Menü

Újévi fogadalom – hogyan tartsuk be?

Először is próbáld meg kizárni mások véleményét. Mindenféle fogadalom és elhatározás csak egy emberre tartozik, mégpedig rád. Tehát a legjobb, ha azokat nem is említed meg senkinek, vagy legalábbis nem sokaknak. Minél kevesebben tudják, annál kevesebben szurkolnak annak sikertelenségéért, vagy róják fel később, ha nem tudod betartani.

Ha mégis szeretnéd megosztani másokkal, akkor is fontos látnod, hogy ez az egész tőled függ, és hiába minden igyekezet a családodtól, barátaidtól, ha te magad nem teszel eleget a célodért. És ugyanez fordítva is igaz. Nem attól lesz egy elhatározás teljes kudarc, hogy mások nem hisznek benne, hanem ha te magad nem vagy elég elkötelezett.

De sokak számára az irreálisan magas célkitűzéseik jelentik az akadályt. Nem érdemes olyan fogadalmat tenni, amely saját magunkon kívül álló tényezőktől is függ. Például hiába fogadjuk meg, hogy az év minden hétvégéjén pihenni fogunk, ha a munkahelyünk olykor megköveteli tőlünk, hogy a szabadidőnkben is dolgozzunk. Ilyenkor szembesülnünk kell azzal, hogy nem mi felelünk minden időnkért. És ugyanez a helyzet az egészségi állapot javulására, a testsúlyváltozás mértékére, a ruhaméret változására és a pénz szerzésére tett ígéretekkel. Ahelyett, hogy megfogadjuk, milyen mértékű változást fogunk elérni, fogalmazzuk meg ígéretként azt, hogy törekedni fogunk erre. Vagyis ne azt mondjuk, hogy lefogyunk, csak azt, hogy megváltoztatjuk az étrendünket és többet sportolunk. Ne azt várjuk el magunktól, hogy kövér bankszámlánk legyen egy év múlva, de nyugodtan megígérhetjük magunknak, hogy többet fogunk spórolni és dolgozni érte. Így megőrizzük a realitást, de ugyanakkor elvárásokat is támasztunk magunkkal szemben, és mindezek mellé még a célt is látjuk, ami miatt megéri betartani a fogadalmunkat.

Ha pedig a személyiségünket, mentalitásunkat illetően próbálunk változásokat hozni az életünkbe, jobb, ha senki sem tud róla. Nem vet ránk túl pozitív fényt, ha hangoztatjuk a nagy elhatározásunkat, hogy majd sokkal kedvesebbek, szorgalmasabbak vagy szeretetteljesebbek leszünk. Így ugyanis, ha nem sikerül, még kevésbé leszünk szimpatikusak az adott illető szemében, ha pedig sikerül, mégsem érjük el vele a kívánt hatást.

Az egyik legfontosabb szabály pedig, hogy soha ne vedd el más kedvét az újévi fogadalmaktól, inkább segíts neki helyesen kitalálni azt, és ösztönözd a minél tökéletesebb megvalósításra!

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?