A meditálás az egészséges életmód része?
- Dátum: 2018.06.29., 21:35
- béke, egészség, elme, gondolat, gyakorlás, lélek, meditáció, nyugalom, önismeret, spiritualitás, stressz, stresszkezelés, szorongás
A meditáció tulajdonképpen az elme nyugalma, amikor tudatosan ellazulunk, mind testileg és lelkileg. Aki valaha is próbálta már, tapasztalhatta, hogy a legnehezebb dolog az egészben az, hogy nem gondolunk semmire. Bár egyszerűnek hangzik, ha kicsit odafigyelünk, rájövünk, hogy valójában mindig gondolunk valamire.
Persze, ez egy nagyon leegyszerűsített megfogalmazása a meditációnak, mégis tükrözi a lényegét. Gondoljunk csak bele. Volt valaha olyan, hogy azon kaptuk magunkat, hogy „elbambulunk”, de közben teljesen éberek vagyunk? Ez lehet akár egy nagyfokú koncentrációt igénylő feladat közben, akár olvasás, pihenés, zene hallgatás közben. Olyankor mondhatni meditálunk, bár nem tudatosan. Ez az egészben a csavar.

A meditáció közben épp azt csináljuk, ami a legkevésbé megszokott az elmétől. Hagyjuk a gondolatokat áramolni. Nem próbálunk egyikhez sem ragaszkodni, csak hagyjuk, hogy elillanjon vagy épp megjelenjen egy-egy gondolat. A testünkre, magunkra koncentrálunk, majd a külvilágra, a hangokra, illatokra, majd újra magunkra. Ezt, párosítva a légzésszámlálással, nagyjából jó úton haladunk. Viszont a meditálás nem egy olyan dolog, amit vagy jól csinál az ember, vagy nem. Rengeteg gyakorlás és önismeret kell hozzá, viszont ez benne a szép is. Nem lehet rosszul csinálni, bárki és bármikor gyakorolhatja.
Ha valaki kedvet érez az elsajátítására, rengeteg hanganyagot lehet találni az interneten, amik segítenek elkezdeni. Sokan a spiritualitással és egyfajta földöntúli élménnyel azonosítják, ez viszont nem feltétlen van így. Beültethetjük a hétköznapokba, a reggeli rutinba, esetleg lefekvés előtt, vagy ebéd után is. A hangsúly a rendszerességen van.
Miért érdemes kipróbálni? Mert rengeteg pozitív hatása van. Többek között segít megismerni a pozitívabb, nyugodtabb önmagunkat, csökkenti a stresszt, illetve a stresszkezelésben is segít. Sokan számoltak be arról, hogy javít a szorongás, a félelem és más negatív érzések kezelésében. Az egészségünk megőrzése nem csak a testünkre való odafigyelésből, a sportból és a táplálkozásból áll. A lélek egészsége legalább annyira fontos, mint az előbbi. Azt pedig egyfajta békével érhetjük el, amihez hozzásegíthet a meditáció gyakorlása.
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?