magas, de a felismert esetek alapján a 18-25 év közötti nők 3%-a érintett. Amit viszont tudunk, az az, hogy a bulimia szinte kizárólag tizenéves lányok, vagy fiatal nők betegsége. Férfiaknál csak nagyon ritkán fordul elő.

Ha felismerik, a bulimia egész jó hatásfokkal gyógyítható. A kezelést elsősorban a pszichoterápiás foglalkozások jelentik, bár olykor szorongásoldó, hangulatjavító, vagy antidepresszáns-szerek adása is indokolt. Az étvágy gyógyszeres kontrollálása is szóba jöhet egyes esetekben. Felismerése viszont nem könnyű, hiszen súlybéli változás sokszor nem kíséri. Alacsony káliumszint mellett megjelenő fogászati problémák, fültőmirigy megnagyobbodás esetén. Jusson eszünkbe a bulimia lehetősége. Ha gondolunk rá, hamarabb jut orvoshoz, és kerül diagnosztizálásra a betegség, ami akár életmentő is lehet.

Amíg nem jut professzionális segítőhöz, addig igyekezzünk támogatni. Fontos, hogy akárcsak a depressziósnak, a bulimiásnak se mondjunk olyanokat, hogy „Szedd össze magad!”, „ Meg tudod csinálni!”, „Csak rajtad múlik.” „Ellen tudsz állni, ha akarsz!” . Az egyébként is önértékelési problémákkal küzdő beteg, még inkább úgy fogja érezni, hogy nem képes teljesíteni az elvártakat, és önbecsülése még mélyebbre zuhan. Ezen pedig- a beteg elme szerint - csak egy jó falás roham javíthat...Szóval, hagyjuk a Csernus-stílust. Még finoman, jó szándékkal se tegyük! Mert az ő fejük másként fordítja, mint ahogy szeretnénk. Az empátiás hozzáállás ajánlható, és a minél előbbi szakorvosi segítség keresése.