Férfi testképzavar: az izom-dysmorphia
- Dátum: 2018.04.04., 21:17
- edzés, edzésfüggőség, evészavar, férfi, férfiak, függőség, illegális, izom-dysmorphia, izomdismorphia, pszichológia, testedzésfüggőség, testképzavar, tömegnövelés
A testedzésfüggőséget inverz anorexiaként is szokták emlegetni. Az anorexiához hasonlóan az egyén ebben az esetben sem látja reálisan a saját testét, nem tartja magát elég jónak, másféle testfelépítésre vágyik. Elképzelése szerint ezt a vágyott állapotot nem lehet másképp elérni, csakis rengeteg testedzéssel. Egy idő után, az ember képtelen szabadulni az edzés gondolatától, nagyobb, feszesebb izmokat szeretne, és semmiféle áldozatot nem sajnál érte.
Szigorúan véve ez a betegség nem evészavar, de szorosan kapcsolódik hozzá. Mivel a testmozgás önmagában nem elég az „álomtest” eléréséhez, sőt, annak nem is a leggyorsabb és legkönnyebb módja, az izom-dysmorphiában szenvedő beteg segítségül hívhat bizonyos szereket, amelyekkel még hamarabb látható eredményt produkálhat. Ezeknek a szereknek, egy része illegális és az egészséget súlyosan károsítja.
A testedzéshez való ragaszkodás valódi függőséget jelent: a beteg fizikai tüneteket produkálhat, akár egyetlen edzés elmulasztásakor is. Mivel azt gondolja, ezzel a mulasztással jelentősen csökken a testtömege, sorvad az izomzata, és a korábbi kemény munkája hiábavaló volt. Ezt a gondolatmenetet követve szorongó, magába forduló lesz, de akár pánikrohamot is kaphat. Ez nem csupán azért fordul elő, mert az illető elégedetlen a testével, hanem azért is, mert a hosszú időn át folyamatosan végzett, kemény testmozgás endorfint szabadít fel, amelynek testre gyakorolt hatása a droghoz hasonló: fájdalmat csillapít, egyfajta eufórikus érzetet nyújt. Az endorfin felszabadulásakor érezhető izgalom, pedig még vonzóbbá teszi a sportot az izom-dysmorphiában szenvedők számára.
Természetesen a többi testképzavarhoz hasonlóan ez is észrevehető és kezelhető, csupán figyelnünk kell a tüneteket, és ha időben észleltük a problémát, érdemes minél előbb szakember segítségét kérni.
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.