A hangészlelés és az alvás 'parazitája': a túlhallás

Míg a nagyothallás benne él a köztudatban, addig a túlhallás egyáltalán nem, ami nagyon nagy baj. A túlhallás vagy hiperakusis technikailag nem betegség, hanem egy adottság. Nem a fül beteg, és nem az agy, hanem az információtovábbítást végző érző idegrostok egyik fajtájának frekvenciaspecifikus ingerületátviteli zavaráról van szó. Magyarán a két fő területet összekötő 'madzag' nem megfelelően működik. Kialakulhat külső traumától pl. koponyasérüléstől, eldurran egy petárda a fül mellett, sok speciális betegségtől vagy túlzott professzionális zenéléstől. Magát a problémát is operaénekeseknél fedezték fel a XIX. század végén. A legalattomosabb és legkomolyabb zűrt a vele született egyéneknél végzi. Elöljáróban annyit, hogy a becslések szerint 70-80%-ban együtt jár fülzúgással. Gyanítható, hogy sokkal több embernek van, mint hinnénk csak őket a segédtüneteikkel kezelik vagy sehogy sem.

Miről is van szó a gyakorlatban?

A túlhallásos gyereknek nincs szuper hallása, ő nem sentinel/őrszem az őserdőből és nem is X-men, csak bizonyos frekvenciákat jobban hall, mint társai. Ez zavarja a mindennapi tanulmányi megfelelésben. Egyszerre produkálja a süketség és a szuper hallás tüneteit. Folyton visszakérdez, hogy megtudja miről is van szó. Hívogatja társait a mindennapi történésekről, pedig elvileg bent volt az iskolában. Nehezen tudja követni a körülötte zajló gyakorlati világot. A leglátványosabb tünet, hogy kórosan érzékeny a fülére (kb. 90%-uk mindkettőre) minden szempontból, csak úgy mint autista társai (akik körében egyébként gyakran jelen van ez). Sokszor a túlhallás együtt jár tapintási vagy szem érzékenységgel is. Valamint társul mellé olyan látványos magatartás zavar is, mint például a kis gyerekkori hiperaktivitás és nem ritkán a kóros beszélhetnék. Egyszóval ezek a lurkók menekülnek a zajtól, sokszor a társas megnyilvánulásoktól is (pl. a csoportos beszélgetésektől), közben meg zajra produkálják magukat mindenki előtt.

Nagy mesemondók ők, az óvodák poétái. csakhogy ezzel egy aprócska gond van, rendesen nem érti őket szinte senki. Egy titkos nyelven beszélnek sokszor amit csak hosszú hónapok, néha évek logopédusi munkájával lehet emberi nyelvvé tenni. Egyfajta Donald kacsa effektus van, szerethetőek csak nem tudni mit mondanak pontosan. Ennek oka, hogy a hangok között különbségeket sokkal árnyaltabban érzékelik és nehezebben redukálják le a hangokat szimpla betűkre.

Ami pozitív, hogy ezek a gyerekek általában okosak és IQ-ból ki tudják pótolni ezt a hiányosságukat. Pont úgy ahogy hendikepes társaik, akinek más érzékszerveik jobban fejlődnek: az élet utat tör magának. Azonban a túlhallásosoknak tanulási nehézségeik mindig is lesznek, jó erre felkészülni. Persze felnőtt korban a sok kudarcélménytől gyakran mély depresszióba zuhanhatnak, pedig ha belegondolunk hősök ők a maguk módján. Képzeljük el, hogy a mindennapjaik során folyton egy zsúfolt busz/metro állomás az életük és mindig figyelniük kell, hogy melyik irányba menjenek. Külön hátrány, hogy ezek a gyerekek sokszor esnek-kelnek, mert egyensúly zavaruk és látványosan szétszórtságuk is van. Eközben a látszólagos koncentráció zavaraik miatt a környezetük sokszor lenézi, ügyetlennek veszi őket.

A kezdeti kudarcélményen nehéz továbblépni. Ezek a kicsik a nevelők részéről pluszmunkát igényelnek és leginkább türelmet. Ha akad a szülők részéről aki veszi a fáradságot, az extra házira, akkor minden jól alakulhat, legalábbis egy ideig. Természetesen lehet legyinteni a dologra, de ezek a gyerekek biztos nem fognak idegen nyelveket elsajátítani a megszokott idő alatt, félnek megszólalni tömeg előtt, kerülik a nagy bulikat. Levertség, állandó fáradság, alvászavarok, ingerültség jellemzi őket. Esetlegesen dührohamokkal társítva. Mit lehet tenni? Mielőtt ráznánk a fejünket lemondóan. A dolog kezelhető.

