Menü

Kedves emberek pszichológiája

Egyrészt kinek jó, ha ennyire kedves? Hogyan létezhet olyan, hogy valaki mások érdekét a sajátja elé helyezi? Igazából ez nem is olyan kevesekre jellemző. Az emberek kétharmada normál empátiás zónába tartozik, de a maradék egyharmad megoszlik. Az egyik hatod az átlagnál kevésbé empatikus embereket takarja, a másik hatod pedig az átlagnál magasabb empátiás készséggel rendelkezőeket. De nem kell ahhoz irreálisan empatikusnak lenni, hogy az emberekkel kedvesen viselkedjünk. Ez ugyanis ösztönös magatartásforma, vagyis magában vegyíti az öröklött és a tanult magatartáselemeket. Mindenkiben van némi érzékenység embertársai problémájára, de nem mindenki ugyanúgy juttatja azokat kifejezésre. Ha szeretnénk, hogy a környezetünk együttérzőbben forduljon hozzánk, először nekünk kell cselekednünk. De ha hisszük, ha nem, nem mindenki csak azért kedves, mert ezt szeretné viszonzásul.

Egyes emberek szükségletei között ott van a másokról való gondoskodás. Ugyanis az emberek számára fontos, hogy hasznosak legyenek, és sokan akkor érzik, hogy hasznosak, ha gondoskodhatnak másokról. A kedvesség pedig egy apró darabkája annak a gondoskodásnak, amit mindenki felé közvetíteni szeretnénk.

De akkor miért megy néhányunk agyára az az ember, aki mindenki bajára kíváncsi, mindenkinek segíteni szeretne, és a mosolyával próbálja elűzni a fellegeket? Nyilván azért is, mert nem vagyunk egyformák. Van, akit a végtelenül nagy boldogság és kedvesség, a borúlátás képtelensége idegesít, és van olyan is, aki a negatív embereket nem tudja elviselni. Azok, akik pedig teljesen közömbösek a környezetük irányába, nem sokat vacillálnak, hogy melyik személyiség szimpatikusabb a számukra. Minden leginkább megszokás kérdése: minél több kedves ember van a társaságunkban, annál kirívóbb lesz, ha valaki nem az. És mi minél pozitívabban próbáljuk látni a környezetünket, annál nehezebb lesz elfogadni benne azokat az embereket, akik erre képtelenek.

A kedvesség sokszor túlbuzgósággal is párosul, ami nem feltétlenül rossz, de sokaknak szemet szúr. Nincs szükség olyan mondatokra egy normál helyzetben, hogy „Feladjam rád a kabátodat? Szedjek neked levest? Hozzak neked egy kis csokoládét?”. Mindennek megvan a maga helye. A törődés és a túltörődés közötti határ nem olyan éles, mint gondolnánk, és könnyen áteshetünk a ló túloldalára, ami már inkább negatív színben tűntet fel minket.

Mindenkinek tehát önmagával kell kezdenie a mérlegelést, hogy ésszerű keretek között maradjon a viselkedése, és a kapcsolata a társaival. „Eleget figyelek másokra? Érdekel a problémájuk? Meghallgatom őket? Kifejezem kellőképpen, hogy támogatom őket?” – Ha ezekre a válasz igen, akkor a másik oldal felől is elkezdhetjük vizsgálni magunkat: „Hagytam, hogy magától beszéljen a társam, vagy faggattam? Megvártam, míg ő szeretne találkozni, vagy erőltettem? Annyit segítettem, amennyire neki szüksége volt, vagy túlságosan is beleavatkoztam a dolgaiba?” – Ha ezek közül a kérdések közül bármelyikre olyan válasz érkezik, amely szerint túlságosan fontoskodóak vagyunk, érdemes kissé visszafogni magunkat. Ez nem azt jelenti, hogy legyünk érdektelenek, csupán azt, hogy ne legyünk rámenősek. És ha ezt a néhány egyszerű szabályt sikerül betartani, akkor nem mondhatja ránk senki, hogy a túlzott kedvességünkkel vagy nemtörődömségünkkel az őrületbe kergetünk mindenkit. És ettől mi is sokkal jobban fogjuk érezni magunkat.

Varga Ágnes Kata

A depresszió sokszínűsége

A mindennapi szóhasználatban sokszor összemosódik szomorúság és depresszió. Adódik a kérdés, hogy hogyan tehetünk különbséget a kettő között? Minden ember ugyanolyan tüneteket produkál? Valamint a depressziónak is számos fajtája lehet, amelyeket nehéz egymástól megkülönböztetni, sőt nem is mindig lehet a mindennapokban. Az alábbi cikkben ennek összetettségéről tudhatunk meg többet.

Honnan tudom, hogy társfüggő vagyok?

A társfüggőség nem sokban tér el az alkoholizmustól, a szerencsejáték-függőségtől vagy bármilyen függőségtől. Egy mentális probléma, csak ebben az esetben nem egy tárgytól, egy szokástól, hanem egy másik személytől függünk.

Az érzelmi érvelés: amikor a szívünk vezeti a gondolkodásunkat

Az érzelmi érvelés (emotional reasoning) egy olyan kognitív torzítás, amelyben az emberek az érzéseikre alapozzák a valóság megítélését. Ezt tekintik a tények hiteles tükrének, függetlenül attól, hogy azok valóban megfelelnek-e a tényeknek. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rosszul érzi magát, akkor feltételezheti, hogy valami valóban rossz is van a helyzetben, még akkor is, ha erre nincs objektív bizonyíték.

A pozitív és a negatív szorongás

A mai napig előfordul, hogy olyan dolgokon szorongok, amelyek már rég aktualitásukat vesztették. Bármennyire is kartávolságban vannak tőlünk a stresszkezelő stratégiákat hirdető oldalak, könyvek, tréningek, sőt már workshopok is, valahogy csak nem sikerül tartósan uralni ezt az érzést. Ugyanis teljesen kordában tartani nem is lehet. Azonban gondolunk rá abból a szempontból is, hogy mit vesz el tőlünk a bizonytalanság?

Mantrák, hogy kevesebbet szorongj

Valószínűleg minden ember életében vannak olyan helyzetek, amikor eluralkodik rajtuk az idegeskedés és ezt nehéz kezelni. Ebben segíthet pár mantra, ami gondolati úton erősíthet.