Deadpool ezúttal felrázva, keverve
- Dátum: 2018.06.20., 19:53
- Vass Attila
- ajánló, Deadpool, fim, kritika, Marvel, második rész, mutáns, paródia, penge, poén, Ryan Reynolds, szuperhős, vicc, visszatér
A szuperhős filmek erdejében járva akad egy furcsa, jóképű mutáns csodabogár, aki humorával, feszes fenekével és pengéivel levett minket a lábunkról. Deadpool immáron visszatér, hogy laza eleganciával vicceljen át, két órát, velünk.
Hát igen, igen, igen megszakadt a szívem. Két éve Deadpool jött, látott és verdestük a térdünket a popkulturális utalásaitól. Élettel teli volt, vicces, szexi és még látványos is. A kis lesajnált X-Men figura megmutatta, hogy kell sikerre vinni a Foxot. Miután a pénz a legjobb motiváció az álomgyárban, így folytatni kellett immáron a Disney égisze alatt a tapló kardforgató kalandjait, aki olyan, mint anno a Duracell nyuszi csak megy, megy és nem tud meghalni. Sajnos az összkép a második résznél már korántsem olyan pozitív, mint azelőtt. Jöjjön tehát a nagy párharc a mozi jin és jang oldala közt. Daedalont bevenni, kezdünk.
A DC utalások és az anyacég Marvel fejőstehenének fricskázása telitalálat. Az akciók roppant látványosak és Ryan Reynolds rutinból hozza kedvenc karakterét. A mellé beszervált állítólagos rosszfiú, Kábel legalább annyira menő, mint a Bosszúállók Thanosa. Nem véletlen, hogy ugyanaz a színész játssza (Josh Brolin). A viccek ülnek, de kicsit olyanok, mintha rövidfilmekre tervezték volna őket nem egy egységes, koherens egészbe. A lendület és a szerkezet állandóan hullámzik. Egyszerre akar a Deadpool 2 paródia és komoly mű lenni. A nem kicsit gyönyörű szerelmének elvesztésének gyászában őrlődő főhős kálváriája megindító, de nem üti meg a poénbetétek magával ragadó szintjét. De sebaj, a cél itt is nemes, meg kell menteni egy kisfiú lelki üdvét. Mindenki a duci tűzgyújtó mutáns életére hajt.
A színészek lubickolnak a szerepeikben és az X-Force bevetésén nem tudtam nem visítozni a röhögéstől. Külön plusz pont Brad Pitt nyúlfarknyi cameója. Aki felismerte, az a vendégem bármire. Domino, az új, dögös afroamerikai mutáns is messze felülteljesít. Sajnos a hölgy feszes keblein kívül marad a hagyományos akció, az viszont van dögivel. Sok karakterrel játszik a film, ami jót is tesz neki. A végjáték kissé belterjesre sikerült, de nem is baj. Ez csak egy amcsi szuperhőspoén egyveleg semmi több. A végjelenetek, pedig a legszebb önparódia kategóriájába fognak tartozni. Mindez a „stúdiótól, aki megölte Rozsomákot". Lehet, hogy nem üt akkorát, mint a whiskyre a szabadesés, de kellemes humorlöket a fáradt napokra a film. Adjunk egy esélyt neki. Felrázva és keverve, elölről-hátulról, Deadpool még mindig vicces. A sikert elnézve lesz még itt muníció. Lökjek tovább Ryan és hála istennek a te anyukádat még mindig nem Mártának hívják. Mókára fel.
/Szerző: Vass Attila/
„Bocsi, nem tehetem, a vallásom nem engedi”
Létezik egy vallás, ami azért jött létre, hogy végre könnyebben tudjunk nemet mondani.
A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet
Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.
Diszfunkcionális család árnyékában
A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.
Millie Bobby Brown ismét nyomoz
Az Enola Holmes-széria új része ezúttal is a címszereplő lendületes személyiségére és a jól működő karakterdinamikára épít. Bár a történet már nem hat olyan frissnek, mint korábban, a látványos kaland és a szimpatikus szereplők még mindig szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak, miközben az alkotók megőrzik az előző filmek hangulatát.
A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés
Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.