Menü

A jelen ajándékainak kicsomagolása

A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány.

Karrierünk építése, talentumaink felszínre hozása minden ember számára fontos és egyfajta személyiség fejlődéshez vezet. Ha mindig azon rágódunk mit rontottunk el tegnap és nem keressük az eszközt, amivel a mai napunkat jobbá tudjuk tenni, akkor hagyjuk elveszni a lehetőségeket a kezeink közül. Szemüveget is abból a célból vásárolunk, hogy segítsen tisztán a tisztán látásban. Ne hagyjuk tehát, hogy a múlt elhomályosítsa világunkat! Ahhoz, hogy a lelkifurdalást másnap elkerüljük, a teendők halogatásait el kellene felejtenünk!

Koncentráljunk inkább arra, hogy mit tudok megtenni ma, a jobb holnap érdekében! A sikeres emberek életének ez egy meghatározó elmélete, amit érdemes megfogadnunk. Sajnos hajlamosak vagyunk nem a realitások talaján tervezni. Például minden héten elolvasok egy könyvet, ami szuper elhatározás, viszont ha nem jön össze, akkor többé-kevésbé hagyjuk az egészet, amiből következik a feladás. Viszont, ha türelmesek lennénk, és jobban megbecsülnénk az időnket, nem vesztegetnénk el például céltalanul használt netszörfözéssel, akkor lehet heti kettő könyv kiolvasásánál is tartanánk. Minden fejben dől el, minden csak kitartás kérdése. A szabad akaratunk pedig a legnagyobb ajándék, ami megkülönböztet minket az ösztön lényektől. Tehát ébredjünk fel az álomból és vegyük kezünkbe az irányítást!

Okok, amik miatt nem érdemes a múlton rágódni

- A 2013-ban az Ohiói Egyetem kutatói által végzett felmérés kimutatta, hogyha állandóan a negatív történéseken rágódunk, fokozódhatnak a szívproblémák, és a gyulladásos megbetegedések kockázata.

- Ha állandóan a negatív dolgokra fókuszálunk, könnyen válhatunk depresszióssá, amely introvertáltsághoz, személyiségünk elfedéséhez, torzításához vezethet.

- Gondoljunk csak bele, hogyha zavar valami, de nem teszünk érte semmit, hogy javítsunk rajta, mi történik? Időnket pusztán elvesztegetjük ahelyett, hogy már ma a tettek mezejére lépnénk.

- Elhomályosítják a gondolkodásunkat, ha olyan ügyeket cipelünk magunkkal, amelyek megoldatlanok. Mindenre érdemes minél előbb pontot tennünk, természetesen a jól átgondolt döntéshozatal után!

- Hogyha valamire már nem tudunk befolyással lenni, jobbá tenni és megváltoztatni, nem érdemes tovább foglalkozni vele.

Mindfulness- techika , amely segíthet jelenünk ráhangolódásában

A tudatos jelenlét lényege, hogy figyelmünket a jelenre orientáljuk, de nem azért, hogy bármin elkezdjünk agyalni, következtetéseket levonni. Tapasztalataink jó részét az öt érzékünk segítségével szerezzük, ám a testi érzetet, a megjelenő érzelmet és a gondolatot is ide soroljuk. A figyelmet addig tartjuk fenn, amíg csak tudjuk. Amikor a tudat elvándorol a jelen pillanatból, mert például gondolkodni kezdünk, akkor észrevesszük ezt az elterelődést, és próbáljuk újból a figyelmet az itt és most felé juttatni. Vagyis figyelünk – elterelődünk – észrevesszük – visszatereljük – figyelünk – és így tovább… – ez a tudatos jelenlét alapvető dinamikája. A mindfulness szemlélet szerint mind egy végtelen, vagy legalábbis a halálig tartó utazáson veszünk részt, s minél jobban megéljük ezt az utazást, minél inkább képesek vagyunk pillanatról pillanatra részt venni benne, annál inkább kinyílik előttünk a belső és a külső világ csodája.

Tehát próbáljuk az életet ajándékként megélni, és kíváncsian várni minden nap az elrejtve becsomagolt apró örömöket! Váljunk nyitottá a befogadásra, és a pozitív impulzusok töltekezésére, amelyeket aztán át tudunk adni másoknak! Hiszen egy őszinte mosoly ragadós, és már csak önmagában ez a gesztus is vonzza magával a jelenre hangolódást.

Szerző : Udvari Fanni

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?