Menü

Hogyan ne őrülj meg az egyetemtől?

Egyetemre bekerülni gyökeres változás a középiskolához képest. Az is biztos, hogy akárhány évet eltöltöttél ott, mindig lesznek újdonságok a számodra. Lefagy a rendszer, rosszul vetted fel az óráidat, nem ismer fel a tanár, pont azt az egy tételt nem tudod a vizsgán, és a sort lehetne még folytatni. Az is előfordul, hogy mindennapos kis problémák jönnek velünk szembe, vagy a semmin is kiborulunk. A lényeg, hogy a nyugtatót forgalmazó cégek belőlünk élnek, az energiaital- és kávéfogyasztásunk pedig exponenciálisan megnő, és nincs is annyi kozmetikum az üzletekben, amennyi elfedné a karikákat a szemünk alatt.

Az őrületbe kerget a tanár, aki szerint csak az ő tantárgya létezik, ezért annyi házival, beadandóval, zh-val és referátummal dobja fel az életed, amennyivel csak emberileg lehetséges? Ezen nem csodálkozom. Sajnos a tanárok szándékát befolyásolni nem tudjuk. De van egy módszer, amivel kevésbé szörnyűvé teheted a feladataidat. Rendszerezz! Oszd fel a feladataidat napokra, esetleg órákra lebontva, és a feladatok közé csempéssz egy kis lazítást, szórakozást! Főzz egy finom vacsorát, és miközben azzal foglalkozol, a fejedben is helyükre kerülnek az új információk. Ha pedig fogy a teher, egyre könnyebbnek fogod érezni azt, ami még hátra van.

Ha utálod, hogy az egyetem olyan személytelen, keress olyan szabadon választható órát, amelyen kevesen vannak, vagy érdeklődj, van-e olyan csoportos foglalkozás, amelynek a keretein belül az oktatókkal és a hallgatókkal is közvetlenebb viszony alakulhat ki. Járj el az egyetem szervezte programokra, így könnyebben épülhetsz be a közösségbe!

Ha pedig végképp kikészülsz, és nem segít az akaraterőd sem, akkor pihenj! Vegyél ki egy napot, amit tanulás, könyvek, jegyzetek nélkül töltesz el, így újult erővel láthatsz neki újra, a következő naptól kezdve!

Van, akinek az egyetem élete legjobb időszaka, másoknak pedig a túlélés is kérdéses. Akármelyik csoportba tartozz is, az biztos, hogy kellő önállóságot kapsz ahhoz, hogy egy kicsit könnyíts a terheiden, ha úgy hozza az élet.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.