Menü

Hol van az otthon?

Karácsony előtt sokan kapjuk meg vagy tesszük fel a kérdést: „Hazautazol karácsonyra?” vagy „Otthon töltöd a karácsonyt?” Van-e helyes válasz? Hogyan definiáljuk az otthont? Sok nehéz kérdésre egyáltalán nem is létezik egzakt válasz. Ez is lehet egy a sok közül. Mi az otthon? Ahol elkezdtünk felcseperedni? Ahol a szüleink élnek, és hazavárnak minket? Ahol mi jelenleg élünk egyedül vagy a családunkkal?

Egyet sem tudnánk kiválasztani a fentiek közül, mint az „otthon” pontos definíciója. Az biztos, hogy amikor karácsony környékén felülünk a vonatra, fellépünk a buszra, beülünk az autóba, hogy meglátogassuk a szüleinket, esetleg gyerekkorunk helyszíneit, mindannyiunkat ugyanaz a hangulat kerít hatalmába. Tudjuk, hogy amikor odaérünk, hazaérünk. Mindegy hol is van a haza, és nem számít mikor jártunk ott legutóbb. Amikor megérkezünk, részesei leszünk annak a jelenetnek, aminek mi magunk is biztosan gyakran tanúi vagyunk vasútállomásokon, buszmegállókban, repülőtereken: egy családtag megérkezik, s mindannyian egymás nyakába borulnak.

Azonban ahogy telnek az évek, változnak a körülményeink: családot alapítunk, szívünkhöz közelálló barátokat szerzünk. A hazaérkezés élménye még mindig ugyanolyan intenzív, de az ünnepek eltöltése már helyesebbnek tűnik ott, ahol a hétköznapjainkat töltjük, azokkal az emberekkel, akikkel mindennapi kapcsolatban állunk. Hiszen már „ide tartozunk”.

Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az otthon érzése nem feltétlenül kell, hogy egy adott fizikai helyszínhez kötődjön. Nemcsak abban a környezetben lehet a korábbról ismert meghittséget megteremteni, ahonnan az érzés származik. A legjobb, ha önmagunkban találjuk meg az érzést, és kialakítjuk a számunkra szükséges külső körülményeket: hogyan teljen egy karácsony a szülőotthontól távol, kikkel szeretnénk azt tölteni, családdal és vagy barátokkal, más családokkal, milyen hagyományokat kövessünk – ez mind rajtunk múlik.

Az érzés megteremtése a fontos – ne érezzük azt, hogy sehová sem tartozunk, miközben bárhová tartozhatunk.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?

A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.

Amikor a kattintás nem véletlen – hogyan vesznek rá az online vásárlásra?

Az online térben szinte lehetetlen elkerülni a reklámokat. Böngészés közben, közösségi oldalakon, videók előtt vagy akár egy ártatlannak tűnő hírportálon is folyamatosan találkozunk velük.