Menü

Közeleg a határidő – a halogatásról

Az első javaslat a hideg fejjel történő átgondolás. Ülj le egy percre, tudatosítsd magadban, hogy milyen feladatot bíztak rád. Tervezd meg, mennyi időt kellene, hogy igénybe vegyen, milyen dolgokra van szükséged az elvégzéséhez. Legyen szó egy beadandóról, szakdolgozatról, naplóról, dokumentációról, mindig fontos a rendszerezés.

A második a határidő: mennyi időm van addig? Mennyit kell egy nap dolgoznom rajta, ha időben végezni akarok? Ezeket a kérdéseket mindig tedd fel magadnak, mielőtt a fiók aljára száműzöd a feladatodat a beadási határidő előtti napig. Ha tudod magadról, hogy kapkodsz, sok a teendőd és más dolgod is van, mindig kicsit több időt számolj az egyikre, így biztosan kényelmesen be tudod fejezni kapkodás nélkül, és még marad is időd átgondolni.

Háromféle ember van: aki már első nap elvégzi a rá bízott összes feladatot, hogy később ne kelljen vele foglalkozni. Aki beosztja a munkát és minden nap elvégez belőle egy kicsit. Illetve, aki az utolsó pillanatra hagyja az egészet. Hogy ne kerüljünk a harmadik csoportba, rengeteg akaraterőre van szükségünk. Ez, ha hisszük, ha nem, döntés kérdése. Ha megterveztünk magunknak egy időbeosztást, és abban pontosan meghatároztuk, hogy mikor mennyi időt fogunk arra szánni, akkor jön a legnehezebb része: tartani kell magunkat hozzá. Ha napi két órát rá akartunk szánni, még ha gyorsabban haladtunk is, töltsük ki a két órát! Másnap könnyebb lesz hozzákezdeni újból, ha bennünk van a tudat, hogy előző nap is meg tudtuk csinálni. Ha mennyiségi korlátokat szabtunk magunknak, akkor felesleges figyelni az időt, inkább azon gondolkodjunk, hogyan tudjuk maximálisan teljesíteni a ránk szabott feladatot.

Tudatosítsd magadban, hogy mi a célod a feladat elvégzésével! Ha az elkészítése feltétele annak, hogy jó jegyet kapj egy tantárgyból, vagy kreditet egy kurzuson, esetleg diplomát, vagy egyszerűen elismerést a főnöködtől, próbáld meg ezt is a hasznodra fordítani. Minden apróbb akadály leküzdését elkönyvelheted egy kis győzelemnek, amivel nyertél a lustaságod felett, és közelebb kerültél a célhoz, aminek a végén ott az elismerés. Az elismerés ugyanis bárkitől jöhet, a legjobb, ha tőled. Ha büszkén tudsz visszatekinteni a mögötted lévő, már leküzdött akadályokra, talán legközelebb nagyobb kedvvel látsz neki ugyanennek. De ha nem is fogod ettől megszeretni a dokumentációt vagy a beadandó írását, attól még örömmel tölthet el a gondolat, hogy hány ilyet túléltél már, pedig mind milyen szörnyűnek tűnt.

A munkára motiváló tényezők szubjektívek, de mindnyájunkra jellemző az, hogy egy kis pozitív gondolkodás, és a jó időbeosztás mindenképpen ösztönzi és segíti a feladataink elvégzését és a halogatás elkerülését.

/Szerző:Varga Ágnes Kata/

Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik

Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.

Mingliség, azaz együtt vagyunk, mégis külön élünk

Megannyi párkapcsolati formát ismerünk, ilyen a mingliség is, amikor néha jobb külön, mint együtt.

A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai

A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.

Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik

Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.