Luxembourg, a bankok oázisa
- Dátum: 2018.07.16., 21:58
- Vass Attila
- Vass Attila
- Európa, hercegség, kapitalista, Luxemburg, miniállam, utazás, úti beszámoló
A miniállamokat hajlamosak vagyunk félvállról venni, turistáskodásaink során. Pedig, pont ezek a kis országok tudják a legegyedibb élményt adni és segíteni megérteni egy nagyobb térség történelmét. A fenti leírás etalonja a Luxemburgi Nagyhercegség. A szűk fél milliós Benelux állam fővárosa, Luxembourg pedig egy igazi bankokkal és erődökkel tűzdelt ékszerdoboz. Egy könnyed napi sétára, a legjobb.
Bár már önálló országról van szó, azért még a gall vasúthálózat részei a helyi állomások. Strasbourgból indulva kifejezetten üdítő látni, hogy van ahova a franciák is vendégmunkásként járnak. A helyi, embertelen ingatlan és lakásbérlet árak mellett, ez érthető. A farkasordító hideg finoman jelezte érkezésemkor, hogy milyen remek ötlet volt januárban útra kelni. A hangosbemondó alapból három nyelven osztotta az észt, a torokbetegségre emlékeztető verzió a helyi nyelv, amire tényleg születni kell. A majd százezres városban nagy távolságokra nem kell számítani, de nagy forgalomra annál inkább. Ez külön vicces, hiszen a település részben völgyben fekszik és a mindent átívelő hídrendszer garantálja, hogy vasutas múlt nélkül is vonat szakértők legyenek az itt élők. Sőt van, aki a családi házának a falát egybeépítette a vasúti híd lábával. Gondolom a tulaj túl akarta adagolni a hangulatot. Azért, a dimbes-dombos táj a kirakat erődjeivel lenyűgöző.

« Azok akarunk maradni, akik vagyunk. »
Hirdeti egy tábla a helyiek fő mottóját. Minden nagyon kulturáltan, szervezetten zajlik. Már az Adolf-hídon, amely a belvárost és pályaudvari részt köti össze, didergéseim közben, egy helyi kéretlenül is útbaigazított. Igaz, a történelmi emléktáblák a város akkori hovatartozása szerint német vagy francia nyelvűek, az utca embere az utóbbit preferálja. Külön öröm, hogy a Szent Miklós templomban még magyar misét is hirdetnek. Nincs ezzel semmi gond, a város három hivatalos nyelvében él és magas a vendégmunkások aránya. Az Óváros roppant egységes és stílusos képet mutat. Sok kávézó és XIX. századi építészeti össztűz várt rám. Gyakorlatilag egy adta sétálóutca a belváros, nagyon kellemes és hangulatos. Az ismert Nagyhercegi Palotánál és a városházánál a különféle erődtömbök sokkal történelmibb hangulatot árasztanak.
Ezernyi fotó helyett inkább a tériszonyommal és az erős széllel dacolva átkeltem a 'belső' völgy feletti hídon. A következő, Kirchberg-i városrész az EU-s intézmények, valamint a bankszékházak otthona. Az eddigi régmúlt jelleget, beláthatatlan nagyságú épületek veszik át. Az itteni Modern Művészetek Múzeuma kellemes meglepetésként ért. Könnyen bejárható és riasztóan túlpénzelt épületről van szó, ahol már a belső tér kialakítása is műalkotás számba megy. A kedvencem a képmontázs termek mellett az esküvői ruha kollekciós részleg, ahol akár fekete, kartonpapír szadomazo darabbal is riogatják a látogatókat.

Mindent a szemnek
A kellemes sétaösvényeken jót lehet beszélgetni, míg újra az Óváros felé vesszük az irányt. Egy kis kerülővel a Neumünsteri Apátság fog a lábunk előtt elterülni az erődrendszerekkel együtt. Érdemes magunkba szívni a vizuális kavalkádot, mielőtt belevetnénk magunkat az éjszakai életbe. A való világban újra mindenféle bankok, korrekt árú boltok és diszkók hada fogad. Az európai viszonylatban is magas életszínvonal nagyon kiütközik. Miközben, a környező országokhoz képest, még a cigi is olcsóbb. Lehet, hogy hivatalosan Luxemburg örökletes alkotmányos monarchia, de inkább egy óramű pontossággal működő luxusvárosnak tűnik, sok történelmi gyöngyszemmel, amely pazar fotós alapanyag. A fővárosának kulturális élete pezsgő és sokan járnak ide bulizni a rugalmasabb nyitvatartási szabályok miatt. Aki teheti diákként, munkavállalóként vállalja be Luxembourgot, mert egy mesebeli táj és a kapitalista, bürokratikus élet szimbiózisát ilyen tisztán sehol máshol nem lehet fellelni.
/Szerző éa fotók: Vass Attila/
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Gyógynövények a kiskertben – mit érdemes ültetni Magyarországon
Szerencsére egyre többen nyúlnak vissza az ősi gyógyászathoz, ezzel együtt pedig a gyógynövényekhez, melyek közül sok hasznos növény megél Magyarországon is.
Wild yam - mi ez a növény és mire használják?
Sokat hallani, hogy a természetben ott a segítség minden bajra, hát így van ez ezzel a különleges növénnyel, a wild yam-mel is. Nézzük, miről van szó.