Aki most azt mondja, hogy füldugóval, az tegyen egy szívességet magának és a világnak: olvassa tovább a cikket. A legtöbb túlhallásos manuális túlvédi a fülét a 'zajok' elől, pedig orvosilag abszolút nem kívánatos ez, sőt ellenjavallt. Minden jellegű füldugó eltompítja a jól működő részét a hallásészlelésének és mikor használja azt, ébredés után már minden zajra heves migrénnel fog reagálni. Nem beszélve arról a lelki megterheléstől, hogy egy idegen tárgy van a legérzékenyebb testrészében, a fülében. A számára túlhallott frekvenciákat pedig nem tudja elnyomni. A viaszos füldugó már kicsit jobb, de csak pár napig hozhat átmeneti enyhülést, igazából ront a helyzeten. Tartós megoldás kell.

Büszkén jelenthetjük, hogy az egyik, ha nem a legjobb terápia a dologra a Pataki-Kolláth féle magyarországi hallásébresztés. A kész hallástesztet (a továbbiakban audiogramot) fel kell tölteni a hallásébresztés megadott, interneten is fellelhető hálózatába. Ezután a kiválasztott helyszínen át kell esni pár teszten és utána a központ dönt, hogy elfogadják-e a jelentkezést. A dolog fizetős, de ha azt nézzük, hogy egy nagyon komoly önbizalmat és életminőséget is befolyásoló problémát lehet megszüntetni, már elgondolkodtató a dolog, pláne manapság amikor az idegennyelv tanulás egyre fontosabb. Rögzíteni kell, hogy a túlhallást nem lehet kinőni. El lehet dugni a gyereket bárhová (pl. plusz egy év óvodában), de a probléma esetlegesen visszatérhet például alvászavarok formájában.

A terápia maga egyszerű. A megadott hallási paraméterek alapján egy speciális hangfrekvenciákkal ellátott lemez készül, amelyet 10! napig kell napi pár órában hallgatni, bizonyos tanácsokat betartani és elvileg az idegrostok mükődési mechanizmusát az agy nagyrészt vagy teljesen regenerálja. Nagyszerű eredmények vannak. A gyerekek együtt áhítattal hallgatják a cdjüket a foglalkozások alatt, az idősebbek elvihetik haza azt.

Ha ennyire egyszerű a helyzet, miért született vajon ez a cikk- kérdezhetitek sokan. A dolog sajnos sokkal komplexebb, mint gondolnánk. A folyamathoz szükséges audiogramból egy speciális, kibővített kell. A technika elvileg adott sok helyen, de csak pár helyen mérik ezt az országban. A látszólag egyszerű képletet bonyolítja, hogy maga a fül-orr-gégész szakma sincs képben és simán elnézik ezt az elváltozást/adottságot. Miért is? Nem ítélkezem, de a sima audiogram alig mutatja ki, hiszen az a hallást vizsgálja, ami a túlhallásosoknál kicsiknél-nagyoknál normális. Még egyszer a rend kedvéért, nem a hallásuk a beteg-túlérzékeny, hanem az a bizonyos 'madzag' az agy és a fül között.

A legnagyobb gond, hogy a dokik többség nem érti, hogy a túl jó hallás micsoda átok egy gyereknek/felnőttnek. Nem is feltétlenül ismeri a saját szakmáját, nem tudják mit kell keresni. Az alaphallást van aki 0 decibelen (db) kezdi vizsgálni (ez a normális ingerküszöb), holott a túlhallást -10-től kéne...A lényeg hogy kibővitett teszt kell.

A rend kedvéért rögzítem milyen paraméterek kellenek egy Pataki -féle vizsgálathoz:

Adott frekvencián: 125, 250, 500, 750, 1000, 2000, 2500, 3000, 4000, 6000, 8000, 16000 Hz-en oktávonkénti ugrással -10 dB-től csont- és légvezetéses hallást kell vizsgálni. Előbbi amikor befogjuk a fülünket erősen és a saját hangunkat halljuk vagyis amikor a csontok rezgése által jut el a hang. Utóbbi a 'klasszikus' hallás, amikor valaki más beszél, zene szól és a levegő rezgése megrezegteti a dobhártyát és azon keresztül jut el fülbe a hang.

A helyzet tehát nem reménytelen. Minden gyereknek megvan az esélye, hogy az iskolában kihozza magából a maximumot, csak nyitottan kell a dologhoz hozzáállni. Sok türelemmel és a tudattal, hogy sokszor nincs rossz, ügyetlen, szétszórt gyerek csak másképp halló.

A cikket a mindig kedves Pataki Katinak és Pencz Andinak ajánlom, akik nélkül ez a cikk nem jöhetett volna létre.