Férfi testképzavar: az izom-dysmorphia
- Dátum: 2018.04.04., 21:17
- edzés, edzésfüggőség, evészavar, férfi, férfiak, függőség, illegális, izom-dysmorphia, izomdismorphia, pszichológia, testedzésfüggőség, testképzavar, tömegnövelés
A testedzésfüggőséget inverz anorexiaként is szokták emlegetni. Az anorexiához hasonlóan az egyén ebben az esetben sem látja reálisan a saját testét, nem tartja magát elég jónak, másféle testfelépítésre vágyik. Elképzelése szerint ezt a vágyott állapotot nem lehet másképp elérni, csakis rengeteg testedzéssel. Egy idő után, az ember képtelen szabadulni az edzés gondolatától, nagyobb, feszesebb izmokat szeretne, és semmiféle áldozatot nem sajnál érte.
Szigorúan véve ez a betegség nem evészavar, de szorosan kapcsolódik hozzá. Mivel a testmozgás önmagában nem elég az „álomtest” eléréséhez, sőt, annak nem is a leggyorsabb és legkönnyebb módja, az izom-dysmorphiában szenvedő beteg segítségül hívhat bizonyos szereket, amelyekkel még hamarabb látható eredményt produkálhat. Ezeknek a szereknek, egy része illegális és az egészséget súlyosan károsítja.
A testedzéshez való ragaszkodás valódi függőséget jelent: a beteg fizikai tüneteket produkálhat, akár egyetlen edzés elmulasztásakor is. Mivel azt gondolja, ezzel a mulasztással jelentősen csökken a testtömege, sorvad az izomzata, és a korábbi kemény munkája hiábavaló volt. Ezt a gondolatmenetet követve szorongó, magába forduló lesz, de akár pánikrohamot is kaphat. Ez nem csupán azért fordul elő, mert az illető elégedetlen a testével, hanem azért is, mert a hosszú időn át folyamatosan végzett, kemény testmozgás endorfint szabadít fel, amelynek testre gyakorolt hatása a droghoz hasonló: fájdalmat csillapít, egyfajta eufórikus érzetet nyújt. Az endorfin felszabadulásakor érezhető izgalom, pedig még vonzóbbá teszi a sportot az izom-dysmorphiában szenvedők számára.
Természetesen a többi testképzavarhoz hasonlóan ez is észrevehető és kezelhető, csupán figyelnünk kell a tüneteket, és ha időben észleltük a problémát, érdemes minél előbb szakember segítségét kérni.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.