Deadpool ezúttal felrázva, keverve
- Dátum: 2018.06.20., 19:53
- Vass Attila
- ajánló, Deadpool, fim, kritika, Marvel, második rész, mutáns, paródia, penge, poén, Ryan Reynolds, szuperhős, vicc, visszatér
A szuperhős filmek erdejében járva akad egy furcsa, jóképű mutáns csodabogár, aki humorával, feszes fenekével és pengéivel levett minket a lábunkról. Deadpool immáron visszatér, hogy laza eleganciával vicceljen át, két órát, velünk.
Hát igen, igen, igen megszakadt a szívem. Két éve Deadpool jött, látott és verdestük a térdünket a popkulturális utalásaitól. Élettel teli volt, vicces, szexi és még látványos is. A kis lesajnált X-Men figura megmutatta, hogy kell sikerre vinni a Foxot. Miután a pénz a legjobb motiváció az álomgyárban, így folytatni kellett immáron a Disney égisze alatt a tapló kardforgató kalandjait, aki olyan, mint anno a Duracell nyuszi csak megy, megy és nem tud meghalni. Sajnos az összkép a második résznél már korántsem olyan pozitív, mint azelőtt. Jöjjön tehát a nagy párharc a mozi jin és jang oldala közt. Daedalont bevenni, kezdünk.
A DC utalások és az anyacég Marvel fejőstehenének fricskázása telitalálat. Az akciók roppant látványosak és Ryan Reynolds rutinból hozza kedvenc karakterét. A mellé beszervált állítólagos rosszfiú, Kábel legalább annyira menő, mint a Bosszúállók Thanosa. Nem véletlen, hogy ugyanaz a színész játssza (Josh Brolin). A viccek ülnek, de kicsit olyanok, mintha rövidfilmekre tervezték volna őket nem egy egységes, koherens egészbe. A lendület és a szerkezet állandóan hullámzik. Egyszerre akar a Deadpool 2 paródia és komoly mű lenni. A nem kicsit gyönyörű szerelmének elvesztésének gyászában őrlődő főhős kálváriája megindító, de nem üti meg a poénbetétek magával ragadó szintjét. De sebaj, a cél itt is nemes, meg kell menteni egy kisfiú lelki üdvét. Mindenki a duci tűzgyújtó mutáns életére hajt.
A színészek lubickolnak a szerepeikben és az X-Force bevetésén nem tudtam nem visítozni a röhögéstől. Külön plusz pont Brad Pitt nyúlfarknyi cameója. Aki felismerte, az a vendégem bármire. Domino, az új, dögös afroamerikai mutáns is messze felülteljesít. Sajnos a hölgy feszes keblein kívül marad a hagyományos akció, az viszont van dögivel. Sok karakterrel játszik a film, ami jót is tesz neki. A végjáték kissé belterjesre sikerült, de nem is baj. Ez csak egy amcsi szuperhőspoén egyveleg semmi több. A végjelenetek, pedig a legszebb önparódia kategóriájába fognak tartozni. Mindez a „stúdiótól, aki megölte Rozsomákot". Lehet, hogy nem üt akkorát, mint a whiskyre a szabadesés, de kellemes humorlöket a fáradt napokra a film. Adjunk egy esélyt neki. Felrázva és keverve, elölről-hátulról, Deadpool még mindig vicces. A sikert elnézve lesz még itt muníció. Lökjek tovább Ryan és hála istennek a te anyukádat még mindig nem Mártának hívják. Mókára fel.
/Szerző: Vass Attila/
A túlevés veszélyei mindennapjainkban
Sokan ismerjük azt az érzést, amikor egy hétvégi vacsora után alig tudunk felállni az asztaltól. Az alkalmi falánkság önmagában még nem jelent komoly problémát, de ha rendszeressé válik, az egészségünkre és az életminőségünkre nézve is súlyos következményekkel járhat. Ráadásul a modern világban a túlevés nem pusztán a test kérdése, hanem kulturális és pszichológiai jelenség is.
Egy svájci poén is lehet jó
A Bonzsúr, Svájc! 2023-as remek svájci szatíra a helyi nyelvi sokszínűség és szabályozási anomáliák oltárán, megkésve bár, de elstartolt a mozijainkban. A rendező, forgatókönyvíró Peter Luisi igazán kellemes délutánt adhat azon bátraknak, akik a multiplexek árnyékában elcsípik ezt az ironikus vígjátékot a szélesvásznon. Sok helyi, életszerű sztori és megannyi remek, pörgős humoros jelenet, nézzük a részleteket.
Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?
Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.
Baseball, macska, gengszterek és Aronofsky
Darren Aronofsky ezúttal a krimi-vígjáték műfajába merészkedik a Rajtakapva-val, és a 90-es évek New Yorkjában játszódó történettel ismét bizonyítja, hogy a humor és a feszültség egyaránt mesterszinten megy neki. Az Austin Butler által alakított Hank történetét követhetjük végig, aki rossz döntések láncolata miatt a maffia célkeresztjébe kerül.
Generációk találkozása a munkahelyen
A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.