Menü

A szaglás és a psziché, avagy van-e boldogságillat?

Sokat hallunk, olvasunk a zenék pszichére ható erejéről, vagy a vizuális élmények bevésődéséről, de a szaglásról kevés szó esik. Talán azért, mert könnyen elsiklunk felette, sokszor még a tudatunkban sem jelenik meg az, hogy éppen illatokat érzékelünk. Pedig nagyon is jelentősek a szagok, mint kémiai ingerek, az emlékek kialakításában.

A szaglás folyamata az érzékeléstől az agykéregben található központba jutásig tart. Magával a szaglással egyidejűleg, több dolog történhet az emberrel. Legtöbbször az éppen érzékelt illat marad a semleges inger, amire nem figyelünk, és az akkor történő esemény helyszíne vésődik be. Ilyenkor a két inger társul, az illathoz pedig tudatunkon kívül a látványt kezdjük el kötni. Ez a felidézéskor jelenik meg, amikor ugyanaz a látvány, magával vonzza ugyanannak az illatnak az érzékelését, noha az a valóságban nem feltétlenül történik meg. Így fordulhat elő az is, hogy bizonyos szagok hatására, bevillannak képek arról a helyről, ahol azokkal korábban találkoztunk.

Ennél sokkal gyakoribb az, amikor érzéseket társítunk a szagokhoz. Ez okozza azt is, hogy bizonyos ételek, meghozzák az étvágyat, mások épp elveszik, hányingert okoznak. Ez az oka annak is, hogy bizonyos szagokat különbözőképpen ítélünk meg: a dohány illatot valaki szereti, mert kellemes emléket kapcsol hozzá, más undorodik tőle, mert valamikor már okozott neki kellemetlenséget. Ezek a folyamatok nem irányíthatók, nem is befolyásolhatók, de észrevehetők és tudatosíthatók.

Ha tehát az első szerelmünk illata még mindig intenzíven él az emlékeinkben, és heves szívdobogást vált ki, igyekezhetünk azt elkerülni, esetleg egy másik embert, helyzetet kapcsolni hozzá. Idővel a szaglás ingerküszöbe is megnő, és az egyes illatok kis dózisban már nem váltják ki ugyanazt a hatást belőlünk.

Az ember a kedvenc parfümjéhez, tusfürdőjéhez, illatosítójához éppen emiatt is ragaszkodik. Hiszen az illatok által jeleníti meg a saját személyiségét, és ilyen módon tudja elérni, hogy az adott illatot mások is őhozzá kössék. A kellemes illatú embereket kellemesebb személyiségűnek, igényesebbnek és vonzóbbnak tartjuk. Illatok által mély benyomást tudunk tenni ésszerű keretek között. Az ember lelki egészségére a finom illatok jó hatással vannak, örömet okoznak neki, pozitív irányba változtatják meg a hangulatát. Ugyanez másképpen is működik: az éppen készülő sütemény illata meleg érzéssel tölt el, mert a nagymamára emlékeztet, a fenyőillat a karácsonyra, a víz illata egy korábbi nyaralásra, a vattacukor illata a vásárra, amiben gyerekkorunkban voltunk.

Az illatok és a hozzájuk társított emlékek ténye vitathatatlan, de odafigyeléssel és minimális tudatossággal, akár irányíthatjuk is a belőlünk kiváltott érzelmeket. Persze magunkat becsapni sem érdemes, hiszen pont a váratlanság, a tudattalanság és az irracionalitás miatt olyan csodálatos a szaglás és a psziché kapcsolata.

/Szerző: Varga Ágnes Kata/

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Korai kelés, hosszabb délutánok – Miért éri meg hamarabb kezdeni a munkát?

A hajnali ébredés sokak számára kihívás, mások viszont szeretik, hogy már a reggeli órákban lendületbe kerülnek. A korábbi munkakezdés a teljesítményre, a szabadidőre és az egészségre is hatással lehet, előnyei azonban csak megfelelő pihenés mellett érvényesülnek.

Az illatok terápiás ereje – így csempészhetünk nyugalmat a mindennapokba

Ahogy közeledik a tél, egyre jobban vágyom az otthon melegére, a nyugalomra és azokra az apró dolgokra, amelyek kellemesebbé teszik a mindennapokat. Számomra ezek közé tartoznak az illóolajok is. Az őszi-téli időszakban előszeretettel használom őket párásításhoz, de krémekbe és a fürdővízbe is szívesen csempészek néhányat. Egy-egy kellemes illat számomra nem csupán hangulatot teremt, hanem segít abban is, hogy egy fárasztó nap után egy kicsit lelassuljak, és jobban odafigyeljek magamra.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.