Menü

Hol van az otthon?

Karácsony előtt sokan kapjuk meg vagy tesszük fel a kérdést: „Hazautazol karácsonyra?” vagy „Otthon töltöd a karácsonyt?” Van-e helyes válasz? Hogyan definiáljuk az otthont? Sok nehéz kérdésre egyáltalán nem is létezik egzakt válasz. Ez is lehet egy a sok közül. Mi az otthon? Ahol elkezdtünk felcseperedni? Ahol a szüleink élnek, és hazavárnak minket? Ahol mi jelenleg élünk egyedül vagy a családunkkal?

Egyet sem tudnánk kiválasztani a fentiek közül, mint az „otthon” pontos definíciója. Az biztos, hogy amikor karácsony környékén felülünk a vonatra, fellépünk a buszra, beülünk az autóba, hogy meglátogassuk a szüleinket, esetleg gyerekkorunk helyszíneit, mindannyiunkat ugyanaz a hangulat kerít hatalmába. Tudjuk, hogy amikor odaérünk, hazaérünk. Mindegy hol is van a haza, és nem számít mikor jártunk ott legutóbb. Amikor megérkezünk, részesei leszünk annak a jelenetnek, aminek mi magunk is biztosan gyakran tanúi vagyunk vasútállomásokon, buszmegállókban, repülőtereken: egy családtag megérkezik, s mindannyian egymás nyakába borulnak.

Azonban ahogy telnek az évek, változnak a körülményeink: családot alapítunk, szívünkhöz közelálló barátokat szerzünk. A hazaérkezés élménye még mindig ugyanolyan intenzív, de az ünnepek eltöltése már helyesebbnek tűnik ott, ahol a hétköznapjainkat töltjük, azokkal az emberekkel, akikkel mindennapi kapcsolatban állunk. Hiszen már „ide tartozunk”.

Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az otthon érzése nem feltétlenül kell, hogy egy adott fizikai helyszínhez kötődjön. Nemcsak abban a környezetben lehet a korábbról ismert meghittséget megteremteni, ahonnan az érzés származik. A legjobb, ha önmagunkban találjuk meg az érzést, és kialakítjuk a számunkra szükséges külső körülményeket: hogyan teljen egy karácsony a szülőotthontól távol, kikkel szeretnénk azt tölteni, családdal és vagy barátokkal, más családokkal, milyen hagyományokat kövessünk – ez mind rajtunk múlik.

Az érzés megteremtése a fontos – ne érezzük azt, hogy sehová sem tartozunk, miközben bárhová tartozhatunk.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.

Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk

A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.

Lehet még szünetet tartani az online világtól?

Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.

Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?

Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.