Menü
  • Elme és lélek
  • Sorozatfüggőség

Sorozatfüggőség

A sorozatfüggőségnek ugyanolyan pszichés tünetei vannak, mint az egyéb, tudományos értelemben vett függőségnek, de testi tünetekben jelentősen eltér azoktól. Ha az ember ragaszkodik a kedvenc sorozatához, és szereti mindig időben megnézni az új részeket, az még nem jelent okot az aggodalomra. A probléma mindig a túlzásban rejlik.

Ha már kaptad magad azon, hogy nem bírsz ki egy napot sem a sorozatod nélkül, vagy mondtál már le programot azért, hogy inkább megnézhess egy epizódot a tévében, akkor viszont ideje elgondolkodni. Az emberi kapcsolatok hanyagolása, a káros tevékenység rendszeressé, egyre gyakoribbá tétele az alkoholizmus és a dohányfüggőség felismerésének is az első tünetei, ez a sorozatoknál is így van.

Ha úgy érzed, túl nagy szerepet játszik az életedben egy virtuális világ, és elveszi az időt attól, hogy a mindennapos dolgaidat tudd végezni, érdemes fokozatosan leállni vele. Ne nézz meg olyan részeket, amiket már láttál, és naponta egy rész legyen a maximum. Hanyagold a napi egyet akkor, ha aznapra valami más feladatod van: főzés estére, felkészülés egy megbeszélésre vagy vizsgára, találkozó a barátaiddal. Ha tudod tartani ezt a rendszert, az megnyugtató, és bátoríthat arra, hogy tovább csökkentsd a „bevitt” mennyiséget. A fokozatosság titka a lassú, de biztos elhatározás. Ha elég jól csinálod, egy idő múlva az érdeklődés magától elmúlik.

Ha pótló tevékenységet keresel, az mindenképpen legyen valami hasznos. Menj el sportolni a barátaiddal, vagy akár egyedül, tanulj meg valami újat (mondjuk egy nyelvet, vagy gitározni). Ha lekötöd a figyelmedet,és az agyadat átprogramozod, könnyen hasznosíthatod annak aktivitását.

Olvass könyvet! Az érdekes történeteknek a könyvek sincsenek híján. Ha megtalálod az ízlésednek megfelelőt, akkor sokkal gazdagabb élményekben lesz részed, mintha sorozatot néznél.

Természetesen előfordulhat, hogy ez neked nem jó módszer. Ebben az esetben érdemes felkeresni egy szakembert legalább egyszer, aki meg tudja állapítani, mi lenne a leghasznosabb tevékenység a „függőséged” legyőzésére.

  • A rovat további cikkei

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.