Menü

Miért jön a Mikulás? És mit mondjunk a gyerekeknek?

A gyermekeink, és talán néha még mi is, nagy rajongással tekintünk a Mikulásra, aki a jó gyerekeket cukorkával jutalmazza, a rosszakat virgáccsal bünteti, és minden gyereket név és kor szerint számon tart. A kereszténység térhódításának köszönhetően a pogány Télapó összefonódott a keresztény Szent Miklós püspök alakjával, aki a szegényeken segített. Így jött létre az idők folyamán az ajándékozó, jóságos, segítő, gyermekszerető ősz apóka képe, aki minden kisgyermek életébe egy kis fényt és reményt csempész.

Ezt a fényt kell szülőként, nagytestvérként minél tovább megőrizni. Ennek számos módja lehetséges. Az egyik, hogy minél tovább történeteket, meséket mondunk a Télapóról, és minél tovább próbáljuk fenntartani a látszatot, hogy az évi egyszeri nagy boldogságuknak egy hosszú szakállú öregúr az oka, aki úgy ismeri őket, mint a saját tenyerét, és aki valami kézzel fogható jutalomban részesíti őket azért, hogy egész évben olyan jól viselkednek. Így a fegyelmezés is kikerül kicsit a mi kezünkből, és a valóságos környezetből hamar egy mesébe pottyanunk. Ezt a mesés környezetet azután is törekedhetünk megőrizni, hogy a gyermek rájön (vagy elmondjuk neki), hogy a Mikulás, így, teljes valójában nem létezik. Sőt, ahogy gyerekeink egyre nagyobbak lesznek, egyre több magyarázattal szolgálhatunk nekik, hogy miért jó ez az egész mítosz.

A tudatosság a gyermeknevelés terén mindig fontos, és ez az ünnepekkel kapcsolatban is így van. A Mikulás minden évben egy picit mást jelent. Eleinte egy kis ok nélküli jóságot, kedvességet. Később jutalmat, amit a mindennapok nehézségeiért kapnak. És amikor már nagyobb gyerekekké válnak, akkor mindez emlékeket jelent, hagyományt, tradíciót, egy pici köteléket a családjukkal és a régi önmagukkal. Tehát, ne vegyük el tőlük ezt az élményt akkor sem, ha már nem hisznek a Télapóban. Hiszen nem az ajándék a lényeg.

Felnőttként is megtarthatjuk az ajándékozás szokását. Egy kis szaloncukor vagy egy tepsi sütemény mindenkinek jól esik, mert a törődést fejezzük ki rajta keresztül. A gesztus sosem szabad, hogy teher legyen, vagy egy bizonyos életkorra korlátozódjon! Mindnyájunknak szüksége van apróságokra, és a Mikulás pont ebben segít minket. Megtanít jónak lenni egymáshoz, és örülni egymás jóságának. Ha ezt a leckét sikerül megtanítanunk, akkor volt értelme minden december 6-ának.

Mirha, a sokszor elfeledett ősi csodaszer

Ki ne hallotta volna már, hogy aranyat, tömjént, mirhát kapott Mária, mikor megszületett Jézus, de ki tudja, hogy mi az a mirha valójában?

Történetek a rendetlenségben – A cluttercore jelenség

A minimalista szemlélet hosszú ideig uralta a lakberendezési és életmódtrendeket, ám manapság egy új irányzat kezd elterjedni, amelyet cluttercore-nak hívnak. A letisztult terek, az üres polcok és a kapszulagardróbok korábban mind azt sugallták, hogy a boldogság a mértéktartásban rejlik. Csakhogy egy idő után az egyszerűségből éppen a személyesség és az egyediség érzése veszett el.

A tavasz megújulása – Húsvéti szokások modern köntösben

A húsvét a megújulás, az újjászületés és a tavasz ünnepe, amely évszázadok óta fontos szerepet tölt be a különböző kultúrákban. Az ünnep gyökerei mélyen a keresztény hagyományokban rejlenek, ugyanakkor a népi szokások is szervesen hozzátartoznak, így a húsvét egyszerre vallási és kulturális élmény.

A tavasz egyik hírnöke, az ibolya

A hideg, zord idő után a hóvirágot az ibolya követi a kertünk ékesítésében. Ám, az ibolya nem csak szép, hanem egészséges is.

Április 2. Az autizmus világnapja

Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.